Tető

A „Tető” lehetséges további jelentéseiről lásd: háztető (jel).

Tető valaminek (pl. háznak, ládának, doboznak stb.) az a része, ami felülről borítja, fedi, lezárja, tetőzi.^[1] Szintén tetőnek nevezzük az épületet fedő, a falaktól jellemzően különböző anyagú és szerkezetű épületszerkezeti elemet. A tető nemcsak fedi az épületet, de védi is azt az időjárás viszontagságaitól, főleg az esőtől és a széltől. A tető a hőszigetelő rendszer kiemelten fontos része; állapota nagyban befolyásolja az épület élettartalmát.

A tető három fő része:

• fedélszerkezet,
• fedélhéjazat,
• padlásfödém.

Némely tetőtípusokban egy vagy másik fő rész elmaradhat, esetleg az egyes részek összeolvadhatnak.

A fedélszerkezet továbbítja a tető súlyából és a tetőre nehezedő terhelésből (szél, hó stb.) adódó erőket az épület teherhordó szerkezeteibe.

1. Az épület fajtája szerint:

• többszintű épület fedélszerkezete (fedélszék, lapostető),
• egyszintű épület fedélszerkezete (tartó).

2. Anyaguk szerint:

• fa,
• vasbeton,
• acél.

3. Kivitelezésük szerint:

• monolitikus,
• szerelt.

4. A szerkezet típusa szerint:

• fedélszék,
• tartó,
• lemezmű,
• héjszerkezet,
• függesztett szerkezet.

5. Megtámasztásuk módja szerint:

• Üres fedélszerkezet: közbenső alátámasztás nélküli, alul a vízszintes erők felvételére alkalmas szerkezettel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával merevített fedélszerkezet.
• Torokgerendás fedélszerkezet: torokgerendával megtámasztott, alul a vízszintes erők felvételére alkalmas szerkezettel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával merevített fedélszerkezet.
• Szelemenes fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynél a szarufákat szelemenek támasztják alá.
• Egy állószékes fedélszerkezet: gerinc alatt állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
• Két állószékes fedélszerkezet: két állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
• Két dűltszékes fedélszerkezet: két dűltszékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
• Bakdúcos fedélszerkezet: bakdúccal alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
• Három állószékes fedélszerkezet: három állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
• Egyesített, gerendasoros vagy sűrűgerendás fedélszék: olyan fedélszerkezet, amelynek minden szaruállását kötőgerenda köti össze. A gerendázat egyúttal a födém tartó eleme is lehet (padlásfödémmel egybeépített tetőszerkezet).
• Kötőgerendás fedélszerkezet: a padlásfödémtől független, a főállásban kötőgerendákkal összefogott fedélszerkezet.
• Csonka kötőgerendás vagy papucsfás fedélszerkezet: a szilárd padlásfödémmel szerkezetileg összeépített fedélszerkezet, amelynél a kötőgerenda szerepét a födém tölti be.
• Gyámolított fedélszerkezet: kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelynél a kötőgerendát a két szélső alátámasztási helyen felül is még alátámasztják.
• Függesztőműves fedélszerkezet: kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelyben a kötőgerendát egy vagy két helyen függesztőoszlopra kötik az alátámasztás helyettesítésére.
• Süllyesztett fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynek egyes részei (pl. födém, kötőgerenda) az eresz szintje alatt helyezkednek el.
• „Alulfeszített” szarufás fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynél a szarufák lehajlását alul elhelyezett feszítő elem csökkenti.
• Tömör vagy rácsos tartós szaruállású fedélszerkezet: üres vagy taréjban megtámasztott fedélszerkezet, amelyben valamennyi szaruállás méretezett kapcsolatokkal készülő tömör vagy rácsos tartószerkezet.
• Szelemensoros, tömör vagy rácsos tartós fedélszerkezet: a héjazatot hordó szelemenek tömör vagy rácsos tartókra támaszkodnak.
• Térbeli rácsos szaruzatú fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynek szaruzat térbeli rácsos tartókból áll.

A fedélhéjazat az épület kívülről is látható része. A fedélhéjazatnak a nap és szél hatását elviselő része a tetőfelület, egy adott épület tetőfelületeinek együttese a fedélidom. A fedélidom nevezetes részei:

• gerinc (taréj) — két sík tetőfelület metszésvonala olyankor, amikor ezek egymáshoz viszonyított belső (padlástéri) szöge 180°-nál kisebb;
• szegély — a tető és a határoló falfelület metszésvonala;
• csúcs — több gerincvonal találkozópontja;
• tetőtér — a tetőfelületek (ha van, az orom- vagy tűzfal) és a padlásfödém által határolt térrész.

A fedélhéjazatok fajtái a tetőfelület lejtése szerint:

• sík magastető,
• lapostető,
• változó hajlású magas tető (íves magastető),
• kupolatető.

A tetőfelület legkülső rétege a fedés, melynek közvetlenül kell viselnie az időjárás hatásait. Megfelelő szilárdsága ellenáll pl. jégesőnek, szélviharnak, egészségre közömbös anyagú, és az épület megjelenését nagyban emeli. A zsindelyeket deszka/falemez fedésre, a cserepeslemezeket lécezésre fektetik. Tetőfedő anyagok:

• Bitumenes zsindely
• Öntapadó zsindely
• Modifikált zsindely
• Cseréphatású könnyű lemezek
• Cserepeslemezek

A sík magastető olyan, síkfelületekből álló tető, amely síkjainak hajlásszöge 3°-nál nagyobb. A hajlásszöget az alkalmazott héjazat határozza meg.

A sík magastetők fajtái alakjuk szerint:

• nyeregtető,
• félnyeregtető,
• kontytető,
• oromzatos kontytető,
• csonka kontytető,
• manzárdtető,
• sátortető,
• gúlatető,
• toronytető.

A nyeregtető két azonos vagy különböző hajlású, összemetsződő tetősíkkal és két oromfallal vagy tűzfallal határolt, többé-kevésbé derékszögű négyszög alaprajzú tető. Leggyakoribb fajtája a teleoromzatos nyeregtető, amely úgy készül, hogy a tetősíkok között, az ereszvonalnál magasabban található bütünél keletkező háromszöget befalazzák, vagy beborítják deszkával.

A félnyeregtetőnek csak egy tetősíkja van, szükségképpen egyik oldala magasabb a másiknál; ezen az oldalán a padlásteret általában tűzfal határolja.

A kontytető négy azonos vagy különböző hajlású, összemetsződő tetősíkkal és gerinccel határolt, többé-kevésbé derékszögű négyszög alaprajzú tető.

Az oromzatos kontytető olyan kontytető, amelyben a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfalat alakítottak ki.

A csonka kontytető olyan kontytető, amelynek kontya az oromfalon az ereszvonalnál magasabban kezdődik.

A manzárdtető (francia tető) tört tetősíkokkal vagy tört és íves tetőfelületekkel képzett nyeregtető vagy kontytető.

A sátortető olyan, többé-kevésbé négyzet alaprajzú tető, amelynek többnyire azonos hajlású tetősíkjait körös tetőcsúcsban metszik össze.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• fűrészfogtető (shedtető),
• bazilikális tető,
• kereszttető.

A fűrészfogtető (shedtető) sík vagy íves tetőfelületekkel képzett félnyeregtetők sora.

Bazilikális tetőnek a fallal, illetve ablaksorral megtört, összetett nyeregtetőt nevezzük.

A kereszttető két, azonos gerincmagasságú, egymásra merőlegesen összemetszett nyeregtetőből kialakult, oromfalas, vízszintes gerinctető.

• Lécezés: a héjazat elemeinek hordására szolgáló, fedésfajtánként meghatározott távolságokban az ellenléchez szegezett vízszintes helyzetű lécek sora.
• Deszkázat: a szaruzatra vagy a héjazati szelemensorra felszegezett deszkák sora.
• Héjazati szelemensor: nagyméretű héjazati elemeket hordó, a héjazati elem fajtája szerint meghatározott távolságokban tartóállásonként rögzített vízszintes gerendák sora.
• Szaruzat: a tető hajlását meghatározó, az ereszvonalra merőleges, a lécezést, illetve deszkázatot hordó gerendák sora.
• Szarufa: a szaruzat egyik gerendája.
• Élszaru: a tetőgerincben lévő, a csonka szarukat kiváltó szarugerenda.
• Vápaszaru, hajlatszaru: a hajlat síkjában lévő, a csonkaszarukat kiváltó szarugerenda.
• Csonkaszaru vagy simulószaru: a tetőgerincnél vagy a hajlatnál lévő, nem teljes hosszúságú, az élszaruhoz vagy a hajlatszaruhoz illeszkedő szarugerenda.
• Vízcsendesítő: a szarufa alsó végére szegezett, az eresz közelében a tetőhajlást csökkentő faelem.
• Vihardeszka: a szaruzat padlástér fele eső síkjára szegezett, ferde helyzetű hosszirányú merevítést szolgáló deszka vagy palló.
• Taréjfogó, taréjfogópár vagy kakasülő: az egymással kapcsolódó szarufapárokat a taréj közelében összekötő, vízszintes helyzetű deszka vagy deszkapár.
• Torokgerenda: a fedélszékek szarufapárjait kitámasztó, vízszintes gerenda a szarufák lehajlásának megakadályozására.
• Szelemen: a tetősíkkal párhuzamos, a szarufákat alátámasztó, hosszirányú merevítést adó, vízszintes helyzetű gerenda.
• Talpszelemen: az eresznél a szarufák alsó megtámasztását biztosító szelemen.
• Középszelemen vagy derékszelemen: a szarufákat a talp- és a taréjszelemenek között alátámasztó, a szaruzat lehajlását megakadályozó, a fedélszék jellegét meghatározó szerepű szelemen.
• Taréjszelemen: a szarufákat a taréj alatt alátámasztó szelemen.
• Taréjdeszka vagy- palló: a szarufákat a taréj alatt megtámasztó, taréjszelement pótló deszka vagy palló.
• Állószelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak függőlegesek.
• Dűltszelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak nem függőlegesek.
• Fekvőszelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak vízszintesek.
• Oszlop: nyomó vagy húzó igénybevételnek kitett, többnyire a szelemen vagy a vízszintes szerkezeti elem (gerenda) terhét hordozó szerkezeti elem.
• Állóoszlop: függőleges helyzetű, az állószelement vagy a vízszintes gerendát alátámasztó, illetve tartó oszlop.
• Dűlt oszlop: nem függőleges helyzetű, a dűltszelement alátámasztó oszlop.
• Függesztő oszlop: alul nem támaszkodó, kizárólag húzott szerkezeti elem.
• Mellszorító: a függesztőmű vízszintes, függőleges oszlopokhoz csatlakozó, nyomásra igénybe vett szerkezeti eleme.
• Dúc vagy támasz: az oszlop oldalirányú megtámasztására szolgáló, ferde, nyomásra igénybe vett szerkezeti elem.
• Könyökfa vagy karpánt: a szelemen szabad fesztávolságát csökkentő, az oszlopokra támaszkodó, ferde, nyomott szerkezeti elem.
• Hónaljfa: az oszlopon a szelemen felfekvését kiszélesítő, ferde dúcszerű, rövidebb könyökfa.
• Nyeregfa: a szelemen felfekvési felületét megnövelő vízszintes helyzetű gerenda.
• Fogópár, cimborapár: két vízszintes helyzetű palló vagy gerenda, amelyek a szembenálló szarufákat, a szelemeneket és az oszlopokat összefogják.
• Gáncsfa: teherhordó szerkezeti elemre külön felerősített, a terhet közvetítő, rövid gerenda-, palló vagy deszkadarab.
• Szék: a szaruzatot alátámasztó szerkezeti egység.
• Állószék: állóoszloppal képzett szék.
• Dűltszék: dűltoszloppal képzett szék.
• Bakdúc: dűlt oszlopot megtámasztó dúc.
• Kötőgerenda: olyan vízszintes tartógerenda, amely a szarufák oldalirányú szétcsúszását akadályozza meg és a fedélszerkezet terheit közvetíti az alatta lévő teherhordó szerkezeteknek.
• Kötőgerenda-csonk vagy papucsfa: egyes szerkezeti elemek terheit a szilárd födémre közvetítő teherelosztó elem.
• Fiókgerenda: a mellék szaruállások szarufáinak bekötésére szolgáló vízszintes gerendadarab, amely a fiókváltó gerendába csatlakozik.
• Fiókkiváltó gerenda: a fiókgerendákra merőleges, azok terheit a kötőgerendának átadó vízszintes teherhordó elem.
• Sárgerenda: a falazaton elhelyezett, a fedélszék terheit közvetítő vízszintes gerenda vagy palló.
• Homlokdeszka: ereszképzésre szolgáló, a kötő- és a fiókgerendák végére szögezett, közel függőleges síkban elhelyezett deszka.
• Ereszdeszka: az ereszdeszkázat eleme.
• Csüngőeresz vagy csüngőpárkány: a homlokzati síkon túlnyúló szarufákkal képzett eresz.
• Gerendaeresz vagy gerendapárkány: a homlokzati síkból kinyúló kötő- és fiókgerendákkal, illetve a szarufákra erősített deszkákkal vagy lécekkel kialakított vízszintes felületű eresz.
• Császárfa: sátor-vagy toronytetőnél a csúcs alatti oszlop, esetleg függesztőoszlop
• Szaruállás: a szarufák által meghatározott függőleges síkban elhelyezkedő szerkezeti egység.
• Fő szaruállás: a fedélszerkezet azon keresztmetszete, amely a szelemenek alátámasztásának rendszerét meghatározza.
• Mellék szaruállás: szelemennel alátámasztott szaruállás.
• Csonka szaruállás: nem teljes keresztmetszetű szaruállás.
• Fő szaruállásköz: két főszaruállás közötti távolság.
• Szaruállásköz: a szomszédos szarufák tengelytávolsága.
• Függesztőmű: olyan tartószerkezet, amelyben a kötőgerenda a függesztő oszlopon függ. A felkötések száma szerint egyszeres vagy kettős lehet.
• Feszítőmű: olyan tartószerkezet, amelynél a vízszintes tartógerendát egy vagy több pontban alulról támasztó, fölfeszített dúc tartja.
• Oromdeszka: nyereg- és félnyeregtetőknél az oromfalon túlnyúló tetősík lezárására a lécezéshez, a szarufához vagy a szelemenekhez szegezett deszka.

• František Bachorec: Tetőszerkezetek
• Németh György: Tetőszerkezetek

Tetőszigetelés