Viljuj-felföld
| Viljuj-felföld (Вилюйское плато) | |
| Hely |  Oroszország |
| Hegység | Közép-szibériai-fennsík |
| Legmagasabb pont | 962 m |
| Hosszúság | 400 km |
| Szélesség | 200 km |
| Elhelyezkedése | |
 Viljuj-felföld
Pozíció a Távol-keleti szövetségi körzet térképén
| |
 é. sz. 63° 31′, k. h. 109° 40′63.516667°N 109.666667°EKoordináták: é. sz. 63° 31′, k. h. 109° 40′63.516667°N 109.666667°E | |
Viljuj-felföld
Pozíció Jakutföld térképén
| |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Viljuj-felföld témájú médiaállományokat. | |
A Viljuj-felföld (oroszul Вилюйское плато [Viljujszkoje plato]) tájegység Oroszországban, Észak-Ázsiában, Szibériában, a Közép-szibériai-fennsík része. Közigazgatásilag a Krasznojarszki határterülethez, nagyobbik része Jakutföldhöz tartozik.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]A Közép-szibériai-fennsík középső és keleti részén fekszik. A Viljuj felső szakaszának vízgyűjtő területét foglalja el. Északnyugaton a Anabar-fennsíktól az Arga-Szala folyó forráságainak medencéje választja el, nyugaton a Sziverma-felfölddel határos.
A felföld körülbelül 400 km hosszú, 200 km széles. Főként mészkőből és dolomitból épül fel, melyet több helyen trapp fed be. Völgyei gyakran mélyek, kanyon formájúak, a tetők laposak. A völgyekből kiemelkedő fennsíkjai 700–900 m magasak, legmagasabb pontja 962 m. A lejtőket vörösfenyőből álló ritka tajga uralja, a lapos tetők jellemzője a hegyi tundra.
Az éghajlat kontinentális, száraz, hideg. A Viljuj felső folyásánál mérték a Föld legmélyebb permafroszt sávját: az örökké fagyott kőzet vastagsága körülbelül 1,5 km volt.
A Viljuj-felföld északi peremén ered az Olenyok, keleti részén a Viljujba torkolló Márha, és itt folyik annak nagy mellékfolyója, a Morkoka is.
Források
[szerkesztés]- Székely András. Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó, 364–370. o.. ISBN 9632803035 I. kötet (1978)
- Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2013. január 5.
- Reljef (Közép-Szibéria domborzata) (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2013. január 8.)
- szerk.: A. V. Borodko, V. F. Habarov: Nacionalnij atlasz Rosszii (orosz nyelven). Moszkva: Roszkartografija, 234-235. o. (2004). ISBN 5851202173
