Teozófia

A teozófia misztikus vallásfilozófiai rendszer; a szó tág értelmében Isten misztikus ismerete. Szigorúan véve nem doktrína, hanem filozófiai és vallási attitűd, és a spirituális kutatás sajátos formája, ami etimológiailag „Isten bölcsességét” jelenti. A kifejezésnek két különböző jelentése van. Az első olyan ezoterikus tanok halmazára vonatkozik, amelyek túllépték az ókort és Nyugaton folytatódtak, nevezetesen a Jakob Böhme által képviselt német keresztény teozófián keresztül. A második a „modern teozófiát” jelöli; a Teozófiai Társulat tanítására utal.

Mint modern tanítás Helena Blavatsky (Petrovna Blavatszkaja) műveiben körvonalazódott. Alapelveit tekintve ez okkult irányzat, amely a „titkos tudás” létét feltételezi. A teozófia úgy tartja, hogy ez a bölcsesség végtelen, ezért kimeríthetetlen, így az ember számára közvetlenül nem hozzáférhető, de az eksztázis állapotában a spirituális tudat képes felfogni.^[1] A Teozófiai Társulat által hirdetett teozófia annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy ebben a buddhizmussal kevert hinduizmus a domináns. Bár a Teozófiai Társulat mint civilszervezet működik, amelynek funkciója, hogy kutatások révén közelítsen a „titkos tudás” megismeréséhez, számos tekintetben vallásos rítusokat hordoz, és általában okkult filozófiaként, több okkult irányzat keverékeként határozzák meg.^[2]

A teozófia a filozófia és az összehasonlító vallástudomány körébe tartozó kifejezés, két görög szó összetételéből áll: theos=isten, sophia=bölcsesség. Szó szerinti fordításban isteni bölcsesség. A Teozófiai Társulat álláspontja szerint ugyanazt a jelentést takarja, mint Nyugaton a philosophia perennis (latin – örök filozófia), vagy Keleten a Brahma Vidya (szanszkrit – isteni bölcsesség).

A modern teozófusok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a szó történelmileg hosszú ideje használatban van (a szó először valószínűleg a neoplatonizmusban jelenik meg), de azt ritkán említik, hogy a szó jelentése meglehetősen változékony volt már abban az időben is, és a későbbi szerzők is különböző módon értelmezték.

Porphüriosznál a teozófus olyan személy, akiben a filozófus, a művész és a pap mint idea egyesül; Iamblikhosznál mint isteni múzsa; Proklosznál mint tanítás; Alexandriai Szent Kelemennél olyan valami, amelyet isteni erő mozgat. A középkor végére a teozófia egyszerűen csak teológiát jelentett, egy másik név volt a szent iratok szerzőire.^[3]

A 16.-19. század Németországában a teozófia népszerű volt különösen Jakob Böhme és Paracelsus hatására. Bár ez az irányzat megegyezett a modern teozófiával a gnózis (mint az átalakulás és a megigazulás útja) elismerésével, de szemben annak hindu és buddhista elemeivel, a német változatban a zsidó-keresztény hatás érvényesült. Mindamellett, a kettő közötti hasonlatosságok elegendőek voltak ahhoz, hogy Blavatsky számos alkalommal hivatkozzon Böhmére.

A mai értelemben teozófia az az okkultista irányzat, amelyet Blavatsky és követői alapoztak meg, és amelyet a Teozófiai Társulat magáénak vall.

A „teozófia” kifejezés kb. a 2. század óta ismert, amikor a újplatonisták elkezdték használni; Ammóniosz Szakkasz és tanítványai, akik olyan filozófiai rendszert hoztak létre, amelynek fő célja az összes vallás összeegyeztetése volt, jóváhagyva egyetlen egyetemes elvet és az örök igazságokon alapuló közös etikai rendszert.^[4]

Teozófiai vonások felfedezhetők Eckhart mester, Paracelsus, Jakob Böhme, Emanuel Swedenborg, Saint-Germain tanításaiban, továbbá a zsidó kabbalában és az orosz vallásfilozófiában is.

A 20 éves Helena Blavatsky éppen az 1851-es nagy londoni világkiállításon tartózkodott, amikor olyasvalakivel találkozott, akivel korábban csak gyermekkori látomásaiban: Mahatma Morjával, aki egy rádzsput spirituális beavatott volt. Ő felvázolta Blavatskynak, hogy milyen munkát kell végeznie a spirituális erők nevében. A következő 22 évben Blavatsky bejárta a világot tanítójával, és különböző tanításokban részesült. 1868-ban találkozott Kuthumi tibeti tanítóval a Himalájában, aki Morja mellett a másik fő tanítója lett. ^[5]

1871-ben a tanítók úgy gondolták, Blavatsky készen áll arra, hogy átadja a keleti tanításokat, avagy a teozófiát a Nyugatnak. 1875-ben hivatalosan is megalakult Amerikában a Teozófiai Társulat amelyet Henry Steel Olcott ezredes indított nyilvánosan útjára köszöntő beszédében. ^[6]

1877-ben New Yorkban megjelent Blavatsky első fő műve, a Leleplezett Ízisz; először ezer példányt nyomtak belőle, ami 10 nap alatt elfogyott. Az okkult körökben óriási hatása volt és sok új hívet szerzett a teozófia számára. ^[7]

A következő évben Blavatsky megkapta az amerikai állampolgárságot és Olcott ezredessel az indiai Bombaybe utazott, hogy ott új teozófiai központot alapítson. 1880-ban mind Blavatsky, mind Olcott elfogadták a pancsa sílát, az öt erkölcsi szabályt, és buddhisták lettek. Ezt sokan a nyugati spirituális hagyomány elutasításának tekintették. ^[8]

Blavatsky 1891-ben bekövetkezett halála után a Teozófiai Társulat irányítását az okkultisták újabb nemzedéke vette át, az élükön Annie Besanttal és Charles W. Leadbeaterrel, akik ugyancsak járatosak voltak a keleti tanokban és szembementek a kereszténységgel.

Amikor Blavatsky-t 1891-ben örök nyugalomra helyezték, egy Rudolf Steiner nevű osztrák fiatalember éppen megkapta a doktori fokozatát. Később Steiner kapcsolatba került a teozófiával és Annie Besant kinevezte a Német Teozófiai Társulat főtitkárává.

Annie Besant vezetése alatt a teozófia határozottan a vallás felé fordult. Egy indiai fiatalban, Krisnamúrtiban találta meg az új Messiást (vagy Mestert) és létrehozták a Csillag Rendjét, hogy ne csak a Társulat tagjai, hanem bárki csatlakozhasson a fiatal mester követőihez. Besant Krisnamúrtit Isten megtestesülésének tekintette.^[9] Krishnamurtit keleten mint Buddha megtestesülését, Európában pedig mint Jézus második eljövetelét tisztelték, ami szakadáshoz vezetett a Társulatban.^[10]

Steiner nem tudta elfogadni Krisnamúrti istenségének elképzelését, és amikor visszautasította Keresztelő János reinkarnációjának szerepét is (hogy ő maga legyen az), Besant kizárta őt és a egész német ágat a Teozófiai Társulatból. ^[11] Steiner ezután megvetette az antropozófiai mozgalom alapjait.

1929-ben egy sor spirituális élmény hatására Krisnamúrti visszadobta a krisztusi istenség szerepét, és úgy határozott, hogy pártatlan utat fog követni. ^[12] Feloszlatta a Csillag Rendet is, bár nyíltan soha nem mondta ki, hogy nem ő a Mester. A lépésre válaszul a Teozófiai Társulat megszakított vele minden kapcsolatot (ám eközben tagjai egy részét is elvesztette, mert azok szimpatizáltak a Krisnamurtival).^[13] A Teozófiai Társulatban zűrzavar tört ki, amin később sem tudtak teljesen úrrá lenni.

Viszonylag csekély taglétszáma ellenére a Teozófiai Társulat nagyon befolyásos volt.^[14] Úttörő szerepet játszott a keleti gondolkodás nyugati népszerűsítésében, és több mint száz ezoterikus vallási mozgalom létrehozását is inspirálta,^[14] köztük az Alice Bailey-mozgalmat (Arcane School), az Én Vagyok-mozgalmat (I Am movement vagy "I AM" Activity), az Egyetemes és Diadalmas Egyház (Church Universal and Triumphant) és a Liberális Katolikus Egyházat (Liberal Catholic Church).^[14]

A Teozófiai Társulatot 1875-ben hozták létre New Yorkban, azonban elvei jelentős változáson mentek keresztül a Társulat Indiába költözésével. Alapítója H. P. Blavatsky, első elnöke pedig Henry Steel Olcott volt.

A Teozófiai Társulat működésének célját jelenleg három alapelvben jelöli meg (az indiai működés kezdetéig a Társulat csak az itt harmadikként jelölt célt nevezte meg):

1. az emberiség egyetemes testvérisége magjának létrehozása;
2. az összehasonlító vallástan, a filozófia és a tudomány ösztönzése;
3. a természet megmagyarázatlan törvényeinek és az ember pszichikus képességeinek vizsgálata.

E célokat a teozófikus irányzat nem a szavak szokásosan használt értelmében, hanem sajátosan értelmezi:

• Az első alapelv célja már Blavatskynál és még határozottabban Annie Besantnál az, hogy az emberiség felkészülve várja a megváltó vagy mester megérkezését.^[15]
• A második alapelv azt jelenti, hogy a vallások és a vallási filozófiák összehasonlítása alapján a teozófusok közel kerüljenek a dolgok mögött meghúzódó Igazsághoz, valamint a belső elmélyedés révén ezt az igazságot átéljék. A tudományokat a teozófusok mint spirituális tudományt értelmezik.
• A harmadik alapelv a spiritualizmus jelenségeinek vizsgálata.^[16]

Bár a teozófia nem tekinti magát vallásnak, mert nincsen semmilyen hitvallása, papsága, előírt szertartásai, szent könyvei, szent helyei, minden egyéb tekintetben kimeríti a vallás ismérveit. A teozófia szerint a vallásokban a közös igazság sugárzik át, és ez az igazság isteni. A hangsúlyt a spirituális átélésre helyezi a tudatosság helyett és a testtől elválasztott lélek halhatatlanságát hirdeti (reinkarnáció). Emellett Blavatsky idejében a Mahatmák képeit tisztelték.

A teozófiának ma is vannak olyan alapvetései, amelyeket a Társulat vitathatatlannak tekint:

1. A világ történései egy transzcendens erő, törvény, szellem vagy lény tevékenységének eredményei. Ezt a Logosz elnevezéssel foglalják össze, ami megfelel János evangéliumának kezdetével: "Kezdetben vala a Logosz (ige)".
2. Az emberek részesednek ebből a szellemből és ez folyamatosan tökélesedik, azaz miközben az ember teste meghal, lelke örök életű.
3. E tökélesedés folyamata a reinkarnáció, amelyben a szellem keresztülviszi akaratát.
4. Az emberek cselekedeteinek eredménye hol egybeesik, hol különbözik a szellem akaratától, amelyért jutalom vagy büntetés jár. Ez a karma.^[17]

Bár elvileg a Teozófiai Társulatnak nincsenek dogmái, Blavatsky kísérletet tett arra, hogy egy kétszintű szervezetet hozzon létre, amelyben a magasabb szint, "ezoterikus szekció" tagjainak nyilatkozatot kellett aláírniuk, hogy elismerik a Tanítás igazságát, a Mahatmák létezését és kijelentésük helyességét, valamint azt, hogy Blavatsky a Titkos Tan birtokában volt és hogy a Teozófiai Társulat a Nagy Testvériség védelme alatt áll.^[18] Emellett a teozófusok Blavatsky munkáit és azok tartalmát olyan igazságoknak tekintik, amelyek először ismertették meg az emberiséggel a Titkot.

A Teozófiai Társulat korai időszakában, amelyet Blavatsky a Leleplezett Ízisz című könyve foglalt össze, az európai felvilágosodást támadta^[19] és alapvetően a középkori és romantikus gnosztikusokra támaszkodott. William Emmette Coleman 1895-ben kiadott művében bizonyította, hogy a könyv alapvetően 100 könyv plagizálásából keletkezett.^[20] A teozófusok ezt vitatják, ám Bruce F. Campbell 1980-ban megerősítette a plágium létét.^[21]

A Társulat Indiába költözésével a teozófia kifejezésmódja egyre inkább a keleti terminológiák felé fordult. A fordulatra a lehetőséget az adta meg, hogy a XVIII. század végétől kezdve egyre több indiai szöveget fordítottak le európai nyelvekre^[22] (Charles Wilkins, Max Müller, Rommohun Roy, Kőrösi Csoma Sándor), valamint megjelent Henry Alabaster könyve, amely az európaiak számára könnyen érhető terminológiával írta le a buddhizmus alapelveit.^[23]

Ennek ellenére a kelet felé fordulás csak részleges volt. Bár Blavatsky azt állította, hogy A titkos tanítást a világ legrégibb könyve - Dzyan könyve - alapján írta, amelyet egy tibeti kolostorban őriztek, az európaiak ezért nem ismerték és csak neki mutatták meg, mai ismereteink szerint Blavatsky könyve nagy képzelőtehetséggel megírt anyag, amely a különféle okkult források plágiumából keletkezett.^[24] Akárcsak a Leleplezett Ízisz, A titkos tanítás lényegében az európai teozófia okkult koncepcióját írta át keleti terminológiával, néha figyelmen kívül hagyva a hinduizmus és buddhizmus (melyekre alapozta az átírást) jelentős elemeit. Denis Saurat szerint semmi új nincs benne, de a meglévő anyagokat művészi erővel írta át.^[25]

A titkos tanítás úgy tekinthető, mint a modern teozófia tanításainak összefoglalása. Ennek alcíme, A tudomány, a vallás és a filozófia szintézise pontosan kifejezi a teozófia egyik fő törekvését: a tudás e három területe ezoterikus szintézisének létrehozását. Blavatsky azt állította, hogy mindhárom területnek van egy látható és egy láthatatlan tudás-tartalma és a teozófia célja pedig az, hogy feltárja ezt a láthatatlan, ezoterikus (okkult és misztikus) tudást, mert enélkül tudásunk tökéletlen.^[26] Blavatsky így a tudomány, a vallás és a filozófia átértelmezését kívánta elérni, ilyen módon a teozófia világnézetét létrehozni és ezzel a teozófia legitimációját megteremteni.

A vallás átértékelésére a teozófia azért vállalkozott, mert úgy vélte, hogy a dogmák elfordítják az embereket a vallástól és így a materializmust segítik. Blavatsky később a teozófiát mint "tudás-vallást" határozta meg és ezt a tudást az egyén önmagában találhatja meg, ha ezt az életmódot követi és sikerül kapcsolatba lépnie a teljesebb spirituális lényekkel.^[27] Innen ered a "Mesterek" (Mahatmák) nagy jelentősége a teozófiában és ez magyarázza, hogy Blavatszkij miért talált ki (szándékosan vagy szándéktalanul) Mahatmákat, amelyek az ő tanításait, a Társulat működését és vezetőinek kiválasztását voltak hivatva legitimmé tenni. A vallások teozófikus szintézise, véli a teozófia, lehetővé teszi, hogy a különböző vallások által részlegesen feltárt titkot teljessé tegye.^[28]

A filozófiák közül a teozófia kizárólag azokat tekinti hasznosnak, amelyek tartalmazzák az okkultot, különösen a reinkarnációt és a karmát és ezeket is csak akkor, ha keresztülmentek a teozófia szűrőjén.^[29] Emellett Blavatsky kísérletet tett arra, hogy egyéb filozófiákat is átértelmezzen és kiszedjen belőlük olyan részeket, amelyeket a teozófia használni tudott, beleértve Spinozát, Kantot és Hegel objektív idealizmusát. Ez részben arra szolgált, hogy ilyen módon emelje a teozófia státusát.^[30]

A tudományt a teozófia mint ezoterikus tudományt értelmezi és elveti a modern tudományokat és a tudományos módszert, mint az ősi tudás elkorcsosulását.^[31] Ezekkel szemben a spekulatív gondolkodást, az okkult, érzékelésen túli tapasztalatokat és a hallucinációkat (például kábítószer hatása alatt) tekinti a tudományos tudás forrásának. Blavatsky ezen kívül megemlítette a Védákat, amelyek helyes értelmezés alapján, szintén feltárják a "titkot". Ilyen módon az "igazság" a teozófia szerint túl van az érzékelésen és az értelmen.

A XX. század első évtizedekben a teozófia jelentős hatást gyakorolt azokra az elsősorban felső osztályi rétegekre, akik számára a kereszténység hagyományos formái túlságosan korlátozottak voltak, ám ugyanakkor nemtetszéssel fogadták a kor materialista világnézetét.^[32]

Olyan ismert emberek kapcsolódtak hosszabb-rövidebb ideig a teozófiai mozgalomhoz, mint :^[33]

• Mahátma Gandhi;
• Albert Einstein;
• Thomas Alva Edison;
• Dzsiddu Krisnamúrti;
• William Butler Yeats;
• Vaszilij Kandinszkij;
• Alekszandr Szkrjabin;
• James Joyce;
• T. S. Eliot;
• Henry Miller,
• Sir Arthur Conan Doyle;
• Camille Flammarion;
• Rudolf Steiner;
• Zipernowsky Károly.

Emellett a teozófiai elvek egy részét a későbbi New Age mozgalom ideológiája is átvette.

• Magyar Teozófiai Társulat

• Johnson, P.. The Masters revealed. New York: State University of New York Press (1994) 
• Faivre, A. és Rhone, C.. Theosophy, Imagination, Tradition: Studies in Western Esotericism. New York: State University of New York Press 
• Lutyens, M.. Krishnamurti: The Years of Awakening. London: Discus reprint (1983) 
• Guenon, R.. Theosophy: History of a pseudo-religion. Sophia Perennis/TRSP Publications (2003) 

• Goodrick-Clark. The Occult Roots of Nazism: Secret Aryan Cults and Their Influences on Nazi Ideology. New York: New York University Press (1994) 
• Saurat, D.. Literature and Occult Tradition. Kessinger Publishing Co (1930) 
• Washington, P.. Madame Blavatsky's Baboon: A History of the Mystics, Mediums, and Misfits Who Brought Spiritualism to America. Schocken Publishing House (1995) 

A Wikimédia Commons tartalmaz Teozófia témájú médiaállományokat.

• The Theosophical Society - International Headquarters (angolul)
• Theospohical Society in England (angolul)
• H. P. Blavatsky írásai (angolul)