Réthey Ferenc
| Réthey Ferenc | |
 | |
| Született | 1880. július 4. Kecskemét |
| Elhunyt | 1952. július 8. (72 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | főispán (1920. szeptember 9. – 1923. január 13., Moson vármegye) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-14/15)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Réthey Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Réthey Ferenc (Kecskemét, 1880. július 4. – Budapest, 1952. július 8.)[4] jogi író, politikus.
Életútja
[szerkesztés]Réthey Ferenc és Tatai Amália fia. Jogot tanult, majd 1904-től a kecskeméti, 1917–19-ben a kassai jogakadémia tanára volt. 1912-ben a kolozsvári egyetem magántanára római jogból, 1920–23-ban Moson vármegye főispánja volt, majd 1929-től újból jogakadémiai tanár Kecskeméten, ahol római jogot oktatott. Halálát szívizomelfajulás, szívkoszorúér-rögösödés, szívbénulás okozta. Felesége László Blanka volt.
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Kezességi alakok a római jogban (Kecskemét, 1909)
- A sortartás kifogása (Bp., 1912)
- A római rabszolgaság kérdése (Kecskemét, 1913)
- A vadimonium (Bp., 1916)
- A jogi személyek a nemzetközi magánjogban (a szerző bibliográfiájával, Karcag, 1928)
- A jogi személyek diplomáciai védelme (Karcag, 1928)
- A párisi egyezmények nemzetközi magánjogi rendelkezései (Kecskemét, 1933)
- Nouvelles personnes morales de droit privé dans le droit international (Bp., 1935)
- Szabados Kecskemét tekintetes úriszékének rendszabásai (Kecskemét, 1936)
- Az akarati öntevékenység szerepe a római köz- és magánjogban (Kecskemét, 1937)
