[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

S-VHS-C

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az S-VHS-C (Super Video Home System - Compact) egy 1989 óta létező videókazetta formátum, a VHS-C kazetta jobb kép- és hangminőséget, és nagyobb képfelbontást produkáló változata.

Ezt a formátumot is szintén a japán JVC cég kezdte el gyártani, majd a Sony, a TDK, az ITT, a Panasonic, a Maxell, a Memorex, a Basf, és a Fujifilm cég is elkezdte gyártani ezt a formátumot, a JVC-vel kötött szerződés után, hasonlóan a VHS-C-hez.

A formátum előnyei

[szerkesztés]
  • Lassabban kopik a mágnesszalag lejátszáskor
  • Sokkal jobb képminőség és hangminőség a VHS-C-vel szemben
  • Az S-VHS-C analóg camcorderrel a videókazettára rögzített videófelvételek "S-VHS-C to Full S-VHS" adapterkazetta segítségével lejátszhatóak bármilyen S-VHS asztali videómagnóban, hasonlóan a VHS-C videókazettához.
  • Kis méretű, praktikus, kompakt, mint a sima VHS-C
  • Az S-VHS camcorderek kompatibilisek a normál VHS-C formátummal is
    "S-VHS to Full S-VHS" adapterkazetta, valamint a hozzá való S-VHS-C videókazetta.

A formátum hátrányai

[szerkesztés]
  • Az S-VHS-C videokamerák csak visszafelé kompatibilisek, tehát VHS-C és S-VHS-C videókazettával még kompatibilisek, de W-VHS-C és D-VHS-C videókazetták tartalmát már nem tudják lejátszani, vagy új videót rögzíteni a régi videó helyére.
  • Érzékeny a mágnesességre
  • Normál VHS-C camcorderrel nem lehet videót rögzíteni rá, vagy lejátszani a kazettán lévő jelenlegi videót, mivel az ilyen camcorderek csak VHS-C-vel kompatibilisek

S-VHS-C camcorderek működési elve

[szerkesztés]

Az S-VHS-C camcorderekben szintén kisebb videofejdobot alkalmaznak a gyártók (62 mm átmérőjű fejdob helyett 41,3 mm-és átmérőjű fejdob alkalmazása), hogy kis méretűek legyenek a kamerák. A fejdobban szintén 270° távolság van a videofejek között. Általában ezek a camcorderek 7 videofejesek, mint ahogyan az asztali, normál S-VHS videómagnók is, 4 fej az SP/LP/EP felvételt/lejátszást végzi, 2 fej az FM HiFi Stereo hangért felel, a hetedik fej pedig egy ún. "repülő" fej, amely a sokkal pontosabb képkockánkénti illesztést végzi, hogy ne történjen képkimaradás. Ez a formátum - hasonlóan a VHS-C-hez, a VHS-hez, a W-VHS-hez, a W-VHS-C-hez, az S-VHS-hez, a D-VHS-hez, valamint a D-VHS-C-hez - nem használ ún. "biztonsági" sávot, hanem azimuth alapú lejátszást/videorögzítést alkalmaz, a képáthallás elkerülése érdekében.[1]

Műszaki adatok, specifikációk[2]

[szerkesztés]
  • Szalag szélessége: 12,70 mm (1/2 inch)
  • Szalag haladási sebessége: PAL/SECAM/MESECAM rendszerben 2,339 cm/s, NTSC rendszerben pedig 3,335 cm/s
  • Típus: mágnesszalagos adattároló
  • Színnormák: PAL, NTSC, SECAM, MESECAM
  • Játékidők: 30 perc, 45 perc, 60 perc
  • Lejátszási módok: SP (Standard Play), LP (Long Play, EP/SLP (Extended Play/Super Play)
  • Fejdob átmérője: 41,3 mm
  • Hang: FM HiFi Stereo
  • Képfelbontás: 400 sor (vízszintes)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://en.wikipedia.org/wiki/VHS-C Az angol Wikipédia szócikke ugyanerről a témáról - VHS-C - Wikipedia
  2. http://www.mozgovideo.hu/kazettaform.html Kazettaformátumok

Források

[szerkesztés]