Vega–1

Ez a szócikk az űrszondáról szól. Hasonló címmel lásd még: Vega (egyértelműsítő lap).

Vega–1
Ország	Szovjetunió
Küldetés típusa	elrepülés, lander
Küldetés
Célégitest	Vénusz, Halley-üstökös
Indítás dátuma	1984. december 15.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 200. indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
Megérkezés	1985. június 11. (Vénusz) 1986. március 6. (Halley-üstökös)
Az űrszonda
Tömeg	4920 kg
Pálya	Nap körüli
A Wikimédia Commons tartalmaz Vega–1 témájú médiaállományokat.

A Vega–1 a szovjet Vega-program első űrszondája. Az első közös nemzetközi program a Halley-üstökös vizsgálatára. Vega–2 az ikerszondája.

Pályája során vizsgálta a világűrt, a Vénuszt és a Halley-üstököst.

Tervezte és gyártotta az NPO Lavocskin. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO). Tudományos programját a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Intézetei készítették.

Megnevezései: Вега 1; COSPAR: 1984-125A; Kódszáma: 15432.

1984. december 15-én a Bajkonuri űrrepülőtérről, az LC–200/39 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Proton–K/D–1 (GRAU-kódja: 8K82K) hordozórakétával előbb alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit) állították. Az orbitális pályája 88 perces, 51,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 159 kilométer, apogeuma 202 kilométer volt. A 4. fokozat hajtóművének újraindításával biztosították a második kozmikus sebesség elérését, amivel a szonda heliocentrikus pályára állt.

A szonda felépítése, több technikai berendezése, műszerezettsége nagyban hasonlít a Venyera-programnál alkalmazott űreszközökhöz. Három tengelyesen stabilizált űrhajó. Tömege 4920 kilogramm. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. Antennái (irányított parabola, távolsági és több körsugárzó) segítségével biztosították a telemetriai kapcsolatot (mért adatok rögzítése – kapcsolat esetén lejátszása; vezérlési parancsok adása; az űreszköz működésének ellenőrzése), kamera a csillagok, a Vénusz és a Halley-üstökös vizsgálatára; spektrométer; infravörös jeladó; magnetométerek és plazma szondák. A szondán por elleni védelmet is kialakítottak. A stabilitást biztosító és a pályakorrekciókat végző fúvókái megbízhatóan működtek.

A szonda műszereinek, tudományos programjának kialakításában az Interkozmosz együttműködés keretében több ország is közreműködött:

• ASP–G (Automatikusan stabilizáló egység – Csehszlovákia);
• a szonda nyomkövetését a Szovjetunió állomásai biztosították;
• kamerarendszer a fotózásokhoz (Szovjetunió, Magyarország, Franciaország);
• háromcsatornás spektrométer (Szovjetunió, Bulgária, Franciaország);
• infravörös spektrométer (Franciaország);
• ADN pozíció érzékelő a fő optikai irányítórendszer meghibásodása esetén (Csehszlovákia);
• PUMA por tömegspektrométer a becsapódó porszemcsék kémiai és izotóp-összetételének elemzésére (Szovjetunió, Franciaország, Nyugat-Németország);
• por iondetektor (Szovjetunió, NSZK);
• komplex plazmavizsgáló:
  • semleges tömegspektrométer;
  • tömegspektrométer (Szovjetunió, Magyarország);
  • Misa magnetométer (Szovjetunió, Ausztria);
  • plazmahullám elemző készülék (Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország);
  • nagyfrekvenciás Épinoche analizátor (Franciaország).

1985. június 11-én érkezett meg a Vénuszhoz, ahol egy leszállóegységet és egy ballont küldött a bolygóra.

Megnevezései: COSPAR: 1984-125E; Kódszáma: 15858.

Két nappal az érkezés előtt a fő egységről levált az 1520 kilogrammos, 240 centiméter átmérőjű, a magas hőnek és nyomásnak ellenálló gömb alakú egység. A védőburok csak a légkörben vált le a leszállóegységről. 125 kilométer magasságban beindult az ejtőernyős fékezés, 65 kilométeres magasságában levált a ballonos kutatóegység. A mérnökök gondoskodtak az elektronika megfelelő hűtéséről, hogy a műszerek minél tovább működhessenek, az egység alját ütést csökkentő párnával szerelték fel. A leszállóegység sikeresen landolt. A tudományos egység súlya 100 kilogramm. 18 kilométer magasságban ismeretlen technikai okok miatt a landolást segítő motorok nem működtek. A Venyera–9 leszállóegységéhez hasonló feladatai voltak: mérni a légkör összetételét, állapotát, valamint a felszín tanulmányozása.

1985. június 11-én, 178 napos repülés és szolgálat után a Vénuszba csapódva megsemmisült.

Megnevezései: COSPAR: 1984-125F; Kódszáma: 15859.

A leszállóegység 50 kilométer magasságban szabadon engedte a kutatóballont. Legfőbb feladata a Vénusz légkörének meteorológiai, átfogó vizsgálata. A vizsgálat 46 órán keresztül eredményesen zajlott, az éjszakai és a nappali oldalon egyaránt. A héliummal töltött, teflon anyagú ballon átmérője 3,4 méter, a gondola 13 méterrel alatta volt felfüggesztve. A ballonszonda teljes tömege 21,5 kilogramm: ebből 12,5 kilogramm a ballon és a heveder, 6,9 kilogramm a gondola és 2,1 kilogramm a hélium. A ballon, a gondola, az ejtőernyő, a ballaszt, a héliumtartályok, az időzítő elektronika, a pirotechnikai eszközök, a telemetria az antennákkal, a lítiumakkumulátorok (10 Ah), valamint a tárolótartályok teljes tömege 120 kilogramm volt.

1985. június 13-án, 180 napos repülés és szolgálat után a Vénusz légkörében megsemmisült.

A Vénusz gravitációs erejét kihasználva indult a Halley-üstökös irányába. 1986. március 4-én felvételeket készítettek az üstökösről, megállapították: a meleg felület alatt jeges test található. Március 6-án 8889 kilométer közelségből vizsgálta a Halley-üstököst. 80 kilométer/másodperces sebesség mellett több mint 500 képet küldött. A porfelhő hatására a napelemek kapacitása 40 százalékkal csökkent. A teljes tudományos modul 144,3 kilogramm. Vizsgálta a fizikai paramétereket (hőmérséklet, felületi jellemzők), tanulmányozták a porfelhőt, a sejtmagot (14 kilométer hosszú), a tömegeloszlást, a napszél és az üstükös kölcsönhatását.

A navigációt segítő hajtóanyag 1987. január 30-án elfogyott. Tehetetlenül repül a világűr erőhatásai alatt.

• Vega–1. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
• Vega–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
• Vega–1. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
• Vega–1. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
• Vega–1. mentallandscape.com. (Hozzáférés: 2014. április 14.)