Zajzene

Zajzene zenei műfaj, ami a hangkeltésen alapul zenei aláfestéssel.

Luigi Russolo futurista művész volt a 20. század elején és az első zajművész. Az ő 1913-as manifesztációjának címe: L'Arte dei rumori, magyarra fordítva "a zajok művészete".^[1] Russolo úgy találta, hogy a tradicionális melodikus zenét a zajzene a jövőben felválthatná. Tervezett és kivitelezett egy zajgeneráló eszközt amit Intonarumori-nak hívnak és szerelték össze egy zaj zenekar számára, hogy azzal adjanak elő. Ugyanekkor kezdték felfedezni, hogy „talált” hangokkal is lehet dolgozni.

John Cage így nyilatkozott: "Hiszem hogy a zaj felhasználása a zeneszerzéshez folytatódni fog és növekszik, amíg el nem kezdjük használni az elektronikus hangszereket, amik lehetővé teszik a zenei célok megvalósítását bármilyen és minden hanggal, ami hallható."

1951-ben John Cage képzeletbeli tájkép #4 című műve 12 rádióra írta és New Yorkban volt az ősbemutatója 1951-ben.^[2] Az előadásához olyan kotta kellett ami tartalmazott jelzéseket a változó hullámhosszra, időtartamra, hangerőre, amelyek mindegyike meghatározta a véletlen műveleteket.

1961-ben James Tenney zeneszerző elkészítette a Analogue #1: Noise Study című művét.^[3] amely számítógép generálta zajhangot használt fel.

1980-tól kezdve sok zajzenész jelent meg Japánban. Az első és legismertebb Masami Akita aka Merzbow. Akita gitárt, theremint, szintetizátort, effekteket, és egyéb talált tárgyakat használt a felvételei készítésekor. Később megjelentek más japán zajművészek is úgy mint: Hijokaidan, Boredoms, C.C.C.C., Incapacitants, KK Null, Masonna, Solmania, K2, The Gerogerigegege , Hanatarash.
Murray Schafer szerint 4 típusa van a zajnak, ezek: nem kívánt zaj, nem zenei hang, hangos zaj, zavaró jelzaj ( pl. tv vagy telefon jelhang ).

Zajzene elvileg lehet bármilyen hangszerrel vagy talált tárgy által létrehozott hang is de a mai zajzenéket és erős értelemben véve az elektronikus eszközök által keltett zaj hangokat értjük. Egyes művészek a fellépésük alkalmával improvizálnak. A ritmust és a melódiát is nélkülözni szokták.

A zaj több eltérő frekvenciájú és intenzitású jel zavaró összessége. A zajhang zenei értelemben aperiodikus rezgés.^[4] A zajzene nem tiszta hangok felhasználása hanem különböző disszonáns, ritmustalan, sűrű hang klaszter. A zajzenében lehetnek géphangok, nem zenei vokál technikák, hangmanipuláció, vagy egyéb elektronikus berendezés által keltett véletlenszerű jel, torzítás, sziszegés. A kortárs zajzene gyakran társul extrém hangerővel és torzítással.

• A Quarter Machine
• Ana Venus (HUN)
• Anenzephalia
• Merzbow
• animal machine
• Genocide organ
• Emil Beaulieau
• Nagy Ákos
• Richard Ramirez
• Government Alpha
• Halalnihil (HUN)
• Pain Jerk
• Panicsville
• ParaNoiZ (HUN)
• Rovar17 (HUN)
• Royal Hungarian Noisemakers (HUN)
• Macronympha
• Torturing nurse
• Cock E.S.P
• Dead Body Collection
• Cloama
• Bastard Noise

Micheal Nyman:Experimentális zene, Cage és utókora. Kiadó: Magyar Műhely Alapítvány, ISBN 9789637596490. Kiadás éve: 2005

A Wikimédia Commons tartalmaz Zajzene témájú médiaállományokat.

• http://www.allmusic.com/style/noise-ma0000012085
• http://www.last.fm/tag/japanoise
• http://www.staticsignals.com/static/music-noise.shtml

• Power electronics
• Experimentális zene