Tarjei Vesaas

Tarjei Vesaas
1967-ben
Élete
Született	1897. augusztus 20. Vinje(wd), Telemark, Norvégia
Elhunyt	1970. március 15. (72 évesen) Oslo, Norvégia
Nemzetiség	norvég
Házastársa	Halldis Moren Vesaas (1934. április 12. – )
Gyermekei	Olav Vesaas Guri Vesaas
Jellemző műfaj(ok)	költészet színdarab
Kitüntetései	az Északi Tanács Irodalmi Díja (1964) Dobloug-díj (1957) Norwegian Booksellers' Prize (1967) Gyldendal's Endowment (1943)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarjei Vesaas témájú médiaállományokat.

Tarjei Vesaas (Vinje, 1897. augusztus 20. – Rikshospitalet, 1970. március 15.) norvég költő és regényíró. Vesaast széles körben a huszadik század egyik legnagyobb norvég írójaként tartják számon, és a második világháború óta talán a legjelentősebb íróként.^[1]

Vesaas műveit egyszerű, tömör és szimbolikus próza jellemzi.^[2] Történeteiben gyakran szerepelnek vidéki emberek, akik súlyos lelki változásokon mennek keresztül. E művekre jellemző az igényes norvég táj és olyan témák használata, mint a bűntudat és a halál.^[2][3] A nynorsk nyelv mesteri elsajátítása hozzájárult ahhoz, hogy a nynorsk nyelvet a világirodalom egyik médiumaként fogadták el.^[4]

A termékeny író számos díjat kapott, többek között 1943-ban a Gyldendal-díjat(wd), 1957-ben pedig a Dobloug-díjat(wd). 57 alkalommal jelölték irodalmi Nobel-díjra (1946-ban egyszer, 1950 és 1970 között pedig gyakran minden évben többször is).^[5]

Regényeit 28 nyelvre fordították le. Számos könyvét lefordították angolra - közülük sokat a Peter Owen Kiadó^[6] adott ki -, köztük a Spring Night, The Birds, Through Naked Branches, és The Ice Palace.^[3]

Vesaas a norvégiai Telemark megyei Vinjében(wd) született Olav Vesaas (1870-1951) földműves és Signe Øygarden (1870-1953) tanár gyermekeként.^[4] Három fiú közül ő volt a legidősebb, és bűntudata volt, hogy nem volt hajlandó átvenni a családi gazdaságot, amely közel 300 éve a család tulajdonában volt.^[2] Tizennégy évesen kénytelen volt otthagyni az iskolát, és soha nem részesült felsőfokú oktatásban, kivéve egy évet a Voss Népfőiskolában 1917-18 között.^[2][7][8] Lars Eskeland, Vesaas tanára a Voss Folkban, lefordította Rabindranath Tagore néhány írását; ezek később hatással voltak Vesaas írói stílusára.^[9]

Ifjúkorának nagy részét magányosan töltötte, vigaszt és vigaszt keresett a természetben. Feleségül vette Halldis Moren Vesaas(wd)^[10] írónőt (Sven Moren(wd)^[11] lányát és Sigmund Moren(wd)^[12] nővérét), és 1934-ben Midtbø-be, szülőhelye, Vinje kerületébe költözött. Két gyermekük született: egy fiú, Olav Vesaas(wd)^[13] és egy lány, Guri Vesaas(wd)^[14].^[4][15]

Korai írásai a neoromantikus(wd) hagyományra összpontosítottak, kiemelkedő vallásos érzelmekkel.^[4][9] E korai művekre számos írói hatás érte, többek között Rabindranath Tagore; Rudyard Kipling; Selma Lagerlöf, különösen a Gösta Berling Saga(wd); Knut Hamsun, különösen a Pan és a Victoria című neoromantikus regényei; Henrik Ibsen; és Hans E. Kinck(wd).^[7][9][16] Edith Södergran versei hatására egyre inkább a szabad versforma felé mozdult el; Olav Aukrust(wd), Olav Nygard(wd) és Olaf Bull szintén költői inspirációt jelentettek számára..^[17][18]

Vesaas az 1920-as évek elején adta el első novelláit egy folyóiratnak.^[2] Első regényírói kísérletét a kiadók elutasították, és tűzre vetették.^[16] 1923-ban debütált a Menneskebonn (Az ember gyermekei) című regényével. A regény egy fiú történetét meséli el, aki elveszíti szüleit és szeretőjét, mégis hisz abban, hogy fontos, hogy jó legyen.^[7] Egy évvel később jelent meg második regénye, a Sendemann Huskuld (Huskuld, a hírnök), amely egy falusi különc történetét meséli el, akinek utolsó éveit feldobja, hogy összebarátkozik egy kisgyerekkel, akit az anyja elhagyott.^[7] 1925-ben és 1926-ban Vesaas regényei, a Grindegard: Morgonen (Grinde farm) és Grinde-kveld, eller Den gode engelen (Este Grindében, avagy a jó angyal) című regényei jelentek meg.^[7][8]

Első sikeres regénye a Dei svarte hestane (Fekete lovak) 1928-as megjelenése volt, miután korábbi műveit negatív kritika érte.^[4][7][16] Ez egyben a realizmus és a kortudatosság növekedését is jelentette Vesaas regényeiben.^[4] A következő évben jelent meg első novelláskötete, a Klokka i haugen (A harang a dombon), amely hét, kifejezetten a gyűjtemény számára írt novellát tartalmazott. Ez volt az első olyan könyve, amelyet más nyelvre is lefordítottak.^[19]

1930-ban Vesaas kiadta a Fars reise (Apám utazása) című regényt, a Klas Dyregodt főhősre összpontosító tetralógia első kötetét. A sorozat második és harmadik könyve, a Sigrid Stallbrokk és a Dei ukjende mennene (Az ismeretlen férfiak) 1931-ben, illetve 1932-ben jelent meg. 1932-ben a sorozat utolsó regénye, a Hjarta høyrer sine heimlandstonar (A szív hallja a szülőföld zenéjét),^[4] bár eredetileg trilógiának szánták,^[20] hat évvel később, 1938-ban jelent meg. Ez sokkal könnyedebb hangvételű, mint az első három regény.^[4][7]

1933-ban jelent meg Sandeltreet (A szantálfa) című regénye. A könyv 1933 nyarán, Vesaas utolsó külföldi útja után néhány hét alatt íródott. A középpontjában egy terhes nő áll, aki úgy véli, hogy nem fogja túlélni a szülést, ezért útra kel, hogy minél többet megtapasztaljon az életből.^[17]

Vesaas áttörését 1934-ben a Det store spelet (A nagy ciklus) hozta meg, amelyet a korabeli kritika elismerően méltatott. A folytatás, a Kvinnor ropar heim (A nők hazahívnak) egy évvel később, 1935-ben jelent meg.^[4]

Szintén 1934-ben jelent meg Vesaas második darabja, az Ultimatum, amelyet elsősorban két évvel korábban, 1932 szeptemberében Strasbourgban írt.^[21] Az Ultimatum egy csoport fiatal reakcióit állítja középpontba, közvetlenül a háború kitörése előtt. A darabban egy villogó neonfelirat szerepel, amelyet Vesaas a Németországban tett utazásai során látott színpadi effektek alapján adaptált. A darabot Vesaas ijedt reakciója ihlette, amikor német katonák masíroztak és horogkeresztet tartottak a kezükben.^[17] A norvég közönség nem fogadta jól, amikor először bemutatták az oslói Norvég Színházban(wd).^[17]

Két évvel később jelent meg Vesaas második novelláskötete, a Leiret og hjulet (Az agyag és a kerék). A novellák többsége a vidéki élet aspektusaival foglalkozik.^[7][22]

Vesaas Kimen (A mag) című regényét gyakran választóvonalnak tekintik korábbi realista regényei és későbbi, szimbolikusabb és kísérletezőbb művei között.^[4][7] Vesaas így nyilatkozott: „Könyveim között a Kimen választóvonalként áll. Nem így terveztem, de valami olyan szörnyű és hihetetlen dolog történt, ami egyszerűen magával hozta az írás új módját. ... Valamiféle újfajta reakciót a dolgokra."^[23] A regény 1940 nyarán, Norvégia német megszállásának(wd) első hónapjaiban íródott.^[24]

1945 telén és tavaszán Vesaas megírta következő regényét, a Huset i mørkret (Ház a sötétben) című allegorikus regényét a német megszállásról(wd) és a norvég ellenállási mozgalomról a második világháború idején.^[25][26] A kézirat birtoklásával járó veszélyek miatt a megszállás végéig, 1945 májusáig egy horganyos dobozban rejtették el. A könyv még az év őszén jelent meg.^[4][26] A Kjeldene (Források), első verseskötete 1946-ban jelent meg.^[27] 1931-ben felesége, Halldis Moren(wd)^[10] adott neki egy verses gyűjteményt Edith Södergrantól; ezek inspirálták Vesaas-t, hogy maga kezdjen el verset írni. Kezdeti próbálkozásai sikertelenek voltak, emiatt elfordult a költészettől. Tizennégy évvel később azonban újra fellángolt a költészet iránti szenvedélye, és megírta a Kjeldene-t.^[17][28]

Szintén 1946-ban jelent meg Vesaas Bleikeplassen (A fehérítő hely) című regénye. A könyv a Vaskehuset című, kiadatlan drámájának alaposan átdolgozott változata, amelyet hat évvel korábban visszavont a nyilvános bemutatójáról.^[17] Egy évvel később megjelent második verseskötete, a Leiken og lynet (A játék és a villám).^[29] A gyűjtemény volt az első alkalom, amikor Vesaas költészetében a szabadvers(wd) dominált, nagyrészt Södergran költői hatására.^[30]

1948-ban jelent meg Tårnet (A torony) című regénye.^[7] Mind a Bleikeplassen, mind a Tårnet a Huset i mørkret előtt íródott, de a német megszállás miatt később publikálták.^[4] 1949-ben jelent meg a Lykka for ferdesmenn (Vándorok boldogsága), Vesaas harmadik versgyűjteménye.^[29]

Signalet (A jel) című regénye 1950-ben jelent meg. A pályaudvaron játszódó regény középpontjában egy csoport ember áll, akik a távozó jelzésre várnak, de az soha nem fog eljönni. A könyvet szürrealizmusa, allegóriája és hangulata(wd)^[31] miatt Franz Kafka és Samuel Beckett műveihez hasonlónak minősítették.^{[4][7][32][33]} Vesaas harmadik novellagyűjteménye, a tizenhárom történetet tartalmazó Vindane (A szelek) 1952-ben jelent meg. A következő évben elnyerte a Velencei Triennálé díját a gyűjteményért.^[7][33] A Vårnatt (Tavaszi éjszaka), következő regénye 1954-ben jelent meg.^[33]

Két évvel később megjelent a Ver ny, vår drum (Maradjon új az álmunk); ez volt az utolsó verses gyűjtemény, amely Vesaas életében megjelent.^[29]

Művei közül a leghíresebb az Is-slottet (Jégpalota), két lány története, akik mélységesen erős kapcsolatot építenek ki, és a Fuglane (Madarak), egy egyszerű gyermeki elméjű felnőtt története, aki gyengéd szíve révén. az empátia és a képzelet látnok vagy író szerepét viseli. 1963-ban a Jégpalota című művéért megkapta az Északi Tanács Irodalmi Díját.

Vesaas negyedik, egyben utolsó novellagyűjteménye, az Ein vakker dag (Egy szép nap) 1959-ben jelent meg. A gyűjtemény történetei elsősorban hétköznapi eseményekkel foglalkoznak.^[7] Utolsó előtti regénye, a Bruene (A hidak) 1968-ban jelent meg. Két évvel később jelent meg utolsó regénye, a Båten om Kvelden (Az esti csónak). A könyv lírai vázlatokból áll, amelyek Kenneth G. Chapman tudós szerint gyakran megszüntetik „a próza és a költészet közötti különbséget”.^[34]

Utolsó versgyűjteménye, a Liv ved straumen (Élet a patak mellett) posztumusz 1970-ben jelent meg.^[4][29] Általában a legjobb gyűjteményének tartják.^[35]

• 1943 – Gyldendals legat
• 1946 – Melsom-prisen
• 1957 – Doblougprisen
• 1964 – Nordisk råds litteraturpris
• 1967 – Bokhandlerprisen

• Menneskebonn (Az ember gyermekei, 1923)
• Sendemann Huskuld (Huskuld, a hírnök, 1924)
• Dei svarte hestane (A fekete lovak, 1928)
• Sandeltreet (A szandálfa, 1933)
• Kimen (A mag, 1940)
• Huset i mørkret (Ház a sötétben', 1945)
• Bleikeplassen (Fehérítő hely, 1946)
• Tårnet (A torony', 1948)
• Signalet (A jel, 1950)
• Vårnatt (Tavaszi éjszaka', 1954)
• Fuglane (Madarak, 1957)
• Brannen (Tűz, 1961)
• Is-slottet (A Jégpalota', 1963)
• Bruene (Hidak, 1966)
• Båten om Kvelden (Az esti csónak, 1968)

• Grindegard: Morgonen (Grinde Farm, 1925)
• Grinde‐kveld, eller Den gode engelen (Evening at Grinde, or The Good Angel, 1926)

• Fars reise (Father's Journey, 1930)
• Sigrid Stallbrokk (1931)
• Dei ukjende mennene (The Unknown Men, 1932)
• Hjarta høyrer sine heimlandstonar (The Heart Hears Its Native Music, 1938)

• Det store spelet (The Great Cycle, 1934)
  • Translated by Elizabeth Rokkan (University of Wisconsin Press, 1967)
• Kvinnor ropar heim (Women Call Home, 1935)

• Kjeldene (The Springs, 1946)
• Leiken og lynet (The Game and the Lightning, 1947)
• Lykka for ferdesmenn (Wanderers' Happiness, 1949)
• Løynde eldars land (Land of Hidden Fires, 1953)
  • Translated by Fritz König and Jerry Crisp (Wayne State University Press, 1973)
• Ver ny, vår draum (May Our Dream Stay New, 1956)
• Liv ved straumen (Life by the Stream, 1970)

• Klokka i haugen (The Bell in the Mound, 1929)
• Leiret og hjulet (The Clay and the Wheel, 1936)
• Vindane (The Winds, 1952)
• Ein vakker dag (A Lovely Day, 1959)

• Guds bustader (God’s Abodes, 1925)
• Ultimatum (1934)
• Morgonvinden (Morning Wind, 1947)

• A madarak (Fuglane) – Európa, Budapest, 1966 · Fordította: Dőri Tibor
• Huszadik századi skandináv novellák – Noran, Budapest, 2007 · ISBN 978-963-9716-16-2 · Szerkesztette: Szöllősi Adrienne · Fordította: Kúnos László & al (9. A macska)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tarjei Vesaas című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.