[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Parodia magnifica

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Parodia magnifica
A növény
A növény
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Notocacteae
Alnemzetség-
csoport
:
Notocactinae
Nemzetség: Csodakaktusz (Parodia)
Speg.
Alnemzetség: Eriocactus subg. Eonotocactus
Faj: P. magnifica
Tudományos név
Parodia magnifica
(F.Ritter) F.H.Brandt
Szinonimák
  • Eriocactus magnificus F.Ritter
  • Eriocephala magnifica (F.Ritter) Guiggi
  • Notocactus magnificus (F.Ritter) Krainz ex N.P.Taylor
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parodia magnifica témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parodia magnifica témájú médiaállományokat és Parodia magnifica témájú kategóriát.

A Parodia magnifica a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó faj.

Rendszertani eltérés

[szerkesztés]

Egyes rendszerezések ezt a növényfajt az Eriocactus nemzetségbe sorolják be, Eriocactus magnificus név alatt.

Előfordulása

[szerkesztés]

A Parodia magnifica előfordulási területe Dél-Amerikában van. Brazília legdélebbi részén lévő Rio Grande do Sul nevű államban található meg. A természetes élőhelyei a hűvös és száraz, általában 800 méteres tengerszint feletti magasságban levő füves puszták.

Megjelenése

[szerkesztés]

Szélesen gömb alakú, erősen bordázott kaktuszfaj, amely 7-15 centiméter magasra és 45 centiméter szélesre nő meg. A bordáinak gerincén helyezkednek el a tüskéi és a szőrszálszerű kinövései. A halvány sárga virágai nyáron nyílnak.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Parodia magnifica (F.Ritter) F.H.Brandt Plants of the World Online
  • Hunt, D., Taylor, N. & Charles, G. (eds.) (2006) The New Cactus Lexicon. Milborne Port. ISBN 0-9538134-4-4.
  • F.Ritter 1966. Succulenta (Netherlands) 45(4): 50, fig.
  • C.M. Ritz, L. Martins, R. Mecklenburg, V. Goremykin and F.H. Hellwig, (2007). The molecular phylogeny of Rebutia (Cactaceae) and its allies demonstrates the influence of paleogeography on the evolution of South American mountain cacti, American Journal of Botany. 94:1321-1332.