Epikurosz

Epikurosz (Szamosz sziget, Kr. e. 341. december - Athén, Kr. e. 270), görög atomista filozófus.

Míg fiatal valaki, addig se halogassa a filozofálást, s mikor öregedni kezd, akkor se ernyedjen el a bölcselkedésben. Hiszen senki sem túl fiatal, és senki sem túl öreg a lelke egészségének a megszerzésére. Aki azt mondja, hogy a filozofálásnak még nem kezdődött el, vagy már elmúlt az ideje, hasonlít ahhoz, aki azt állítja, hogy a boldogságának az ideje még nem jött el, vagy már tova is tűnt.

...

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre.

...

Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit sem jelent számunkra, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van, a halál pedig az érzékelések megszűnése. Az a felismerés, hogy a halál semmit sem jelent számunkra az életet teszi örvendetessé, mert nem tételez a halál után végtelen időt, hanem elveszi a halhatatlanság utáni vágyat... A halál tehát, mitől a bajok közül a legjobban rettegnek, egyáltalán nem érdekel bennünket, minthogy ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk már többé. A halál tehát nem érinti sem az élőket, sem a holtakat, mivel az élőknél nincs jelen, a halottak már nincsenek.

...

A bölcs nem menekül az élettől és a haláltól sem fél.

...

S mivel a gyönyör az első és velünk született jó, éppen ezért nem minden gyönyört veszünk igénybe, hanem megtörténik, hogy sok gyönyört mellőzünk, amikor belőlük több kellemetlenség adódik számunkra. Sok fájdalmat hasznosabbnak tartunk a gyönyörnél, minthogy esetleg még nagyobb gyönyört hoz számunkra, ha hosszú ideig kiálljuk a fájdalmakat. Minden gyönyör tehát sajátos természeténél fogva jó, de mégsem kell mindegyiket választanunk.

Ugyanúgy minden fájdalom rossz ugyan, mégsem természetes, hogy minden fájdalmat mindig kerüljünk. Valójában az a helyes, ha az előnyök és a hátrányok összemérésével és vizsgálatával ítéljük meg mindezeket a dolgokat. A jót ugyanis bizonyos időben rossznak tekintjük, a rosszat ellenben jónak.

...

Mindennek a kezdete és általában a legfőbb jó az okosság. Így hát a filozófiánál is értékesebb az okosság, melyből minden egyéb erény származik, s amely azt tanítja, hogy nem lehet kellemesen élni anélkül, hogy megfontoltan, becsületesen és igazságon élnénk, sem megfontolással, becsülettel és igazságosan élni anélkül, hogy kellemesen élnénk. Az erények ugyanis hozzátartoznak a kellemes élethez és a kellemes élet elválaszthatatlan tőlük.

Ugyan mit tudnál kezdeni a halállal, nem tudsz tenni ellene semmit, akkor már élj inkább jól, én ne gondolj bele: gyakran jobban fáj a haláltól való félelem, mint maga a halál.

Semmi nem keletkezik abból ami nem létezik. Különben minden keletkezne mindenből, anélkül, hogy magra egyáltalán szükség volna. Ha viszont az, ami eltűnik, nem létezővé válnék, már minden dolog elpusztult volna, mert nem volna amibe feloldódjék. Így tehát a mindenség mindig olyan volt mint most és olyan is lesz.

...

Azután meg a mindenség végtelen. A határolt dolgoknak ugyanis van végső pontja, a végső pontot pedig mindig mindig valami máshoz viszonyítva látjuk. Aminek tehát nincs végső pontja, annak nincs határa: aminek nincs határa végtelennek kell lennie és nem határoltnak.

...

Az atomok örök időn át szüntelenül mozognak: (egy részük függőlegesen, más részük a függőlegestől elhajolva zuhan alá, a többi pedig az ezekkel való összeütközés során pattan ide-oda.

...

Fontos tudni, hogy végtelen számú világ van, s közülük némelyek hasonlóak ehhez a mi világunkhoz, mások nem hasonlóak.

...

Az sem lehetetlen ugyanis, hogy a zest közelében ugyanolyan alakok kiáramlása jöjjön létre, mint a test alakja, s az sem, hogy bizonyos alkalmasságok vannak a mélységek és a simmaságok ábrázolására, és ezek a kiáramlások megőrzik azt a helyzetet és sorrendet, amelyekben a szilárd testeken is voltak: ezeket az alakokat képecskéknek nevezzük.

...

Azt is fel kell tételeznünk, hogy amikor alakokat látunk és szellemileg felfogjuk, valami árrad hozzánk a külvilág tárgyairól... Ez csak úgy lehet, hogy a dolgokról bizonyos alakok áramlanak felénk, nagyságuk szerint látásunkhoz, vagy elménkhez, amelyek a tárgyal egyező színűek s hasonló alakuak. Ezek gyorsan repülnek és ezért egyetlen összeffüggő tárgynak a képzetét keltik.

• Mindazon javak közül, amelyekben a bölcsesség részesít bennünket, a barátság a legértékesebb.

Epikurosz főbb tanai XXVII

• A barátság minden reggel körbejárja a világot, hogy felébressze az embereket, s azok kölcsönösen szerencsét kívánjanak egymásnak

Epikurosz, Vatikáni mondásgyűjtemény, LII

• A túlságos nyugalom henyeség, a túlzásba vitt tevékenység viszont örültség.

Epikurosz, Vatikáni mondásgyűjtemény, XI

• Ha Vénusz örömeivel töltöd az idődet, s ezzel nem sérted meg a törvényt s a jó erkölcsöt, és nem fogysz le, károsítván saját testedet, és nem mész tőle tönkre, tedd, amit jónak látsz, de tudjad, hogy nagyon nehéz elkerülni mindezeket a kellemetlenségeket. Vénusztól már az is szép, ha nem vesztesz semmit.

Epikurosz, Vatikáni mondásgyűjtemény, LI

• Ne tedd tönkre azt, amid van, arra vágyván, amid nincs.

Epikurosz, Vatikáni mondásgyűjtemény, LI

• Jobb félelem nélkül egy avarnyoszolyán, mint nyugtalanul aranyágyban aludni.

Sztrobaiosz: Antológia, V. 28.

• Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény, I. kötet (Epikurosz); Tankönyv Kiadó, Budapest 1958.
• Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története; Tercium Kiadó 1995.