Dévaványa

Dévaványa területének éghajlata mérsékelten meleg, száraz, kontinentális jellegű. Az éves napsütéses órák száma 2000 óra körüli. Dévaványa évi középhőmérséklete 10,3-10,4 °C, az évi abszolút hőmérsékleti maximumok adatok átlaga 34,1-34,4 °C, a minimumoké -16,7 °C. Dévaványát szélsőséges hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Az évi 540-570 milliméternyi lehullott csapadék mennyiség eloszlása egyenetlen. Dévaványán az uralkodó szélirány az északi, északkeleti és a déli. Az átlagos szélsebesség 2,5–3 m/s.^[3] 2023. augusztus 27-én itt dőlt meg az országos napi melegrekord: 39,5°C fokot mértek.^[4]

A vármegye északi részén, a Dévaványai-sík déli peremén terül el.^[5] Szomszédai: észak felől Ecsegfalva, északkelet felől Kertészsziget, kelet felől Szeghalom, délkelet felől Körösladány, délnyugat és nyugat felől Gyomaendrőd, északnyugat felől pedig Túrkeve.

Közúton a legfontosabb megközelítési útvonala a Kisújszállás-Körösladány közti 4205-ös út, ezen érhető el a 4-es főút és a 47-es főút, illetve a megyeszékhely, Békéscsaba felől is. Gyomaendrőddel és a 46-os főúttal a 4231-es út köti össze. Közigazgatási határszélét délen érinti még a Körösladány-Gyomaendrőd közti 4232-es út is. Állami közútnak számít még a településen a központ keleti részét feltáró 42 134-es út és egy mellékút a város északi külterületein, a 4205-ös útból nyugati irányban (Túrkeve felé) kiágazóan.

Vasúton a MÁV 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalán érhető el. A vasútnak három megállási pontja létesült Dévaványa területén, Gyoma vasútállomás felől sorrendben előbb Kősziget megállóhely, majd Dévaványa vasútállomás, végül Kéthalom megállóhely. A vasútállomás a központ nyugati részén helyezkedik el, közúti elérését a 4205-ös útból kiágazó 42 332-es számú mellékút biztosítja. A két megállóhely a névadó településrészek közvetlen közelében létesült, Kősziget közvetlenül a 4231-es út mellett, Kéthalom pedig ott, ahol a 4205-ös út a település déli külterületén keresztezi a vasutat; ma már egyik megállóhely sem üzemel.

Korábban érintette a települést a Kisújszállás–Dévaványa–Gyoma-vasútvonal is, de annak Kisújszállás vasútállomás és Dévaványa közti szakaszát 1971-ben bezárták, a következő évben a pályát is felszedték, 2007-ben még a Hortobágy-Berettyó főcsatorna közti hídját is elbontották.

• Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu,
• 1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés vármegyéhez tartozik.
• 1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta.
• 1523-ban egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél már mezővárosként (opidum Wanya) említi.
• 1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
• 1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről.
• 1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
• 1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
• 1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod vármegyei Tiszabábolnára menekült.
• 1711. évi Heves vármegye összeírása a községet ismét Oppidum Ványa, azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
• 1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
• Bár már a 17. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
• 1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
• Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves vármegye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
• 1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
• 1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
• 1872 áprilisában az addigi mezőváros e rang megszűnése nyomán nagyközséggé alakult.
• Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Heves és Külső-Szolnok vármegye déli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták.
• Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.
• Az 1950-es megyerendezéssel Békés megyéhez került.
• 1970-ben nagyközségi rangot kapott.
• 1989–1999: A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása.
• 2000. július 1.: Dévaványa ünnepélyes keretek között városi címet kapott.

 

Dévaványán a mai Békés vármegye egyik legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközsége működött. Az első zsidók az 1700-as évek végén telepedtek le a községben. Rövidesen megkezdődött a nagyobb arányú letelepedés és 1822-ben megalakult a zsidó hitközség. Ebben az időben hozták létre a zsidó temetőt. 1828-ban 18 zsidó családfőt regisztráltak, akik közül 4-en házas zsellérnek, 14-en pedig háztalan zsellérnek minősültek. Az 1836-os népösszeírás idején 200 zsidó élt Dévaványán. Ebben az időben már jelentős zsidó hitközség működött a településen, zsinagógájukat 1848-ban építették fel.

1850-es években Dévaványa lett a környék zsidó hitéleti központja.

1866-ban megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoznak néhány nagykereskedést is. A századfordulón már néhány vagyonosabb gabonakereskedő, fatelepes is élt Dévaványán, a helyi mértékekben viszonylag jelentős gazdasági-társadalmi felemelkedést a temetőben található kevés korabeli gránit síremlék is prezentálja. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi.

1910-ben 269 tagja volt a hitközségnek.

Az 1938-tól hatályba léptek a zsidótörvények, melyek következtében többen kereskedéseik bezárására, házuk eladására kényszerültek, a második világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult.

1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944-ben a hitközségnek 123 tagja volt. 1944. május közepén a Dévaványán és külterületén élő családokat összeszedték és a vasútállomás közelében lévő munkástelep házaiba zsúfolták.

A ványai családok ezután a szolnoki gyűjtőtáborba kerültek, ahol kb. egy hétig tartózkodtak. A szolnoki gyűjtőtáborból két szerelvény indult, a dévaványai zsidók 90%-a a másodikra került, amely 1944. június 28-án délután 4 órakor indult Szolnokról és másnap, június 29-én 2038 fővel haladt át a kassai állomáson, végállomása Auschwitz volt. Néhány család került az ausztriai transzportba.

A holokausztot Dévaványa másfélszáz főnyi zsidóságából mintegy 40 ember élte túl. Auschwitzból csak néhány fiatal lány tért vissza. A háború után a hitközség kántora nem maradt Dévaványán. A zsinagógát az 1950-es évek környékén lebontották. A túlélők néhány éven belül elköltöztek. Napjainkban az egykori dévaványai zsidóságból már csak néhány személy él.

• 1990–1994: Pap Tibor (független)^[6]
• 1994–1998: Pap Tibor (független)^[7]
• 1998–2002: Pap Tibor (független)^[8]
• 2002–2006: Pap Tibor (független)^[9]
• 2006–2010: Pap Tibor (független)^[10]
• 2010–2013: Pap Tibor (független)^[11]
• 2013–2014: Valánszki Miklós Róbert (független)^[12][13]
• 2014–2019: Valánszki Miklós Róbert (független)^[14]
• 2019–2024: Valánszki Miklós Róbert (független)^[15]
• 2024– : Valánszki Miklós Róbert (független)^[1]

A településen 2013. november 10-én időközi polgármester-választást tartottak,^[12] mert az előző polgármester 45 év szolgálati idő után, augusztusban lemondott tisztségéről és nyugdíjba vonult.^[13][16]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar és 1%-a egyéb (cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.^[17]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,1%-a magyarnak, 0,7% cigánynak mondta magát (16,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 11,3%, református 28%, felekezeten kívüli 31,9% (27,6% nem nyilatkozott).^[18]

2022-ben a lakosság 87,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, románnak és horvátnak, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 17,8% volt református, 6,7% római katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 0,1% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 37,2% felekezeten kívüli (36,4% nem válaszolt).^[19]

Neve feltételezés szerint a szláv „Iván” keresztnév becézéséből (Ványa), és a „dívánkozni” (mai szóval: „tanácskozni”) szóból ered.^[20]

A Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány rendszeresen szervez „Ismerd meg városunk határát!” néven kerékpártúrákat Dévaványa környékére.

Dévaványa Ladányi Mihály Könyvtárát 1950-ben alapították. A könyvtárban 1961-ben vezették be a szabadpolcos rendszert. 1972. október 25-én Ványai Ambrus tiszteletére emléktáblát lepleztek le a könyvtár utcai falán. 1990 decemberétől a könyvtár a Dévaványai Hírlap szerkesztőségeként is működik. A könyvtárban 1991-ben korszerűsítették a vizesblokkot és a fűtést. 1992. április elsejétől a könyvtár önálló gazdálkodási és munkáltatói jogkörű intézményé szerveződött. 1994. december 24-én a közoktatási miniszter Dévaványa Önkormányzatának adományozta a „Könyvtárpártoló önkormányzat-1997” címet. 1996. szeptember 20-án a könyvtár felveszi Ladányi Mihály író nevét a halálának tizedik évfordulója alkalmából. A olvasók számára 1997. október 20-a óta internetes elérhetőség áll a rendelkezésükre, illetve 1998 márciusa óta számítógépes kölcsönzés van a könyvtárban. 2000. június 16-án a Ladányi Mihály Könyvtár a nyilvános könyvtárak jegyzékébe kerül és július 1-jén városi könyvtárrá nyilvánítják. 2004. június 1-jén Informatikai és Hírközlési Minisztérium meghirdetett pályázatának köszönhetően eMagyarország pont létesült a Ladányi Mihály Könyvtárban. 2012. április elsején a könyvtár épületében felújították, a nyílászárókat kicserélték, a külső szigetelést felújították, a fűtést korszerűsítéstették.^[21][22]

 

 

A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicizmus. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben (Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont) él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

• Épületek, régiségek
  • Kopjafa a Körösladányi út mellett
  • Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton emlékére
  • Tőkerészi iskola és kút
  • Állomási "iskola"
  • Kossuth úti iskola
  • Hajós úti iskola és kút
  • Eötvös úti óvoda épülete
  • Református templom, stílusa neoklasszicista
  • Katolikus templom műemlékjellegű épület, késő barokk, klasszicizáló stílusban
  • Parókia épülete, plébánia
  • Vágóhíd épülete
  • Jéggyár
  • Állomás – víztorony
  • Kéthalom – iskola
  • Szőnyegszövő
  • a régi malom épülete
  • Világháborús Hősök Emlékműve
  • Kádár Ferenc a Népművészet Mestere népművész szobra 2003.
• Természeti értékek
  • Öreg tölgyek a vasútnál (Kisújszállási úton, állomással szemben)
  • Zrínyi utcai gesztenyefák
  • Kossuth utcai hársfák az iskola előtt
  • Polgármesteri Hivatal udvarán lévő fenyőfák a baglyokkal
  • Templomkertek
  • Szérüskert és Vágásszél közötti „bágergödrök” (szerkők költőhelye, a nádasban más vízimadarak)
  • Túréri-tó
  • Tókert-régészet
• Turisztikai adottságok
  • Református Templom – a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma
  • Az Alföldi Kék Túra (Szekszárd – Sátoraljaújhely) útvonala áthalad Dévaványán (https://www.kektura.hu/ak-szakasz/ak-06)
  • Dévaványai Strandfürdő- és Gyógyászat
  • Ifjúsági Tábor
  • Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
  • Körös-Maros Nemzeti Park Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont (Túzokrezervátum)
  • Lógató Horgásztó

• Makra Dávid -
  • MMA Magyar Bajnok Amatőr [2013]
  • IKF Kempo Világkupa MMA II. helyezett [2014]
  • Amatőr MMA Világbajnokság I. helyezett [2015]
  • IKF Kempo Európabajnokság: submission III. helyezett [2016]
  • IKF Kempo Világbajnokság: submission III. helyezett [2018]
  • IKF Kempo Világbajnokság: kempo MMA III. helyezett [2018]
• Dévaványáért kitüntetésben részesültek
  • U. Nagy László – református lelkipásztor [1995]
  • Dr. Bereczki Imre – régész, néprajzkutató [1995]

• • Dr. Pallaghy Sándor – állatorvos [1996]
  • Seres István – ÁFÉSZ elnök [[[posztumusz]]] [1996]
  • Dr. Pallaghy Sándorné – könyvtárvezető [1997]
  • Nagy József – termelőszövetkezeti elnök [1997]
  • Ugrai Sándorné – a Borostyánkert Szociális Otthon igazgatója [1998]
  • Vizéli József – tanár [1998]
  • Epres József – tanár [1999]
  • Mesterházy Jenő – tanító [1999]
  • Dr. Gaál József – orvos [posztumusz] [2000]
  • Havancsák Ferenc – ÁFÉSZ elnök [2000]
  • Manyák Lajos – iskolaigazgató [2001]
  • Dr. Puskás György – háziorvos [2002]
  • Schwalm Gyula – művelődési ház igazgató [2002]
  • Dr. Lengyel Sándor – tanár [2003]
  • Kondacs György – tanár [2003]
  • Valánszkiné Tóth Erzsébet – könyvtárvezető [posztumusz] [2004]
  • Kántor János – órásmester [2004]
  • Saly Erika – tanítónő [2005]
  • Gellai Béla és felesége Gellai Béláné – pedagógusok [posztumusz] [2005]
  • Kiss Ferenc – lakos [2006]
  • Dr. Szilágyi István – alpolgármester [posztumusz] [2006]
  • Szél Antal – lakos [2007]
  • Dr. Szilágyi Gézáné – önkormányzati képviselő, óvodavezető [posztumusz] [2007]
  • Tóth Istvánné – pedagógus [2008]
  • Oláh Pál és felesége Oláh Pálné – pedagógusok [posztumusz] [2008]
  • Dr. Pallaghy Ádám – állatorvos [posztumusz] [2009]
  • Hajdú József – történész [2009]
  • Berczi Lajos Benedek [2010]
  • Havancsák László [2010]
  • Somogyi-Tóth Dániel [2011]
  • Árkus Péter [2011]
  • Dr. Bagi Károly – háziorvos [2012]
  • L. Papp Zsigmondné [2012]
  • Erdős Csaba [2012]
  • Papp József János [2012]
  • Tóth Auguszta – színművésznő [2013]
  • Szűcsné Horváth Margit – a polgármesteri hivatal gazdasági irodavezetője [2013]
  • Pap Tibor – nyugalmazott polgármester [2014]
  • Kádár Ferenc – népzenész [2015]
  • Szalai Károly – a Vízközmű Társulat elnöke, Dévaványa Közszolgálatáért cím [2011]
• A városban élő művészek, népi iparművészek, ismert emberek
  • Kádár Ferenc – 1891–1983 – pásztor – juhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét, tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
  • Nácsa János – (1908–1986) Földműves, a Népművészet Mestere (1978), Citerakészítő, citerás-énekes és híres vőfély. Külföldi szerepléseivel több országban bemutatta szülőhelye népi kultúráját. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny margitszigeti gálaműsorába, ahol nagy sikerrel szerepelt. Tanítványai 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe.
  • Erdős Csaba – újságíró, MÚOSZ-tag
  • Faragó Imre – festő
  • Giriczné Gyányi Mária – költő
  • Gyányi Mariann – író, költő
  • Hajdú Ildikó – fazekas, népművész
  • K. Nagy Imre – festő
  • Kovács Zsolt – festmények, rajzok
  • Kovács Gyuláné – pergelt torta
  • Kónya András – fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
  • Ladányi Mihály – író, költő
  • Laskai Tibor – festő
  • Mályi Sándor – író, költő
  • Molnár Antal – festő
  • Papp Erzsébet – író, költő
  • Pappné Kulcsár Ilona – festő
  • Sándor László – festő
  • Simon Christopher Metcalfe – művész
  • Tóth Bálintné – kosárfonó
  • Tóth Auguszta – színművész
  • Tóth Róbert – bőrdíszműves
  • Vad Zsigmond – költő
  • Dr. Ágoston Sándor – történész–tanár
  • Vitéz Bilkei Lipcsey Márton

• 1899. szeptember 2-án – Z. Nagy Ferenc agrárpolitikus
• 1901. december 22-én Gejza Vámoš, szlovák író, orvos
• 1934. február 12-én Ladányi Mihály, József Attila-díjas költő
• 1927. november 9-én Berényi Ferenc, Munkácsy Mihály-díjas festőművész
• 1946. Cs. Schwalm Edit etnográfus, (Dobó István Vármúzeum, Eger)
• 1958. Szabó Magdolna képzőművész, (Malmö). 1985-től él Svédországban. [1]

• 1878-ban Maisner Juda rabbi
• 1902-ben Fischer Czvi rabbi

• Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története
• Bereczki Imre: Hagyományos helynevek Dévaványa belterületén
• Szügyi Dániel: A dévaványai református templom építése 1887–1891 (Sajtó alá rendezte: Bereczki Imre)
• Nácsa László: AHOL ÉN SZÜLETTEM – Nácsa János népművész életét bemutató kötet
• Ványai helyismereti füzetek (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
  • Hajdú József: Sárgult lapok üzenete – Olvasókönyv Dévaványa történetéhez;
  • Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák – Rajzok a régi Sárrét életéből;
  • Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje – Három és fél évszázad a pecsétek tükrében;
• Dokumentumok Dévaványa történetéhez (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
  • Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523;
  • Benedek Gyula – Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809;
• Dr. Bereczki Imre gyűjteményéből kiválogatva: Dévaványa régen és ma – Fotóalbum, a Millenniumi év kiadványa
• Szarkáné Bíró Piroska: Épületek fadíszei öt sárréti településen
• Nácsa László: Diákemlékek – A dévaványai gimnázium emlékkönyve
• Dr. Ágoston Sándor: Dévaványai önkéntesek és honvédek az 1848-49-es szabadságharcban
• Dr. Ágoston Sándor: Ványai Ambrus és a dévaványaiak az 1514-es Dózsa-féle népfelkelésben – parasztfelkelésben.
• Dr. Ágoston Sándor: Szarajevótól a trianoni békediktátumig * Román katonai megszállás Gyomán, Endrődön és Dévaványán 1919–1920
• Dr. Ágoston Sándor: A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása 1989 – 1999
• Kasza Sándor (főszerk.): MAGYARORSZÁG KISRÉGIÓI – Békés megye: Körös-Sárrét
• Nácsa László: Téli Gazdasági Tanfolyam – A 100 éves Dévaványai Gazdasági Iskola és az ott tanuló parasztemberek emlékére
• Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény – Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében, 1895–1950 (Szerk.: Hajdú József – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 59.)
• Nácsa László: Sárréti Tej – A szeghalom környéki települések által alapított vállalkozás története

•   Székelykeresztúr, Románia (1994)

• Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1986
• Hajdú József: Sárgult lapok üzenete – Olvasókönyv Dévaványa történetéhez (Ványai helyismereti füzetek 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1996
• Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje – Három és fél évszázad a pecsétek tükrében (Ványai helyismereti füzetek 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1998
• Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2000
• Benedek Gyula – Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2002
• Tolnay Gábor: Föld-Ember-Törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a 20. század első felében. (1895–1950) Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok igazgatósága, Szolnok, 2004
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
• Balogh István: A dévaványai zsidók története. (Kézirat) Bp., 2006–2007

• Dévaványa önkormányzatának honlapja
• Dévaványa Város Közéleti Lapja
• Térkép Kalauz – Dévaványa