Christian Morgenstern
| Christian Morgenstern |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
| Művek a Cervantes Virtualon |
 Művek a Project Gutenbergben |
Christian Morgenstern (1871 – 1914), német költő, az abszurd egyik előfutára.
Idézetek
[szerkesztés]- Ha a modern civilizált embernek saját magának kéne leölnie azokat az állatokat, amiket megeszik, a vegetariánusok száma csillagászati mértékben növekednék.
- Az emberismeret nem mindig boldogít.
- Aki más szemeket akar felnyitni, annak mindenekelőtt már magának kell a szemét nyitva tartania.
- Mindig bekövetkezik a sokatmondó fejcsóválás, mikor egy nem közönséges ember a nagy művészi tehetség révén kiragad valamit a világból.
Versek
[szerkesztés]A két párhuzamos
Két párhuzamos ment, járni
a végtelen teret,
egyenes lélek-pár, ki
szolid házból ered.
Nem akarták metszeni, ó jaj,
egymást, míg nem jön a vég:
jó támasz volt ez az óhaj,
és titkos büszkeség.
De midőn azután tíz vándor
fényév is elszaladt,
kiveszett a magányos párból
a földi gondolat.
Maguk se tudták, hogy még
párhuzamosak-e?
Az örök fénybe folyt szét
két lélek fény-jele.
Őbenne egyesültek,
átfolyt rajtuk sugara,
mint két szeráf merültek
az öröklét karjaiba.
Fordította: Eörsi István
Az orofánt
Tulajdon orrán lépdel
az orofánt elém,
szájában kisdedével,
s még nem tud róla Bréhm.
S még nem tud semmit róla
nagylexikon, se kis,
mivel egyetlen szóra
most lett, s a kölyke is.
S azóta orrán lépdel
(mint mondtam már, s ez tény)
szájában kisdedével
az orofánt elém.
Hal éji éneke
˘
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
˘ ˘
˘
- Szabó Lőrinc fordítása
Ló
Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.
Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.
„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”
Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.
A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.
Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”
Fordította: Karinthy Frigyes
A holdjuh
A holdjuh tágas mezőn áll
Amíg a nagy nyírásra vár.
A holdjuh.
A holdjuh egy ágat legel
Majd otthonába indul el.
A holdjuh.
A holdjuh álmában motyog:
„Az űrben a sötét vagyok.”
A holdjuh.
A holdjuh reggel már nem él.
A nap vörös, a test fehér.
A holdjuh.
Mészáros Gábor fordítása
A féléjfél
Féléjfél emeli kezét
s már éjféltől kong a vidék.
A kis tó szájtátva fülel,
szurdokeb vonítást lehell.
Házában fölriad a csig,
s a krumplegér sem aluszik.
Megáll, pihen a csalifény
egy szél törte ág tetején.
Pofát vág Zsófi, a ripők,
a holdjuh be is perli őt.
Szélfútt test bitón leng-suhan,
gyerek sír messzi faluban.
Csókot vált ez órába’ pont
két frissen eljegyzett vakond.
Hanem a lúdvérc a setét
erdőn nem rejti el dühét:
lám egy harisnya s benne láb
nem merült el, hol mély a láp.
Rikolt a holló: „Kár, be kár!
Mindennek vége, vége már!”
Féléjfél leejti kezét,
s már szunnyad ismét a vidék.
Timár György fordítása
A természetnek ajánlott új képződmények
A rigólya
A kendermagos teve
A leveli oroszlán
A lányahordó
Az ölcet
A dolmányos borjú
A fülszarvú
A bölömtehén
A szoknyás gém
A farkas kétéltetű
Az orramile
A héttyú
Az emlősbéka
A csérvágó küsz
A mosogatómedve
A deneféreg
A méhészsün
A rinocerkóf
A margarépa
Az emberkenyérfa
Timár György átköltése
Dal a szőke parafadugóról
- A szőke parafadugót
- lakktálca tükrözi.
- Magát akkor se látja ott,
- ha szeme van neki.
- Azért nem, mert merőleges
- a tükörkép felett.
- Persze, ha ferde lenne, ez
- egészen más eset.
- Ember, ha visszatükröz egy...
- egy... kb. Végtelen!
- S derékszögben! - a helyzeted
- nem lenne pont ilyen?
Fordította: Orbán Ottó
A kőökör
- A kőökör elkomorult:
- reszkethet a sok nyomorult.
- A szarva, hogyha öklel, öl –
- hátul bemegy, kijő elöl.
- Ó!
- A kőökör a hegyre megy,
- előtte minden megremeg.
- A tápláléka – meglepő –
- legtöbbször ember-agyvelő.
- Ó!
- A kőökör nem múlik el,
- a húsa sose mállik el.
- Te por vagy, ám ő kő, tömör!
- Szívesen lennél kőökör?
- No?
Fordította: Katona Tamás
Akasztófacimbora dala Zsófihoz, a hóhérleányhoz
- Zsófi, hóhérleányka,
- csókot a koponyámra!
- Habár a szám
- sötét kazán –
- de ha te nem, ki szánna?
- Zsófi, hóhérleányka,
- paskolj a koponyámra!
- Bár a hajam
- már odavan –
- de ha te nem, ki szánna?
- Zsófi, hóhérleányka,
- less be a koponyámba!
- Bár szememet :sas ette meg –
- de ha te nem, ki szánna?
Fordította: Kálnoky László
A kihalt tengeri tehén
- A kihalt tengeri tehén
- Egy este
- A Müllerné őnagyságát kereste
- Felírta egy cédulára halkan:
- Én már régesrég kihaltam.
- Ezt körbeadták szépen a terembe,
- S a tengeri tehén elment merengve.
Fordította: Szabó Lőrinc
Trónkövetelők
„Réaumur grófja a nevem,
s szakadjon rátok átok!
Szolgáljátok csak szüntelen
Celsiust, renegátok!”
Mócsingot majszol még Dicső
Fahrenheit egy zugolyban.
„Atyám! Az volt a szép idő,
melyet még én fokoltam.”
Fordította: Molnár Imre
