Bács-Bodrog vármegye

	Bács-Bodrog vármegye
	; Bács-Bodrog vármegye címere
	; Bács-Bodrog vármegye címere
Fennállás	1802-1949
Ország	Magyar Királyság
Központ	Zombor
Főbb települések	Zombor; Zenta; Baja; Szabadka; Újvidék
	Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	44% magyarok; 23% németek; 17% szerbek; 3,7% szlovákok; 1,24% ruszinok
Vallás	katolikusok, reformátusok, Ortodox kereszténység
	Földrajzi adatok
Terület	11079.4 km²
	Térkép
	Bács-Bodrog vármegye térképe
	Bács-Bodrog vármegye domborzati térképe
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Bodrog vármegye témájú médiaállományokat.

Bács-Bodrog vármegye (németül: Komitat Batsch-Bodrog, latinul: Bachiensis et Bodrogiensis, szerbül: Бач-Бодрошка жупанија, horvátul: Bačko-Bodroška županija) közigazgatási egység a Magyar Királyság alföldi részében. A vármegye területének kisebb északi része jelenleg Bács-Kiskun vármegye, míg nagyobb hányada a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Bács-Bodrog vármegye közigazgatási térképe 1927-ből. A Jugoszláviához tartozó területen az 1918 előtti magyar közigazgatási beosztás van feltüntetve.

Földrajz

Bács-Bodrog vármegyét keleten a Tisza, délen és nyugaton pedig a Duna határolta, határa csak északon nem futott természetes vonalon. Bács-Bodrog vármegye szomszédai északon Pest-Pilis-Solt-Kiskun, északkeleten Csongrád, keleten Torontál, délen Szerém, délnyugaton Verőce, nyugaton pedig Baranya vármegye. Ezeken kívül 1930-tól északnyugaton Tolna vármegyével is határos volt.

A vármegye teljes területe síkság.

Történelem

Bács-Bodrog vármegyét az 1802. évi VIII. törvénycikk hozta létre Bács és Bodrog vármegyék egyesítésével, melyek már a 13. század elejétől léteztek.

A vármegye területét az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században és a török uralom idején a Szegedi szandzsák része volt. 1699-től a Habsburg Birodalom által létrehozott Bácska régió részévé vált, 1751–91 között a Tiszai Koronauradalomhoz tartozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a vármegye a Szerb Vajdaság része lett, majd 1849–1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság része volt. 1873-ban Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták a Sajkásvidéket.

Bács-Bodrog vármegye déli, nagyobbik részét 1918-ban elfoglalta, majd a trianoni békeszerződés alapján megszerezte a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság. 1918–1922 között e terület egyike volt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megyéinek Újvidék székhellyel.

A Magyarországnak meghagyott kisebb rész szintén önálló megyeként működött tovább, melynek székhelye 1941-ig Baja volt. Ez 1941-1944 között kiegészült a déli, elszakított területekkel, székhelye ezekben az években ismét Zombor volt.

A második világháború után visszaálltak a trianoni határok, Bács-Bodrog vármegye déli része újra Jugoszláviához került, az északi rész pedig ismét Baja székhellyel működött tovább.

Bács-Bodrog vármegye megszűnésére az 1950-es megyerendezés során került sor, amikor egyesítették Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részével Bács-Kiskun megye néven.

A vármegye déli része jelenleg a Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Lakosság

A lakosság száma 1857-ben^[1] 528 346 volt. Közülük 266 457 magyar (50,43%), 103 481 német (19,59%), 19 329 szlovák (3,66%), 91 664 szerb (17,35%), 40 393 sokácz (17,35%), 45 görög anyanyelvű volt.

A lakosság száma 1880-ban 638 063 volt. Közülük 234 352 magyar (36,73%), 162 894 német (25,53%), 24 761 szlovák (3,88%), 469 román (0,07%), 7 294 rutén (1,14%), 177 081 szerb és horvát (27,75%), 832 egyéb anyanyelvű volt.

A vármegyének 1910-ben 812 385 lakosa volt, ebből:

363 518 (44%) magyar
190 697 (23%) német
145 063 (17%) szerb
30 137 (3,7%) szlovák
10 760 (1,24%) ruszin
1279 (0,16%) horvát
386 (0,05%) román
70 545 (8,68%) egyéb

nemzetiségűnek vallotta magát.

Közigazgatás

Bács-Bodrog vármegye a 20. század elején tizenhárom járásra volt felosztva:

A vármegyéhez ekkor egyetlen rendezett tanácsú város tartozott (Zenta). Ezen kívül a megye területén négy törvényhatósági jogú város volt (Baja, Szabadka, Újvidék, Zombor).

1920-41 között a magyarországi csonka vármegye három járásra oszlott (Bácsalmási, Bajai és Jánoshalmi, az utóbbi Jánoshalma székhellyel) és területén egy törvényhatósági jogú város (Baja) feküdt.

1941-44 között a Trianon előtti beosztás lépett ismét érvénybe azzal az eltéréssel, hogy az 1929-es magyarországi közigazgatási változásokkal összhangban rendezett tanácsú helyett megyei város lett Zenta rangja, és megyei város lett Magyarkanizsa is.

1945-től a trianoni határok visszaállításával visszaállt a megye két háború közötti járási és városi beosztása is.

Bács-Bodrog vármegye ispánjai

Főispánok

Bács-Bodrog vármegye főispánjai:^[2]

Podmaniczky József (1802–1823)
Győry Ferenc (1824–1839)
Rudics József (1841–1848)
Horváth Antal (1848)
Csernojevics Péter (1848) (kormánybiztos)
Szentkirályi Móric (1848) (kormánybiztos)
Beöthy Ödön (1848–1849) (kormánybiztos)
Hunkár Antal (1849) (kormánybiztos)
Batthyány Kázmér (1849)
Haczel Márton (1849) (kormánybiztos)
Latinovits Károly (1849) (ideiglenes császári biztos)
Nikolits Izidor (1849–1861) (császári és királyi biztos)
Rudics József (1861)
Piukovics Ágoston (1861–1867) (császári és királyi biztos)
Rudics József (1865–1867)
Mihajlovics Miklós (1867–1869)
Mártonffy Károly (1871–1876)
Gromon Dezső (1876–1880)
Sándor Béla (1880–1895)
Vojnits István (1895–1901)
Latinovits Pál (1901–1906)
Fernbach Károly (1906–1918)

Fábián László (1947–1949)

Jegyzetek

↑ Fényes Elek:A Magyar Birodalom Nemzetiségei és Ezek Száma Vármegyék és Járások Szerint 1867
↑ Fő- és alispánok 1698-tól máig. (magyar nyelven) (html). Arcanum

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Bodrog vármegye témájú médiaállományokat.

1880-as népszámlálás
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye, 1909
Bodrog vármegye
Bács vármegye
Bácska

[1] Fényes Elek:A Magyar Birodalom Nemzetiségei és Ezek Száma Vármegyék és Járások Szerint 1867

[2] Fő- és alispánok 1698-tól máig. (magyar nyelven) (html). Arcanum

[1]

[2]