Robert Desnos

E korban éltem én és immár ezer éve
Meghaltam. Nem bűnös voltam, csak üldözött,
Míg börtön várt emitt minden emberi szépre,
Én szabad voltam, álarcos szolgák között.
E korban éltem én s mégis szabad lehettem,
Elnéztem a folyót, a földet, az eget,
Egyensúlyt tartva hogy kerengenek fölöttem,
S a mézet s madarat hozó nyarat s telet.
Ó, mit tettetek ti e kincsekkel, kik éltek?
Szánjátok-e a kort, melyben vergődtem én?
Közös jó aratás követte-e vetéstek?
Szépítettétek-e a várost, mely enyém?
Élők, ne féljetek tőlem, halott vagyok.
Testem és szellemem örökre elhagyott.

Sarunkon a szó

Megöngyilkolsz engem készségesen
És mégis én hallak meg téged egy napon
Megismerjük egyszer ezt az eszményi nőt
s én lassan majd ajkára havazok
És esőzni is fogok, mégha késő leszek is, mégha szép idő leszek is.
Mi nem igen szeretitek a szemünket
és kicsordulok az a könny persze ok
nélkül és szorongás nélkül.
Anélkül.

Mindennapi vers

..S ott állsz a küszöbön a
Magadhoz hasonlókkal zsúfolt világ
És az egész világtól zsibongó
Magányod között
Fordította: Somlyó György