Czeizel Endre

Czeizel Endre (Budapest, 1935. április 3. – 2015. augusztus 10.), orvos-genetikus, az orvostudományok kandidátusa (1966), majd akadémiai doktor (1988).

• Végső érvként hadd mondjam el egy illúziómat, amely azt hiszem, általános. Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan..
• Úgy éreztem tovább, hogy a szerelemgyereknek van egy más értelme is. Szerelemgyerek születik, mikor két ember nagy érzelmektől hevített kapcsolatából születik szép, egészséges gyermek. S én ilyen értelemben használom ezt a fogalmat. (Meg vagyok győződve, hogy a házasságok döntő többségéből is ilyen gyermekek születnek...)
• Amikor a tudatosságok és a felelősséget, az „értelemgyereket” hangsúlyoztam, néhány emberben felmerül a kétely: a tudatosság túlzott hangsúlyozása talán a nagy emberi érzelem, a szerelem rovására mehet, mivel ezzel a szerelem elveszítheti spontaneitását, önfeledtségét, szépségét. Azt hiszem erről nincs szó. Nem áll szemben egymással a két fogalom: a szerelemgyerek és az értelemgyerek. Sőt ezek egymást kiegészítő szimbólumok. (...) A szerelem szépségeinek ecsetelése a költők és más „szakemberek” dolga; ők sokkal szebben tudnak erről írni és beszélni.

Dr. Czeizel Endre: Születésünk titkai 1977, ISBN 9632231988

A Wikipédiában további információk találhatóak

Czeizel Endre témában.