Budafok

Budapest déli részén a Duna jobb partján fekszik, a Tétényi-fennsík és a folyam közötti keskeny lapályon és részben a fennsíkon.^[2] Ide tartozik a Háros-sziget és Hunyadi-sziget is.

A mai városrész határai a Ringló út a Horogszegi határsortól, Méhész utca, a MÁV érdi vonala, Hosszúréti-patak, Duna folyam, Háros utca, Vöröskúti határsor, Horogszegi határsor a Ringló útig.

• Budafok keleti oldalán a Duna mentén a Budapest–Murakeresztúr-vasútvonal (30a) és a Budapest–Pécs-vasútvonal (40a) húzódnak.
  A 30a vonal Budafok megállóhelye, a 40a vonal Budafok megállóhelye és Háros állomása helyezkedik el a városrész területén. Albertfalva állomás a városrész jelenlegi határain részben kívül esik. A 2010. decemberi menetrendváltáskor mindhárom állomás neve megváltozott (Budafok-Albertfalva helyett Albertfalva, Budafok-Belváros helyett Budafok, Budafok-Háros helyett Háros). További vasútvonal a csak teherszállításra használt Budafok-Háros - Budafok-Dunapart vonal, ami rövidsége ellenére nem iparvágányként van számon tartva, hanem önálló vasútvonalként. Ezen a vonalon található Magyarország legmeredekebb vasúti pályaszakasza.

• 1899. szeptember 20-án indult meg a HÉV-közlekedés Budapest-Szent Gellért tér és Budafok között, a Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút gondozásában. A vonal a mai Bartók Béla út-Fehérvári út-villamos felüljáró-Leányka utca-Mária Terézia utca-Nagytétényi út útvonalon A József Attila utca magasságáig húzódott. 1907-ben a vonalat Nagytétényig hosszabbították, és az addig meglévő szakaszon lefektetik a második vágányt. 1914. január 19-én indult meg a forgalom a törökbálinti szárnyvonalon, Budafok rózsavölgyi részén át. 1942. december 26-án a vonalak belső végpontját a Horthy Miklós (ma: Móricz Zsigmond) körtérre helyezték át, az akkor átadott hurokvágányos állomásra. 1963. január 1-jétől a HÉV-vonatok helyett villamosok közlekednek mindkét vonalon; a törökbálinti vonal Budaörsig rövidült szakaszán 41-es, a nagytétényi vonalon 43-as számmal.^[3] Utóbbi 1983-ban megszűnt.

 

 

 

 

Területén középkori falu állt, amely a török időkben elnéptelenedett. A 17. században, 1698-ban Savoyai Jenő birtoka lett (a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként), Promontorium néven, amely utal a szőlővel betelepített hegyfokra. Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból. Így német és szerb lakosai a Tétényi-fennsík lejtőin virágzó szőlőkultúrát hoztak létre, amely 1886-tól 1910 körülig, a filoxéra pusztítása következtében szűnt meg. A szőlőt más gyümölccsel (őszibarackkal) pótolták és az ipar, különösen az élelmiszeripar gyorsan fejlődött. Az addig Promontor nevet viselő nagyközség 1886-ban kapta a Budafok nevet. A közművek kiépítése a 19. század végén kezdődött. A kerület gazdaságában az élesztő- és pezsgőgyártás azóta is meghatározó szereppel bír. A fennsík kertvárosias negyedei alatt a római korban elkezdett kőbányászat tárnáiból maradt, a kőbányai pincerendszerhez hasonlóan kiterjedt borospince hálózat húzódik, amelyekben a filoxéra járvány óta többnyire gombákat termesztenek.^[4]

Budafok 1922-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Biai járásához tartozott, előtte 1898-ig a Pilisi alsó járáshoz. 1922-ben átsorolták a Budapest székhelyű Központi járásba, majd 1926-ban rendezett tanácsú várossá alakult.

A fővároshoz csatolás igénye először 1909-ben merült fel Bárczy István és Harrer Ferenc Nagy-Budapestről szóló tanulmányában. 1950. január 1-jével – több főváros környéki településsel együtt – Budapesthez csatolták. Nagy része az akkor alakított XXII. kerület része lett, Kelenvölgyet és Tószöget pedig a XI. kerülethez csatolták. 1987-ben Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi oklevelet.

Budafok vasúti megállóhely közelében, a Duna-parton működött a budafoki Kutyavilla vendéglő. Az 1960-as évektől csónakházak és horgásztanyák épültek az 1965-ben bezárt vendéglő körül. A lebontásukat követően 1992-1994 között épült ki a 6-os főút part mentén végighaladó bevezető szakasza, amelyet 1998-ban szélesítettek ki irányonként két forgalmi sávosra.^[5] A Hosszúréti-patak dunai torkolatától délre 2019-ben adták át a helyiek körében hamar kedveltté vált DunaFok Szabadidőparkot.^[6]

• Főként nagy borospincéiről és a Törley-pezsgőgyárról nevezetes.
• Budafoki Zománcárugyár (Lampart)
• Budafoki Papírgyár
• Budafoki Villamossági Rt.
• Budafoki Élesztő- és Szeszgyár

• Római katolikus plébániatemplom
• Református templom
• 1885-től Szekrényessy Kálmán első magyar úszónk szervezésében néhány esztendőn át került megrendezésre a Promontor-Budapest közötti úszóverseny.
• Törley-mauzóleum
• Pincelabirintusok, amelyek nagy részét az élelmiszeripar hasznosítja. A szakemberek „360 pincének” nevezik. Itt található a világ legnagyobb, használatban levő boroshordója.
• Barlanglakás-kiállítás
• Czuba-Durozier kastély
• Törley-kastély (Budapest)
• Sacelláry-kastély

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• Baticz Barnabás alkalmazott grafikus
• Brázay Kálmán gyáros, kereskedő
• Czermann Antal magyar publicista, politikus, miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő
• Demjén István, a budafoki református gyülekezet lelkipásztora
• Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ügyvezető zeneigazgatója
• Horváth Gábor (Land Lord) földmérő
• Keresztes Sándor politikus, nagykövet
• Keresztes K. Sándor építészmérnök, politikus, miniszter
• Keszthelyi Ferenc ciszterci szerzetes, megyés püspök
• Kolonics György kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok magyar kenus
• Lendvai Ildikó országgyűlési képviselő
• Mihalik József művészettörténész
• Mihalik Sándor helytörténész
• Németh Zoltán országgyűlési képviselő
• Savoyai Jenő német-római császári hadvezér
• Szekrényessy Endre (1805-1874), Pest városkapitánya (rendőrfőnöke), jogász, író, nyelvújító, septemvir, helyi földbirtokos
• Térey Pál 1948-as honvédtiszt, országgyűlési képviselő
• Tóth József pedagógus
• Törley József pezsgőgyáros
• Vén Emil festőművész
• Vilt Tibor szobrászművész
• Virágh Sándor, 1959-től 1962-ig a budafoki református gyülekezet lelkipásztora^[7]

• Bánkuti István, a Vásárvárosok kupája döntős Újpesti Dózsa játékosa
• Bánkuti László labdarúgó, edző, az MTK csapatának tagja
• Bellovics Imre karnagy és zenetanár
• Csordás Lajos olimpiai bajnok labdarúgó, edző
• Déry Gabriella magyar opera-énekesnő (szoprán)
• Dudás János válogatott labdarúgó
• Gerdesits Ferenc magyar operaénekes (tenor)
• Kovács György szobrász, restaurátor
• Kovács László magyar festőművész
• Máthé Erzsi, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas művész
• Menyhay Imre közgazdász, gazdaságszociológus
• Pécsi Márton (1923–2003) állami és Széchenyi-díjas földrajztudós, geomorfológus, térképész, az MTA tagja
• Schaár Erzsébet Munkácsy Mihály-díjas (1962), érdemes művész (1972) szobrász
• Zakariás József, az Aranycsapat kiemelkedő balfedezete
• Varga János (1926–1996) magyar agrármérnök, egyetemi tanár
• Varga Péter, a Varga Pincészet alapító tulajdonosa

• Bancsó Antal teológiai díszdoktor, teológiai tanár
• Entz Ferenc, az MTA levelező tagja
• Mihalik József művészettörténész, az MTA levelező tagja
• Térey Pál honvédtiszt
• Tóth József magyar királyi tanfelügyelő

• Budafoki Borfesztivál (minden év szeptemberében; ekkor szabadon bejárhatók a borospincék).

• Ráday Mihály (szerk.): Budapest teljes utcanévlexikona, 39. oldal, Sprinter Kiadó, 2003, ISBN 963 9469 06 8
• Szekrényessy Attila: Az első magyar úszó élete, Bp. 2019 (Magyar Testgyakorlók Köre, ISBN 978-615-00-6223-5
• Titkos bunkerek - A magyarországi óvóhelyek története 1917-2022 (szerk.: Mihályi Balázs) – 2023, Budapest, Erdélyi Szalon, ISBN 9786156016874

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Budafok témájú médiaállományokat.