Paulay Erzsi

Paulay Erzsi
Életrajzi adatok
Született	1886. december 16. Budapest
Elhunyt	1959. június 26. (72 évesen) Valenza
Házastársa	Vittorio Cerruti
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Egyetem
Díjai
További díjak	Farkas–Ratkó-díj (1904)
Paulay Erzsi IMDb-adatlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Paulay Erzsi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paulay Erzsi (Budapest, 1886. december 16. – Valenza, 1959. június 26.) magyar színésznő, Paulay Ede lánya.

Paulay Ede (1836–1894) színigazgató és Adorján Berta színésznő (1864–1941) gyermekeként született. Nyolcéves korában vesztette el édesapját, édesanyja ekkor kénytelen volt ismét munkába állni, hogy javítsanak szerény életkörülményeiken. Erzsi kivételes szépséggel bírt és szépen csengő magyarsággal beszélt. 1904-ben elvégezte a Színiakadémiát és a Nemzeti Színház tagja lett, Somló Sándor szerződtette. A próbák során remekelt, azonban előadás alkalmával rendre eluralkodott rajta a lámpaláz, így a felvett pátoszos, recitáló jellegű játékmodora miatt soha nem lett igazi színésznő. Foglalkozását inkább megélhetésből űzte és nem pedig belső késztetésből, céltudatból. Gyakran látta vendégül kollégáit, akik magánemberként imádták társaságát. Előbb Czárán Zoltán úrlovasnak volt a felesége, akitől egy fia született. Válásuk után 1923-ban gróf Vittorio Cerrutti olasz nagykövettel kötött házasságot, ekkor szakított a színjátszással. Járt Pekingben, Moszkvában, Berlinben, Párizsban, Rióban, nagykövetnéként nyelvtudása és tapintatos modora rendkívüli segítséget adott számára. Huzamosabb ideig élt Tokióban, Moszkvában és Rómában. 1923-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja, 1937-ben pedig tiszteletbeli tagja.

• Antigoné (Szophoklész);
• Júlia (William Shakespeare: A makrancos hölgy);
• Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája);
• Grófnő (Beaumarchais: Figaro házassága).

• Bánk bán (ff., magyar némafilm, 1914)
• Elnémult harangok (1916)

• Színészkönyvtár
• Magyar színházművészeti lexikon
• Paulay Erzsi a PORT.hu-n (magyarul)
• Filmkatalógus

• Szomory Dezső: Paulay Erzsi Nyugat, 1917. 7. szám, Figyelő