Richard Coudenhove-Kalergi

Richard Coudenhove-Kalergi
Született	Richard Nikolaus Eijiro von Coudenhove-Kalergi 1894. november 16. Tokió
Elhunyt	1972. július 27. (77 évesen) Schruns
Állampolgársága	osztrák (–1918) csehszlovák (1919–1939) francia (1939–)
Házastársa	Ida Roland (1915 – 1951. március 28.)[1] Melanie Hoffmann (1969–)[2] Alexandra Bally (1952 – 1968. január 21.)[2]
Szülei	Aojama Micuko Heinrich von Coudenhove-Kalergi
Foglalkozása	filozófus, történész, diplomata, szociológus
Iskolái	Bécsi Egyetem Theresianum
Kitüntetései	a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal Grand Officer of the Order of Honour for Services to the Republic of Austria Frankfurt am Main díszpolgára a francia Becsületrend tisztje a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje Károly-díj (1950. május 18.)[3] Sonning-díj (1965)
Sírhelye	Gruben
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Coudenhove-Kalergi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Richard Coudenhove-Kalergi, (Tokió 1894. november 16. – Schruns, 1972. július 27.) eredeti nevén Richard Nikolaus Eijiro von Coudenhove-Kalergi, リヒャルト・ニコラウス・栄次郎・クーデンホーフ=カレルギー, (németül Richard Nikolaus Eijiro Graf Coudenhove-Kalergi), filozófus, történész, diplomata és szociológus, a páneurópai eszme megfogalmazója. Japán anyakönyve szerint 青山 栄次郎 (Aoyama Eizirô, Aoyama Eijirō, Aojama Eidzsiró).

Édesapja Heinrich Coudenhove-Kalergi (1859. október 12. – 1906. május 14.) osztrák–magyar gróf,^[4] a Monarchia diplomatája, édesanyja Aoyama Mituko (Aoyama Mitsuko, Aojama Micuko, 青山 光子, született Aoyama Mitu, Aoyama Mitsu, Aojama Micu, 青山 みつ) (1874.7.24.-1941.8.27.) japán szamurájcsalád leszármazottja volt. Az apai nagyszülei gróf Franz Karl von Coudenhove (1825–1893), császári kamarás és a görög nemesi származású Marie Kalergi (1840–1877) voltak.^[5]

Richard Coudenhove-Kalergi Tokióban született, majd iskoláit először Csehországban, majd Ausztriában, a híres Theresianumban végezte. Az érettségi után a Bécsi Egyetemen filozófiát és történelmet tanult, ahol ezt követően 1916-ban doktori címet szerzett.

Egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg Ida Roland Klausner osztrák színésznővel, akit 1915-ben vett feleségül. Első felesége halála után, 1952-ben újra megnősült, Alexandra von Tiele svájci grófnőt vette el. Azonban boldogságuk – az asszony eltávozása nyomán – csak rövid ideig tartott, így 1969-ben Melanie Benatzky Hoffmann személyében új élettársra talált.

Alig 28 évesen, 1922-ben jelentette meg indítványát "Páneurópa – Egy indítvány" címmel , majd 1923-ban megjelent könyve "Páneurópa" címmel, mely megalapozta a Páneurópa mozgalom alapjait és eszmeiségét. Célja egy olyan európai közösség létrehozása volt, mely politikai és gazdasági érdekközösségként megakadályozhatja egy újabb világháború kirobbanását.

1931-ben könyvet írt Sztálinról és birodalmáról „Stalin & Co” címmel, 1937-ben pedig Hitlerről és nemzetiszocialista államáról írt egy újabbat „Totális Állam – Totális Ember” címmel. Ezekben a műveiben szembeszállt a korszak mindkét totális és diktatórikus mozgalmával, a nemzetiszocializmussal és a kommunizmussal is. Mozgalmát 1933-ban a nemzetiszocialista hatalomátvétel után Németországban betiltották, így a gróf előbb Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott.

Tevékenységét a második világháború után is folytatta, az ő szellemiségét tükrözte Winston Churchill híres 1946-os zürichi beszéde, melyben egy "egyesült Európa" létrehozására tett javaslatot. Emellett Coudenhove-Kalergi kezdeményezte az Európai Parlamentáris Unió létrehozását is 1947-ben.

1950-ben elsőként vehette át az európai egység megteremtésében játszott életművéért a Nagy Károly–díjat (Karlspreis vagy Charlemagne Award), amelyet Aachen városa adományoz azoknak, akik a legtöbbet tették az európai egység és az európai béke megteremtéséért.

Coudenhove-Kalergi fiatal korától tagja volt a bécsi Humanitas szabadkőműves páholynak, mely elsősorban karitatív tevékenységgel és pacifista kezdeményezések támogatásával hívta fel magára a figyelmet.

A tekintélyes Coudenhove-Kalergi Európai Díjat kétévente ítélik oda olyan személyiségeknek, akik jelentős mértékben hozzájárultak az egyesült és békés Európa projektjéhez. A díjat az Európai Coudenhove-Kalergi Társaság ítéli oda, amelyet 1978-ban alapítottak „a nagy európai látnok” Richard von Coudenhove-Kalergi tiszteletére.^[forrás?]

Díjazottak:

• 1986. I. Juan Carlos
• 1990. Helmut Kohl
• 1992. Ronald Reagan
• 1998. Emil Constantinescu
• 1999. Yehudi Menuhin
• 2006. Vaira Vīķe
• 2010. Angela Merkel
• 2012. Herman Van Rompuy
• 2014. Jean-Claude Juncker
• 2018. (posztumusz) a Mennyei Százas, a Euromajdan ukrán hősei
• 2020. Klaus Iohannis

• Sztálin és tsa; ford. Dénes Béla; Kosmos, Bp., 1935 (Kis kosmos könyvek)
• Totális állam, totális ember; ford. Gáspár Zoltán; Századunk, Bp., 1938
• Sztálin és tsa; ford. Dénes Béla / Totális állam, totális ember; ford. Gáspár Zoltán; PVP Stúdió, Bp., 1995 (Magyar páneurópa könyvek)
• Gyakorlati idealizmus. Nemesség – technika – pacifizmus; ford. Tóth Károly Antal, bev. Maleczki József, Tóth Gy. László, Szakács Árpád; Kárpátia Stúdió, Köröstarkány–Balatonfőkajár–Budapest, 2023

• Paneuropa:, 80 Jahre für Europa (6-15. o.) PANEUROPA Österreich folyóirat – Nr. 4/2002
• Az európai egységeszme dokumentumai a XVI. századtól 1945-ig – Szeged, Gradus ad parnassum Könyvkiadó, 2000
• Dr. Huszár Pál: Történelmi háttérrel az egységes Európáért. Habsburg Otto közéleti tevékenységéről. Veszprém, 2002

• Kis Varga István: A Páneurópai mozgalom története^{[halott link]}
• Bóka Éva:Az európai egységgondolat politikai eszmetörténete
• Kiss Henrietta: A Páneurópa-szekció Magyarországon (1926-1932)

• Rolf Italiaander: Richard N. Coudenhove-Kalergi. Begründer derPaneuropa-Bewegung. (Persönlichkeiten der Europäischen Integration. 5). Eurobuch-Verlag, Freudenstadt, 1969
• H. Brugmans: L’idée Européenne 1920-1970. De Tempel, Bruges, 1970. 57-64
• B. Rosamond: Theories of EuropeanIntegration. St. Martin’s Press, New York, 2000. 21-23, 37, 186
• D. Long and P. Wilson (eds.): Thinker’s of the Twenty Year’s Crisis: Inter-War idealism Reassessed. Clarendon Press, Oxford, 1995
• D. Heater: The Idea of European Unity. Leicester University Press, London, 1992. 122-130
• B. Voyenne : Histoire de l’idée Européenne. Payot, Paris, 1964. 168-172
• D. de Rougemont : Vinght-huit siècle d’Europe. La conscience européenne á travers les textes d’Hésiode à nos jours. Payot, Paris, 1961
• R. H. Foerster : Die Idee Europa 1300-1946. Quellen zur Geschichte der Politischen Einigung. Deutsher Taschenbuch Verlag, 1963
• R. H. Foerster: Europa. Geschichte einer politischen Idee. Nymphenburger Verlagsbuchandlung, München, 1967. 298-300
• A. Carrié: The Unity of Europe: a Historical Survey. Secker & Warburg, London, 1966. 222
• Lendvai L. F.: Közép-Európa versus Pán-Európa. In: Lendvai L. F.: Közép-Európa koncepciók. Áron Kiadó, Budapest, 1997. 233-281
• Kövics E.: Az európai egység kérdése és Németország 1919-1933. Akadémia, Budapest, 1992. 65-112.
• C. H. Pegg: Evolution of the European Idea 1914-1932. The University of North Carolina Press, London, 1983. 295
• Mossák kezeiket a brüsszeli urak, Magyar Hírlap, 2009. szeptember 8.