Valerij Pilipovics Borzov

Valerij Pilipovics Borzov
Született	Валерій Пилипович Борзов 1949. október 20. (75 éves) Szambir, Lvivi terület, Szovjetunió (ma: Ukrajna)
Állampolgársága	ukrán
Nemzetisége	ukrán
Házastársa	Ljudmila Turiscseva
Gyermekei	Tetyana (1978)
Foglalkozása	atléta
Tisztsége	member of the International Olympic Committee (1994–) ukrán parlamenti képviselő (1998. május 12. – 2002. május 14.) ukrán parlamenti képviselő (2003. május 20. – 2006. május 25.)
Kitüntetései	Lenin-rend Méltóság Érdemrendje Bölcs Jaroszlav érdemrend Népek Közötti Barátságért Érdemrend Honorary Diploma of the Cabinet of Ministers of Ukraine Ukrán Köztársasági Érdemrend 2. osztály Ukrán Köztársasági Érdemrend 1. osztály a Szov­jetunió érdemes sportolója Order of Danylo Halytsky Honored badge of merit of the President of Ukraine Bölcs Jaroszlav érdemrend 5. osztálya Order of Prince Yaroslav the Wise, 4th class
Magassága	183 cm
Testtömege	80 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Pilipovics Borzov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Atlétika Szovjetunió színeiben Olimpiai játékok arany 1972, München 100 m arany 1972, München 200 m ezüst 1972, München 4 × 100 m bronz 1976, Montréal 100 m bronz 1976, Montréal 200 m Európa-bajnokság arany 1969, Athén 100 m bronz 1969, Athén 4 × 100 m arany 1971, Helsinki 100 m arany 1971, Helsinki 200 m arany 1974, Róma 100 m

Valerij Pilipovics Borzov (ukránul: Валерій Пилипович Борзов, oroszul: Валерий Филиппович Борзов, Valerij Filippovics Borzov) (Szambir, 1949. október 20. –) olimpiai és Európa-bajnok ukrán atléta, rövidtávfutó. Visszavonulása után politikai karrierbe kezdett, 1991 és 1996 között Ukrajna ifjúsági- és sportminisztere, majd 1996 és 1997 között az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára volt.

1968-ban kezdte sportolói pályafutását, első jelentősebb sikerét az 1969-es atlétikai Európa-bajnokságon aratta, ahol 100 méteres síkfutásban aranyérmet szerzett. Az 1971-es atlétikai Európa-bajnokság duplázni tudott, miután a 100 méter mellett a 200 métert is megnyerte. Az 1972-es olimpián mindkét sprintszámban olimpiai bajnokká avatták,^[1] valamint ezüstérmet szerzett a 4 × 100 m-es váltó tagjaként. Érdekesség, hogy a 100 méter negyeddöntője előtt elaludt, így majdnem lekéste a futamát.^[2] Az 1976-os olimpiáig eltelt négy évben tanulmányaival foglalkozott, belekóstolt a labdarúgás világába, igaz, így is Európa-bajnok lett 1974-ben a római kontinensviadalon 100 méteres síkfutásban. Montréalban két bronzérmet szerzett 100 méteren és a 4 × 100-as váltóval. Tartós sérülései miatt le kellett mondania arról, hogy részt vegyen harmadik olimpiáján, így 1979-ben bejelentette visszavonulását.

Borzov politikai karrierje 1970-ben indult, miután belépett az ukrán Komszomolba. 1980 és 1986 között a Központi Bizottság egyik főtitkára. 1991-től 1998-ig az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke volt, 1994 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. 1990-től 1997-ig az újonnan alakult Ifjúsági és Sportminisztérium első embere. 1998 és 2006 között volt tagja az ukrán Parlamentnek.^[3] Az Ukrán Szociáldemokrata Párt színeiben politizált, amelynek megalakulása óta tagja volt.

1977-ben házasodott össze a tornász Ljudmila Turiscsevával, aki szintén szovjet színekben lett olimpiai bajnok. Egy év múlva született meg gyermekük, Tetyana.^[4]

• 
  Borzov az 1972-es olimpián
• 
  Borzov az aranyéremmel Münchenben

• Valeriy Borzov. 10 Seconds – The Whole Life [archivált változat] (orosz nyelven). Moscow: Fizkultura i sport (1982). Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 17. [archiválás ideje: 2007. július 7.]