Váczy J. Tamás

Váczy János Tamás (Jépont) (Makó, 1948. szeptember 2. – Budapest, 2008. augusztus 26.^[2]) magyar grafikus, díszlet- és jelmeztervező. A Jépont (J.) nevet Nagy László, Latinovits Zoltán és Grandpierre Attila adta rá egy vidám éjszaka után a hűvös Bosnyák téri piacbüfében nagykabát gyanánt.

Szülei: Váczy János (1920–2003)^[3] és Máthé Margit Genovéva voltak. Gyermekkorát töltötte Makón; szüleivel ezután Budapestre költözött. 1967-ben provokáló utcatárlatot rebdezett a Váci utcában, amelyet rendőrök zártak be; egy napra őrizetbe vették. 1975-től olvasótáborokat vezetett. 1975-től volt kiállító művész. 1975–1976 között a Maros Menti Művésztelep tagja volt. 1977–1978 között a Makói Alkotóközösség újjászervezője volt.

Autodidakta zenész, kirakatrendező, reklámgrafikus, népművelő, könyvillusztrátor, díszlet-, jelmeztervező. A kaposvári Csiky Gergely Színház díszlet- és jelmeztervezője volt. Képein a gyermek által magára hagyott édesanya, a kiszolgáltatottság, az üresfejű pozícióhajhászás, az árucikké süllyesztett szerelem jelent meg. Jól komponált képeivel arra figyelmeztetett: ezt ne tegyétek! Polihisztor személyiség volt: ha kellett a Pannónia Filmstúdió részére rajzfilmet készített, máskor mépművelési teendőket látott el, felolvasóestet tartott.

Sírja a rákospalotai temetőben található.^[3]

• 1967, 1977-1980, 1987, 1990 Budapest
• 1975 Makó
• 1992 Hatvan

• 1976 Szeged

• Anyám, a szekrény tele van katonákkal

• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó, ISBN 9638477644
• Váczy J. Tamás hivatalos oldala
• Artportal.hu Archiválva 2017. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010. ISBN 978-963-9881-76-1

• Kortárs magyar művészeti lexikon I–III. Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999–2001. ISBN 963-8477-43-1