Teleki Géza (politikus)

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Teleki Géza (egyértelműsítő lap).

gróf Teleki Géza
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő 1889. június 16. – 1890. március 15.
Előd	Baross Gábor
Utód	Szapáry Gyula
A Magyar Történelmi Társulat elnöke
Hivatali idő 1894 – 1913
Előd	Szécsen Antal
Utód	Thallóczy Lajos
Született	1843. szeptember 28. Dés
Elhunyt	1913. szeptember 27. (69 évesen) Budapest
Párt	Szabadelvű Párt
Szülei	Teleki Ede
Gyermekei	Teleki Pál
Foglalkozás	politikus író
A Wikimédia Commons tartalmaz gróf Teleki Géza témájú médiaállományokat.

Széki gróf Teleki Géza (Dés, 1843. szeptember 28. – Budapest, 1913. szeptember 27.) magyar író és politikus, valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő és belügyminiszter, az MTA igazgatótanácsának tagja (1899), 1894-től 1913-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke.Gróf Teleki Pál földrajztudós, miniszterelnök apja, gróf Teleki Géza geográfus-geológus, egyetemi tanár, politikus, olimpikon nagyapja.

A főnemesi széki gróf Teleki család római katolikus ágának a sarja. Teleki Ede (1813–1875) gróf, nagybirtokos, és hallerkeöi Haller Matild (1817–1892) grófnő fiaként született. Apai nagyszülei gróf Teleki Ferenc (1785–1831), földbirtokos, és széki gróf Teleki Karolina (1780–1867) voltak. Az anyai nagyszülei hallerkeöi Haller János (1777–1847), földbirtokos, és fáj Fáy Konstancia voltak.

Középiskolai tanulmányait Nagybányán, Nagyváradon és Marosvásárhelyt végezve, gazdaságot tanulni a hohenheimi akadémiára ment, majd a jogi tanulmányok befejezése után Kővárvidéken volt tiszteleti jegyző. Kővár vidéke külön törvényhatóságának feloszlatása után, Szatmár vármegye közügyeiben vett részt, mint a közigazgatási bizottság tagja. 1875-ben választották meg első ízben országgyűlési képviselőnek a kisnyírjesi kerületből; attól fogva hetedízben képviselte a jelenlegi somkúti kerületet.

A Szabadelvű Párt híve volt, Kovách László halála után a képviselőház háznagyává választották meg, de csakhamar, midőn Tisza Kálmán a miniszterelnöki széket elfoglalta és a belügyi tárcától megvált, 1889. június 16-án ő lett a Tisza-kabinet belügyminisztere^[1] és Tibád Antal államtitkárjával ő dolgozta ki a közigazgatási reformjavaslatokat. Tisza Kálmánnal együtt 1890. március 15-én ő is kilépett a miniszterségből és ekkor valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki; a Magyar Tudományos Akadémia 1899. május 4-én választotta meg az igazgatótanács tagjává. Hivatalától megválván, társadalmi munkásságra szentelte idejét és több tudományos és jótékony egyesület és részvénytársaság élén állt, nevezetesen 1894-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja, Klotild nevét viselő árvagyermekeket nevelő budai szeretetház és a szegény szermekek nyári szünidői menházairól és üdüléséről gondoskodó egyesület, a fehérkereszt egyesület lelencházának sat. elöljárója volt.

Elbeszéléseket írt a Fővárosi Lapokba (1864-71); egy ismert népdalokból összeállított népdalművet is szerkesztett és a történelmi társulat közgyűlésein mondott beszédeit a Századok közölte.

1871. augusztus 28-án Pesten,^[2] vette feleségül Muratty Irén (*Pest, 1852. október 15.–†Budapest, 1941. október 28.) kisasszonyt, akinek a szülei Konstantin Muráty Szilárd (1817–1886), nagykereskedő, nagybirtokos,^[3] és Sacelláry Mária (1820–1900) voltak.^[4] Teleki Géza gróf és Muratty Irén frigyéből született:

• széki gróf Teleki Pál (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.), földrajztudós, A Magyar Királyság miniszterelnöke.

• Egy rút hölgy története. (Regény, írta Dincklage Campe bárónő, ford... és Szépfaludy Ő. Ferencz. Pest, 1872)
• Az elhagyott kisdedeket (lelenczeket) falusi telepen, családban kell nevelni. (Tervezte a lelenczügy rendezésére. Budapest, 1893)
• A lelenczügy rendezése. (Írta és a millenniumi közegészségügyi és orvosügyi kongresszusnak 1896. szeptember 15. tartott ülésén felolvasta. Budapest, 1896)
• Teleki Mihály anyja (Budapest, 1904, Különnyomat a Századokból).

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. 1405–1407. o.