[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Sárgatorú szitakötő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárgatorú szitakötő
Hím sárgatorú szitakötő
Hím sárgatorú szitakötő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Család: Laposhasú acsák (Libellulidae)
Nem: Sympetrum
Faj: S. meridionale
Tudományos név
Sympetrum meridionale
Sélys, 1841
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgatorú szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgatorú szitakötő témájú kategóriát.

A sárgatorú szitakötő (Sympetrum meridionale) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, a mediterrán térségtől Közép-Ázsiáig elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése

[szerkesztés]
Nőstény szitakötő

A sárgatorú szitakötő testhossza 35–40 mm (ebből a potroh 22–28 mm), szárnyfesztávolsága 50–60 mm közötti. Szemei felül barnák, alul fakózöldek-fakósárgák. A hím potroha és homloka narancspiros-téglapiros, potrohán nincsenek feltűnő fekete foltok vagy mintázat (esetleg a 8-9. szelvény oldalán lehetnek apró fekete háromszögfoltok). Tora oldalt egyöntetűen halványsárga vagy homokszínű. Lábai külső oldala halványsárga, a belső fekete. A felnőtt hímek szárnyjegye vörös.

A nőstények teljes teste (tor, potroh, homlok) halványsárga vagy fakó sárgásbarna, ami idővel sötétebbé válik. Szárnyjegye sárga vagy barna.

A rokon fajoktól leginkább világos lábai különböztetik meg.

Elterjedése

[szerkesztés]

Dél-Európától és Észak-Afrikától egészen Közép-Ázsiáig honos. Elterjedési területén néhol tömeges (pl. a Duna-deltában), de az Ibériai-félszigeten ritka. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy észak felé terjed, míg korábban Közép-Európában ritka volt, újabban kezd közönségessé válni. Magyarországon az egész országban előfordul, de főleg a síkvidékeken gyakori.

Életmódja

[szerkesztés]
Hím példány szemből

Lárvája a sekély, gyorsan felmelegedő, dús növényzetű, árnyékolatlan kisvizekben, tavacskákban, holtágakban fejlődik. A nagyobb tavakban is a partközelben, a sekély vízben (10–50 cm között) található. Az imágók Közép-Európában júliustól szeptemberig, délebbre május-október között repülnek. A párzás a rokonaihoz hasonlóan tandem formációban történik; ezután a nőstény mintegy 500 petét rak le a part menti sekély vízbe. A peték áttelelnek és tavasszal kelnek ki belőle a lárvák. Gyors fejlődésű, meleg éghajlaton évente két generáció is képes felnőni.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]