Balogh Ernő (geológus)

Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem ásvány-földtani tanszékén végezte. 1906-tól Szádeczky-Kardoss Gyula mellett lett asszisztens. Részt vett az első világháborúban. 1919-től Gyergyószentmiklóson, majd a kolozsvári Marianumban lett természetrajztanár 1920-tól 1940-ig. 1940-től a kolozsvári tudományegyetem geológiai tanszékén volt professzor. Majd ugyanott, 1945-ben (a Bolyai Egyetemmé való átalakulásakor) az ásvány-kőzettani tanszék vezető tanára lett 1959-ig, nyugdíjazásáig. Attól kezdve mint profesor consultant tevékenykedett.

1936-tól 1946-ig ő töltötte be az Erdélyi Múzeum-Egyesület Ásvány- és Kőzettani Szakosztályának elnöki tisztét, ugyanebben az időben az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke is ő volt. Mintegy 200 ismeretterjesztő írása és 46 tudományos dolgozata jelent meg.

Elsősorban mineralógus volt. Munkássága első éveiben főleg ásvány-kőzettani problémákkal foglalkozott, az 1920-as évektől azonban a barlangkutatás vált tudományos tevékenységének középpontjává. Ő kezdte el Romániában a barlangok tudományos igényű ásvány-kőzettani vizsgálatát. A kalcitok vizsgálata volt egyik legfontosabb része ásványtani munkásságának. E téren jelentős a lublinittal foglalkozó tanulmánya, a „Protokalcit, egy új ásvány”. Sok erdélyi barlang feldolgozása fűződik a nevéhez. Szpeleológiai kutatásait a Bihar-hegységben található Mézgedi-cseppkőbarlang és a bánsági Komárniki-barlang tanulmányozásával kezdte. Feltérképezte és monográfiában ismertette mindkét barlangot. Vizsgálta a Szarvas-barlangot is. A barlangkutatáson belül földtannal, ásvány-kőzettannal, őslénytannal, régészettel, állattannal, térképezéssel és a barlangok népszerűsítésével foglalkozott. A barlangok művészi értékű fényképezéséhez is értett.

A geológia egyéb részterületei is érdekelték. Geológiai tankönyveket írt középiskolásoknak. Több mint 250 tudományos és ismeretterjesztő írása volt. Ismeretterjesztő előadásainak a száma több mint 100.

A Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevéllel tüntette ki, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagjául választotta.

• A Dragán-völgy Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai. (1906)
• A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes meszek és azok ásványai. (Múzeumi Füzetek, Kv. 1911.)
• Kvarc Erdély felsőmediterrán korú gipszeiben. (Kolozsvár, 1926, Erdélyi Tudományos Füzetek 6.)
• A Meziádi barlang térképe. (Nagyvárad, 1931.)
• A komárniki barlang. (Kolozsvár, 1934.)
• Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula. (Kolozsvár, 1936.)
• Geológiai erőmegnyilvánulások és klímaváltozások nyomai a barlangokban.
• Cseppkő világ. (Bukarest, 1969.)

• Csiky Gábor: Balogh Ernő professzor emlékezete. Karszt- és Barlangkutatás, 7. évfolyam. 1972. 9–14. old.
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. 32. o. ISBN 963-243-344-0
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 30–31. old. ISBN 963 9353 39 6
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

• Tankönyvkiadás Romániában