Sárga-folyó
| Sárga-folyó | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Kína |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 5464 km |
| Forrásszint | 1078 m |
| Vízhozam | 2571 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 752 000 km² |
| Forrás | Bajan Har-hegység, Csinghaj () tartomány[1] |
| Torkolat | Csendes-óceán, Pohaj ()-tenger |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
| A Sárga-folyó vízgyűjtő területe | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga-folyó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Sárga-folyó (tradicionális kínai: 黃河; egyszerűsített kínai írás: 黄河; pinjin: Huáng Hé, 
Cholnoky Jenő magyar földrajztudós a 19. század legvégén két évet töltött a Sárga-folyó és a Jangce () tanulmányozásával.
Leírása
[szerkesztés]A Kínai-alföldön (华北平原, Huábĕi píngyuán, Huapej pingjüan) átfolyva a Pohaj ()-tengerbe ömlik. Átlagos vízhozama egyhuszada a Jangce () vízhozamának. A viszonylag kiszámítható Jangcé ()vel szemben a Sárga-folyó rendkívül szeszélyes, csak kis hajókkal hajózható, vízhozama nagyon változékony. Hatalmas mennyiségű sárga löszt hoz magával Észak-Kína löszfennsíkjairól (innen kapta a nevét is), ezt az alsó folyásánál lerakja, ezzel gyakran feltöltve medrét. A folyó a történelem folyamán rengeteg problémát okozott árvizeivel, mederváltoztatásaival. Ma is sok gond van vele, egyes helyeken például magasan a körülötte elterülő földek fölött folyik gátak közé szorítva, melyeket az iszaplerakódás miatt időről időre tovább kell magasítani.
Története
[szerkesztés]A Sárga-folyó völgyét a kínai civilizáció bölcsőjeként tartják számon. Itt alakultak ki az első kínai államok, melyeket részben talán éppen a Sárga-folyó szabályozásának igénye hozott létre. A kínai feljegyzések szerint i. e. 602-től a 20. század végéig a Sárga-folyón 1573 alkalommal történt jelentős gátszakadás, és ezek nyomán 26-szor a folyó medre is áthelyeződött. Az idők során a legészakibb torkolata a mai Pohaj ()-tenger északi partján volt, a legdélibb pedig onnan 800 kilométerre, ott, ahol ma a Huaj ()-folyó ömlik a Kelet-kínai-tengerbe.[2] Az 1887-es áradásnak 900 000 és 2 000 000 közötti, az 1931-es áradásnak 1 000 000 és 4 000 000 közötti áldozata volt.[3] A második kínai–japán háború részeként a Csang Kaj-sek () vezette nacionalista csapatok 1938-ban a gátak megnyitásával idézték elő a folyó áradását, aminek az áldozatai számát 500 000 és 900 000 közé teszik.[4]
A folyót csak 1947-ben vezették vissza - egyébként 1851 óta létező - mai medrébe, ahonnan több nagyváros, így Tencsin () és Csingtao () vízellátását is biztosítani lehet csatornákon keresztül.[2]
A Sárga-folyó mellékfolyói
[szerkesztés]- Fehér-folyó (白河)
- Fekete-folyó (黑河)
- Huang-folyó (湟水)
- Culi ()-folyó (祖厉河)
- Csingsuj ()-folyó (清水河)
- Tahej ()-folyó (大黑河)
- Kuje ()-folyó (窟野河)
- Vuting ()-folyó (无定河)
- Fen-folyó (汾河)
- Vej ()-folyó (渭河)
- Luo-folyó (洛河)
- Csin ()-folyó (沁河)
- Taven ()-folyó (大汶河)
A folyó különböző pontjai
[szerkesztés]-
Lancsounál
-
Liucsiahszianál
-
Sapotunál
-
Lojangnál
-
A csienkuni kanyar
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Huang He | river, China”, Encyclopedia Britannica (Hozzáférés: 2018. június 11.) (angol nyelvű)
- ↑ a b Ázsiaföldr 157. o.
- ↑ http://internationalrivers.org/files/Deluge2007_full.pdf Archiválva 2008. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben International Rivers Report, "Before the Deluge" 2007]
- ↑ Diana Lary: The Waters Covered the Earth: China's War-Induced Natural Disaster, in Mark Selden and Alvin Y. So, ed., War and State Terrorism: The United States, Japan, and the Asia-Pacific in the Long Twentieth Century (Rowman & Littlefield, 2004): 143-170.
Források
[szerkesztés]- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215
További információk
[szerkesztés]- Tibet kiolvad és sivataggá válik – YouTube-videó
- Sárga-folyó, információ
- Illustrations of Guarding the Yellow River (angolul)
