Timothy Leary

Timothy Leary
Született	1920. október 22.[1][2][3][4][5] Springfield[6]
Elhunyt	1996. május 31. (75 évesen)[1][7][2][3][4] Beverly Hills
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Nena von Schlebrügge (1964–1965) Rosemary Woodruff Leary (1967–1976) Barbara Chase (1978–1992)
Élettársa	Joanna Harcourt-Smith[8]
Gyermekei	három gyermek: Marlon Gobel
Foglalkozása	pszichológus író színész
Iskolái	Washingtoni Állami Egyetem Kaliforniai Egyetem University of Alabama College of the Holy Cross
Halál oka	prosztatarák
Sírhelye	Celestis 01
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Timothy Leary témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Timothy Francis Leary (Springfield, Massachusetts, 1920. október 22. – Beverly Hills, Kalifornia, 1996. május 31.) amerikai pszichológus és író, a hippi mozgalom és a pszichedelikus tudatmódosító szerhasználat nyilvános pártfogója.^[9]

A Harvard Egyetemen létrehozta a Harvard Pszilocibin Projektet, miután 1960-ban Mexikóban varázsgombák hatása alatt meghatározó élményeket szerzett. 1960 és 1962 között ő vezette a projektet, melynek során a lizergsav-dietilamid (LSD) és pszilocibin terápiás hatásait vizsgálta, amely akkoriban legális volt az Egyesült Államokban. Kipróbálta az úgynevezett Concord-börtönkísérletben és a Marsh Chapel-kísérletben. Az egyetemen megkérdőjelezték vizsgálatainak legitimációját és etikusságát, ugyanis gyakran ő maga is a szerek hatása alá került a kísérletek során és arra bírta rá a diákjait is, hogy vegyenek ők is részt benne.^[9][10] Emiatt az egyetem őt és kollégáját, Ram Dass-t elbocsátotta 1963 májusában. Sokan a botrány hatására hallottak először a pszichedelikumok létezéséről.^[11]

Leary úgy hitte, hogy az LSD kiválóan alkalmazható a pszichoterápiák során. Kidolgozta a nyolc áramkörös tudat-modellt 1977-es "Exopszichológia" című könyvében, és gyakran tartott belőle előadásokat is, önmagát előadó filozófusnak nevezve.^[12] Miután elhagyta az egyetemet, továbbra is népszerűsítette a pszichedelikumokat, amivel az 1960-as évek ellenkultúrájában egy prominens személyiséggé vált. Gyakran írt és beszélt a transzhumanizmusról, a világűr meghódításáról, az intelligencia fejlesztéséről és az élet meghosszabbításáról.^[9]

Azokban az időkben amikor még az olyan anyagok mint az LSD és a pszilocibin legálisak voltak, Leary kísérleteket vezetett a Harvard Egyetemen a Harvard Psilocybin Projekt keretében, melyek a későbbi Concord Prison Experimentet és Marsh Chapel Experimentet eredményezték. Mindkettő tanulmány hasznos eredményeket produkált, de végül Learyt és munkatársát Richard Alpertet elbocsátották az egyetemről.

Leary hitt abban, hogy az LSD terápiás potenciállal rendelkezik a pszichiátriában. Úttörő felismeréseit tovább erősítette Stanislav Grof és Feldmár András munkássága. Leary olyan szólásokat népszerűsített melyek filozófiáját támogatták, pl.: „turn on, tune in, drop out” ("kapcsolódj be, hangolódj rá, ess ki"), „set and setting” (beállítottság és beállítás), vagy „think for yourself and question authority” (magadként gondolkozz, a tekintélyt kérdőjelezed). Emellett olyan transzhumanista koncepciókról írt és beszélt, melyek űrvándorlásokat, intelligencianövelést és élethosszabbítást foglaltak magukban, és kidolgozta az „eight-circuit model of consciousness”-t (nyolc áramkörös tudat-modell) az Exo-Pscychology (1977) c. könyvében. Modellje azt a komplex tudatfejlődési koncepciót fogalmazza meg, mely utóbb a transzperszonális pszichológia alapvetéseként nyert új megfogalmazást. Tudatmodellje utóbb erősen tükröződik Ken Wilber gondolatvilágában, mely a keleti-nyugati pszichológiát áthidaló, és a tudatfejlődést magyarázó mindmáig talán legátfogóbb fúziós kísérlet.

Az 1960-as és 1970-es években Learyt rendszerességgel tartóztatták le, és tartották fogságban 29 börtönben az egész világon. Richard Nixon elnök az „Amerika legveszélyesebb embere” címmel illette. Ha összevetjük e figyelemreméltó pozíciót, Leary forradalmi meglátásait és zaklatását, akkor jól láthatjuk a politikai-hatalmi gépezet hozzáállását az egyéni tudatfejlődéshez. A folyamatot kitűnően dokumentálja Noam Chomsky munkássága.

Tim Leary szellemi öröksége Robert Anton Wilson gerilla-ontológiájában követhető tovább.

• The Interpersonal Diagnosis of Personality, 1957
• The Psychedelic Experience, 1964
• The Psychedelic Reader, 1965
• Psychedelic Prayers from the Tao Te Ching, 1967
• High Priest, 1968
• Politics of Ecstasy, 1968
• Jail Notes, 1971
• Confessions of a Hope Fiend, 1973
• Neurologic, 1973
• What Does WoMan Want?, 1976
• Exo-Psychology, 1977
• Intelligence Agents, 1979
• The Game of Life, 1979
• Changing My Mind – Among Others, 1982
• Flashbacks, 1983
• Surfing the Conscious Nets, 1995
• Chaos & Cyberculture, 1995

• Kulcsár Zsuzsanna: Leary teszt. Timothy Leary A személyiség interperszonális diagnózisa c. könyve alapján; OPI, Budapest, 1981 (Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban)
• Az eksztázis politikája. Drog, tudat, vallás; ford. Békési József; Edge 2000–NDI, Budapest, 2003 (A drogtörténet klasszikusai)
• Belső utazások. Alapítsd meg a saját vallásodat!; ford. Békési József; Nyitott Könyvműhely–NDI, Budapest, 2005

1. ↑ ^{a b} Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
2. ↑ ^{a b} Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. ↑ ^{a b} SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. ↑ ^{a b} Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
7. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
8. ↑ Joanna Harcourt-Smith: Obituaries - Socialite who went on the run with Timothy Leary, the LSD advocate, and wrote a memoir about their psychedelic love story (angol nyelven). Times Media, 2020. november 13.
9. ↑ ^{a b c} Timothy Leary (angol nyelven). psychology.fas.harvard.edu. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
10. ↑ Harvard LSD Research Draws National Attention | News | The Harvard Crimson. www.thecrimson.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
11. ↑ https://www.thenation.com/article/lsd-contact-high/
12. ↑ Robert Greenfield: Timothy Leary : a biography. Internet Archive. 2006. ISBN 978-0-15-100500-0 Hozzáférés: 2024. szeptember 9.  

• www.timothyleary.us Archiválva 2008. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben