Zafírkék pálmalóri
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Vini peruviana (Müller, 1776) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zafírkék pálmalóri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zafírkék pálmalóri témájú médiaállományokat és Zafírkék pálmalóri témájú kategóriát. |
A zafírkék pálmalóri (Vini peruviana), korábban zafírlóri, a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Psittacus nembe Psittacus peruvianus néven.[3] Egyes szervezetek a Coriphilus nembe sorolják, Coriphilus peruvianus néven.[4]
Előfordulása
[szerkesztés]A Csendes-óceán déli részén a Francia Polinéziához tartozó a Társaság-szigetektől, Tahitiig honos, valamint betelepítették a Cook-szigetekhez tartozó Aitutaki szigetre is. Nagyjából 20 különálló szigeten fordul elő.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 18 centiméter, testtömege 31-34 gramm.[6] Fehér arca és torka kivételével tollazata mélykék.
Életmódja
[szerkesztés]A trópusi szigeteken található kókuszpálmák virágainak nektárjával és virágporával táplálkozik. Gyorsan és ügyesen mászik a fák ágain, csőrét eközben kevésbé használja, inkább szokatlanul erős lábával kapaszkodik. Nem gyors repülő.
Szaporodása
[szerkesztés]Faodvakba készíti fészkét. Két tojást rak, melyeken három hétig kotlik. A fiókák kirepülési ideje 8-9 hét. A költésben valószínűleg a hím is részt vesz.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 4300-6300 példány közötti és csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[5]
A külvilágtól elzárt szigeteken a kis madárkolóniák sorsa bizonytalan. Mivel gyenge repülő, igen ritkán, szinte soha nem távolodik el attól a szigettől ahol kibújt a tojásból, így a populációkban nagy a beltenyészet. Fő veszélyeztető tényezője az erdőirtás, a szigetekre behurcolt patkányok fészekrabló tevékenysége és korábban az illegális madárbefogás. Ma a bennszülött lakosok próbálják védeni a kipusztulástól, elsősorban az erdőirtások mérséklésével, a költőhely gyanánt szolgáló kókuszpálmák törzsére fémgyűrűk húzásával (amely a patkányok ellen véd), és a természetes ellenségük, a mocsári rétihéja ritkításával. A térségben korábban végrehajtott kísérleti atomrobbantások is tovább tizedelték az egyébként is gyér állományt. Ezek szerencsére mára megszűntek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- Parrotland.hu – magyar neve
- Hivatalos magyar neve
