Patosfa

Patosfa
Patosfa címere Patosfa zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Barcsi
Jogállás	község
Polgármester	Matos Erika (független)[1]
Jegyző	Boti Ferenc (körjegyző)
Irányítószám	7536
Körzethívószám	82
Népesség
Teljes népesség	236 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	15,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	15,07 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 07′ 46″, k. h. 17° 39′ 49″46.129330555556, 17.663646.129331°N 17.663600°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 46″, k. h. 17° 39′ 49″46.129330555556, 17.663646.129331°N 17.663600°E
Patosfa Pozíció Somogy vármegye térképén
Patosfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Patosfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Patosfa község Somogy vármegyében, a Barcsi járásban.

A település a megye Baranya felőli határán fekszik, a Szigetvár-Kadarkút közti 6607-es út mentén. Közúti távolsága Barcstól 31,^[3] Kaposvártól 38,^[4] Szigetvártól 15 kilométer.^[5] Vasútvonal nem érinti.

Földrajzilag a Zselic és a dél-somogyi homokvidék határán fekszik. Nyarai viszonylag csapadékosak és hűvösek, telei enyhébbek az átlagnál. A Patosfa körüli északi dombokon leginkább gyertyános–tölgyes erdők találhatók, a déli, síkabb részen inkább cseres–tölgyes, néhol hárserdők fordulnak elő. A zselici erdőkben megtalálható a ritka kakasmandikó, míg a homokos talajon gyakori a galagonya és a szeder, és jellegzetes növény a seprőzanót is.^[6]

Patosfa nevét 1486-ban említette először oklevél Pathosfalwa írásmóddal, mint Dombai Ferenc birtokát. 1493-ban a Kornis család, Kornis Mihályné birtoka volt, aki Dombai leány volt. Később Patosfát az Enyingi Török családnak adta el. 1506 előtt a David család birtoka volt, akiknek kihaltával itteni birtokait II. Ulászló király eladományozta. A 18. században a Szily és a Végh családoké volt, később a Czindery, majd a Végh családé lett, és a 19. század elején a gróf Somssich család birtokába került, akik itt 1872-ben kastélyt is építtettek.

1910-ben 700 lakosából 674 magyar volt. Ebből 526 római katolikus, 169 református volt.

A 20. század elején Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott.

Az 1950-es megyerendezés előtt a település a Szigetvári járáshoz tartozott. Ekkor Lad és Patosfa kivételével az egész járást Baranya megyéhez csatolták, míg ez a két község a Barcsi járáshoz került.

• Heraldikai leírás: Álló háromszögű kék pajzs vörös pajzsfővel. A pajzs kék mezejében zöld halmon jobbra fordult ezüst unikornis (egyszarvú) ágaskodik. A vörös pajzsfőben egymás mellett vízszintesen elhelyezve három arany platánlevél látható.

• Magyarázat: A címer a település múltját és természeti környezetét kívánja megjeleníteni. Az egyszarvú Patosfa egyik középkori birtokosának, a 15. század végén és a 16. század elején földbirtokos Kornis családnak a címeréből származik. A három arany platánlevél az egykori patosfai kastély parkjában ma is élő ősi platánfákra, illetve közvetve a település természetes környezetére utal. A települést háborítatlan természeti környezete, tiszta levegője teszi vonzóvá, amelynek révén egyre nagyobb hangsúlyt kap életében a falusi turizmus.

• 1990–1994: Horváth Margit (független)^[7]
• 1994–1998: Horváth Margit (független)^[8]
• 1998–2002: Horváth Margit (független)^[9]
• 2002–2006: Horváth Margit (független)^[10]
• 2006–2010: Horváth Margit (független)^[11]
• 2010–2014: Horváth Margit (független)^[12]
• 2014–2019: Horváth Margit (független)^[13]
• 2019–2024: Horváth Margit (független)^[14]
• 2024– : Matos Erika (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,1%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 3,3% németnek mondta magát (15,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,8%, református 3,3%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 8,5% (28% nem nyilatkozott).^[15]

2022-ben a lakosság 93,4%-a vallotta magát magyarnak, 5,3% németnek, 2,5% cigánynak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 66% volt római katolikus, 4,5% református, 0,4% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 1,2% egyéb katolikus, 7% felekezeten kívüli (20,5% nem válaszolt).^[16]

Az 1872-ben épült kastély ma már nem áll, de a nagyjából egy hektáros kastélypark ma is megvan. Különleges értéke a védett vadgesztenyesor. A park közepén található egykori nyárilakban ma kultúrház és könyvtár működik.^[17]

A környéken vadászatra is lehetőség van, valamit több halastó is található a dombok között. Bár ezek inkább tenyésztési célokat szolgálnak, a sporthorgászat is lehetséges.^[17]

• Borovszky Samu: Somogy vármegye