Parmigianino

Parmigianino
Született	1503. január 11.[1] Parma[2][3]
Elhunyt	1540. augusztus 24. (37 évesen)[1] Casalmaggiore[3]
Állampolgársága	olasz[4]
Foglalkozása	festőművész grafikusművész rézmetsző rajzoló gravírozó belsőépítész képzőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Parmigianino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Parmigianino, tulajdonképpen Girolamo Francesco Maria Mazzola (Parma (Olaszország), 1504. január 11. – Casalmaggiore, 1540. augusztus 24.) olasz festő, Filippo Mazzola fia. A manierizmus korszakának jellegzetes mestere. A maga idejében a legünnepeltebb művészek közé tartozott.

Filippo Mazzola festő fia. Művészete Antonio da Correggio hatása alatt állt. 1523-ban Rómába ment. Raffaello és Michelangelo művei is hatottak rá. VII. Kelemen pápánál nagy kegyben állott. 1527-ben, Róma kifosztásakor menekülni kényszerült: előbb Bolognába ment, majd 1530-ban visszatért szülővárosába, Parmába. Élete utolsó 10 évében szülővárosában és a közeli Casalmaggioréban dolgozott. 1531-ben megbízást kapott Parmában a Santa Maria della Steccata templom apszisában freskó elkészítésére, azonban ezt nem teljesítette, a szenvedélyévé vált az alkímiának is köszönhetően – ezért 1539-ben bebörtönözték. Rézkarcai a műfaj legkorábbi mesterművei közé tartoznak.^[5]

Stílusa a korai manierizmushoz sorolható.

André Chastel írja róla:

„… ő, Correggio tanítványa azt tűzte ki célul, hogy eljusson a kellem és a báj teljéhez, kiküszöbölve minden realista elemet a kompozíció alakjaiból; stílusát (maniera) egész sereg festő utánozta. ... Parmigianinóval a festészet azt tűzte ki célul..., hogy tárgya az a "nem is tudom mi" legyen, ami a belső, azaz képzeletünkben kivirágzott képből ered... ügyesen összeolvasztva azt a természet formáival. Ez a "manierista" magatartás irányítja aztán a festő egész idegen, állhatatlan, könnyed személyiségét.^[6]”

• Hosszú nyakú Madonna (1535 körül, Pitti)
• Szent György (freskó, a parmai S. Giovanni Evangelista-templomban)
• Szent Katalin
• Madonna szentek között
• A szent család
• Szent Jeromos látomása
• Íjat faragó Ámor.

• 
  Önarckép homorú tükörben, 1524
• 
  Önarckép, 1540
• 
  Antea
• 
  La schiava turca
• 
  Camilla Gonzaga három fiával
• 
  Fiatalember
• 
  Férfi könyvvel
• 
  Férfi könyvvel
• 
  Egy egyházfi portréja
• 
  Lorenzo Pucci kardinális
• 
  Férfiképmás (Condottiere Malatesta Baglioni?)
• 
  Francesco Mazzola
• 
  Gian Galeazzo Sanvitale, Fontanellato grófja
• 
  Nemesember portréja (G.B. Castaldi)
• 
  Egy férfi
• 
  Lorenza Cybo, a pápai gárdisták kapitánya

• Bokor József (szerk.). Parmeggianino, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• André Chastel: Itália művészete. Corvina Kiadó. 170. old.
• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 549 – 550. o. ISBN 963-9257-11-7