Sík Sándor

Sík Sándor
Született	1889. január 20.[1][2] Budapest[3]
Elhunyt	1963. szeptember 28. (74 évesen)[1][2] Budapest[3]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	római katolikus pap költő műfordító irodalomtörténész
Tisztsége	a Piarista Rend Magyar Tartománya provinciálisa
Kitüntetései	Kossuth-díj (1948) Magyar Örökség díj (2000)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Első műve	Szembe a Nappal (1910)
Irodalmi díjai	Petőfi Társaság Vigyázó-díja (1910)
Piarista Rend
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szerzetesrend	piaristák
Hivatal	magyarországi tartományfőnök (praepositus provincialis)
Hivatali idő	1947–1963
Elődje	Tomek Vince
Utódja	Albert István
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Sík Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, író, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, az esztétika és a verstan volt.

Testvéröccse Sík Endre diplomata, külügyminiszter, történész, író, jogász, Afrika-kutató volt.^[4]

1889. január 20-án született, Budapesten. Apja Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra, akik a zsidó vallásból még gyermekeik születése előtt kitértek. Apja korai halála után anyja nevelte négy kisebb testvérével együtt. A család Gödöllőn lakott, ott végezte az elemi iskolákat és onnan járt be a budapesti Piarista Gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában, 1903-ban a piarista rendbe lépett. A Vácott töltött novíciusév után a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat rendi studensként Kecskeméten végezte, és ott tett érettségit. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanárjelöltként végezte. 1910-ben a középiskolai tanári oklevélen kívül doktori diplomát is szerzett.

Piarista tanári működését az 1910/1911. iskolai évben Vácott kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumában kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912/1913-tól egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának.^[5]

1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a Szegedi Egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék^[6] nyilvános rendes tanára lett. 1943. május 2-án ő keresztelte meg Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.^[7]

Budapestre újra csak 1945-ben költözött, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökeként. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Utolsó éveiben sokat tartózkodott pihenés céljából Mátraszentimrén, majd Klotildligeten. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban. Temetése október 4-én volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban felszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába (511/A-512/A) helyezték.

Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlat-vezető és előadó. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. Rendszeresen publikált az Élet és a Vigilia katolikus folyóiratokban (az utóbbinak 1946 után főszerkesztője is volt). 1919-ben a Szent István Akadémiának, 1923-ban pedig a Kisfaludy Társaságnak lett tagja. 1936-ban a Magyar Rádióban tartott hatrészes előadás-sorozatot a magyar szentekről. Főmunkatársa volt az 1931–1939 között kiadott Fiatal Magyarság c. lapnak, amely orgánummal a fiatalság számára akart erkölcsi és hitbeli útmutatást adni. A cserkészetet egyben egy lehetőségnek tartotta arra, hogy az ifjúságot megóvja a két világháború között terjedő szélsőséges eszméktől. Sík Sándor kritizálta korának magyar irredentizmusát és kirakatmagyarságát. „Aki Nagy-Magyarországot akar teremteni, annak nagy magyarnak kell lennie…, ellene kell mondania minden hazugságnak, minden frázisnak és minden pogányságnak.”^[8]

A második világháború után reményekkel tekintett a demokratikus átalakulásra. 1946-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Ám hamar világossá vált számára, hogy a demokratikus kísérlet nem járhat sikerrel. Elutasította a kiépülő diktatúra egyházellenes oktatáspolitikáját, Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszternek levélben fogalmazta meg kritikáját a fakultatív hitoktatással kapcsolatban: „De nem tehetem magamévá ezt a programot, mint hívő ember és katolikus pap sem: nem nyugodhatom bele abba, hogy a jövő nemzedék széles rétegei ki legyenek téve annak a lehetőségnek, hogy politikai befolyásolásra Isten ismerete nélkül nőjenek fel.”^[8] 1947-ben a piarista rend tartományfőnökének választják, így 1949-ben ő kényszerül a szerzetesrendek feloszlatásakor és a piaristák létszámának csökkentésekor eldönteni, ki folytathatja hivatását szerzetesi közösségben. Ugyanebben az évben – sokakkal együtt – kizárják az MTA-ból. Bár felkérték, hogy csatlakozzon az Állami Egyházügyi Hivatalhoz és az Opus Pacis papi békemozgalomhoz, mindkettőt elutasította.

Mivel mindkét ágon zsidó származású volt, így az 1939-es második zsidótörvény hatálya alá tartozott, csak ún. „mentesítettként” élte túl a vészkorszakot. Mélyen felháborította, hogy az állam kíván illetéktelenként identitásáról dönteni. Bár származása szerint zsidónak minősült, nem volt zsidó identitása, sokkal inkább magyar azonosságtudattal rendelkezett. Naplójában elmarasztalta a kor egyházi vezetését, hogy szavát nem emelte fel a zsidótörvények ellen. Személyesen vitába bocsátkozott Schütz Antal piarista társával és barátjával nézeteit illetően. 1936-os említett előadássorozatában a következőképpen vallott a magyarságról:

Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.

– ^[8]

• Szembe a Nappal, Bp., 1910
• A belülvalók mécse, Bp., 1912
• Sík Sándor költeményei, Bp., 1916
• Maradék magyarok, Bp., 1920
• Csend, Bp., 1924
• Sarlósboldogasszony, Berlin, 1928
• Fekete kenyér, Bp., 1931
• Magányos virrasztó, Bp., 1936
• Az Isten fiatal!, Bp., 1940
• Sík Sándor összes versei 1910–1940, Bp., 1941
• Győzöd-e még?, Bp., 1945
• Tizenkétcsillagú korona. Versek a Boldogságos Szűz Máriáról, Bp., 1947
• Őszi fecske, Bp., 1959
• Áldás, Bp., 1963
• Sík Sándor összegyűjtött versei; sajtó alá rend. Jelenits István; Szt. István Társulat, Bp., 1976
• Cserkészversek; Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged, 2009
• Vízözön előtt. Marosfői költemények; vál., bev. Pomogáts Béla; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006
• Maradék magyarok; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2017
• Ének minden emberhez. Versek minden napra; összeáll. Nagy Alexandra; Szt. Gellért–Magyar Piarista Rendtartomány, Bp., 2017

Nyomtatásban megjelent színművei.

• Ébredés, Bp., 1916
• Salamon király gyűrűje, Győr, 1916
• Alexius, Bp., 1918
• Zrínyi, Bp., 1923
• A boldog ember inge, Bp., 1930
• István király, Bp., 1934. – Vojnits-jutalommal díjazott mű (1933).
• Advent, Szeged, 1935

• Hét szép história, Bp., 1921
• Hét szép história; Szt. István Társulat, Bp., 2007

• Mindszenthy Gedeon élete és költészete, Bp., 1910
• Gárdonyi, Ady, Prohászka. Lélek és forma a századforduló irodalmában, Bp., 1929
• Pázmány, az ember és író, Bp., 1939
• Zrínyi Miklós, Bp., 1940
• Esztétika, I–III. Bp., 1943, 1946; Szeged, 1990
• Az olvasás tudománya, Szeged, 2000

• Imádságoskönyv (Schütz Antallal), Bp., 1913. és számos további kiadás 1949-ig
• Magyar cserkészvezetők könyve, Bp., 1922, 1925, 1934–1936
• Zsoltáros könyv, Bp., 1923, 1955, 1961
• A cserkészet, Bp., 1930; Székesfehérvár, 1999
• Szent vagy Uram! (Harmat Artúrral) Eger, 1931; Bp., 1932 és számos további kiadás
• Szent magyarság. Hat rádióbeszéd az Árpád-házi szentekről, Szt. István Társulat, Bp., 1936 (hasonmásban: 1993)
• Dicsőség! Békesség! Imádságosköny, Bp., 1940, 1944, 1946
• Himnuszok könyve, Bp., 1943, 1989, 1997
• Sík Sándor–Péteri Pál: Így szeret az Isten!; Szt. Gellért, Bp., 2005

• A kettős végtelen, 1-2.; szerk. Kardos Klára, Rónay György; Ecclesia, Bp., 1969
• Válogatott költemények; szerk. Rónay László; Viglia, Bp., 1989 (Vigilia)
• Kereszténység és irodalom, szerk. Rónay László, Bp., 1989
• Szegedi klasszikusok; szerk., bev. Péter László; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1989
• A magam módján. Válogatott költemények; vál. Rónay László; Új Ember, Bp., 1996
• A szeretet pedagógiája. Válogatott írások; vál., szerk. Rónay László; Vigilia, Bp., 1996
• Szép történetek; Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium, Szeged, 2001
• A cserkészet. 90 éves a Magyar Cserkészszövetség. Sík Sándor, Teleki Pál, Arató László és más cserkészvezetők írásai; szerk. Arató László; Márton Áron, Bp., 2002
• A kettős végtelen. Sík Sándor válogatott versei; vál. Rónay György; Ecclesia, Bp., 2003
• Isten tenyerén. Sík Sándor-versek CD-melléklettel, Sinkovits Imre előadásában; szerk. Szigeti László; Új Ember, Bp., 2011 + CD
• Virrasszatok! Versek és prózai írások az ifjúsághoz; vál., szerk. Rónay László; Éghajlat, Bp., 2012
• Karácsonyi álom; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2015
• Kézen fogva vezet a Mester. Gondolatok konferenciabeszédeiből, 1947–1957. Gondolatgyűjtemény; összeáll. Kardos Klára; Szt. Gellért, Bp., 2018

• Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1946-tól
• Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke 1949-től

• Szent István Akadémia tagja 1919-től
• Kisfaludy Társaság rendes tagja 1923-tól
• Dugonics Társaság elnöke 1945–1952 között

Gödöllőn tiszteletére utcát neveztek el és a városban emléktáblája van. Nevét viseli a szegedi Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium.

• Takó Edit, Sík Sándor munkássága: Bibliográfia, Szeged, 1995
• Baróti Dezső, Sík Sándor, Bp., 1988
• Mészáros István: Sik Sándor magyar cserkészpedagógiája; szerzői, Bp., 1988
• Sík Sándor emlékezete születésének századik évfordulóján, szerk. Bihari József, Szentendre, 1989
• Sík Sándor tanulmányok, szerk. Bihari József-Farkas Péter-Novák László, Szentendre, 1989
• Mészáros István, Sík Sándor, a pedagógus, Bp., 1992
• Páva István: „Magyarabb magyar” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994. – Hozzáférés: 2013. május 11.
• A százgyökerű szív: Levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából, szerk. Szabó János, Bp., 1993
• Rónay László, Sík Sándor, Bp., 2000 (Kortársaink)
• Tűz Tamás: Magányos virrasztó. Sík Sándor halálára. in: Angyal mondd ki csak félig, Oakville, 1974. 67-78. old.
• Várnagy Elemér: „Emberebb ember” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994 – Hozzáférés: 2013. május 11.
• Tihanyi, Károly (1989. március 26.). „Diákszemmel – Diák szívvel”. Új Ember 45 (13), 6. o. (Hozzáférés: 2020. január 29.) 
• Veres, Ildikó: Valóság és imagináció néhány hazai művészetelméletben. Magyar Művészet: A Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirata VIII. : 1 pp. 82–87. , 6 p. (2020)

• Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. I. köt. (1996) Szeged, Mészáros Rezső. Sík Sándor, 192. o. ISBN 963-482-037-9

• Virtuális emlékszoba
• Összegyűjtött versei
• Szegedi Egyetemi Könyvtár arcképcsarnokában
• Sík Sándor a PORT.hu-n (magyarul)
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929
• Sík Sándor szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány. barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. április 1.) arch

• Egyházi ének