Portici királyi palota

Portici királyi palota
A portici királyi palota homlokzata
Település	Portici
Cím	Portici
Építési adatok
Építés éve	1738—1742
Rekonstrukciók évei	2001
Építési stílus	barokk, neoklasszicizmus
Építész(ek)	Antonio Canevari Giuseppe Bonito Joseph Canart
Hasznosítása
Felhasználási terület	egyetem, botanikus kert
Elhelyezkedése
Portici királyi palota Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 48′ 41″, k. h. 14° 20′ 34″40.811388888889, 14.34277777777840.811389°N 14.342778°EKoordináták: é. sz. 40° 48′ 41″, k. h. 14° 20′ 34″40.811388888889, 14.34277777777840.811389°N 14.342778°E
Portici királyi palota weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Portici királyi palota témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A portici királyi palota (olaszul: Reggia di Portici vagy olaszul: Palazzo Reale di Portici) egykori Bourbon királyi palota Porticiben. Napjainkban a Nápolyi II. Frigyes Egyetem tulajdona, amely botanikus kertet üzemeltet egykori kertjében.

1737-ben egy vihar miatt III. Károly és felesége Mária Amália királyné kénytelenek voltak Porticiben időzni. A királynét azonnal megragadta a hely szépsége, és meggyőzte férjét egy palota építéséről, amely a későbbiekben hivatalos királyi rezidenciává vált. Egy másik verzió szerint a király alighogy megszerezte 1734-ben a nápolyi trónt, ismerkedni kezdett a régi arisztokráciával. Feleségével együtt egy napon meglátogatta Porticibeli villájában az egyik herceget. Annyira megtetszett neki a hely, hogy elhatározta, villát építtet magának is. Valaki megjegyezte, hogy veszélyesen közel van a városhoz a Vezúv. Erre a király a korra jellemző választ adott, ami igen tetszett a nápolyiaknak, mert azt is mutatta, hogy már nápolyi módra tud gondolkodni: „Megvéd az ég, a Szeplőtelen fogantatás és San Gennaro!”…, de ugyanakkor kiadta a parancsot a nápolyi tudósoknak, hogy készítsenek jelentést a vulkáni jelenségekről és a Vezúv működéséről. Ez a jelentés volt az első Vezúvra vonatkozó — mai értelemben vett — tudományos feldolgozás.

Az építkezés 1738-ban kezdődött Giovanni Antonio Medrano vezetésével. A munkálatokat később Antonio Canevari, majd Giuseppe Bonito és Joseph Canart folytatták. A király felvásárolta a környező birtokokat egy hatalmas park kialakítása érdekében. Ugyanakkor megvette a szomszédos nemesi villákat is, amelyeket az új palotával egybeépített volna. 1740-ben a palota és a tengerpart közötti telket is megvásárolta az itt fekvő palotákkal együtt. A palota 1742-ben készült el. Miután kicsinynek bizonyult a teljes királyi udvar számára, a királyhoz közeli nemesi családok a palota környékén kisebb villákat, palotákat építtettek, amelyek ma gyűjtőnéven Vezúvi villákként ismertek.

A királyt a nápolyi tudosók arról is tájékoztatták, hogy Portici neve a „kikötő” szóból származik, mert — szerintük — ezen a helyen volt Herculaneum kikötője is. Amikor a király minderről tudomást szerzett és már állt a palota, a Herculaneumban kiásott múzeumi tárgyakat ide gyűjtötte. De nemcsak antik emlékekkel rakták meg a palotát, hanem a királyné kedvtelésből porcelánszalont is készíttetett, a capodimontei manufaktúra egyedülálló remekművét. A király a luxus fokozásán kívül arra is törekedett, hogy a szász uralkodóházból származó feleségének a szászországi Meißen porcelánjait túlszárnyaló porcelán különlegességet produkáljon.

A király nemsokára otthagyta Nápolyt, mivel megszerezte a spanyol trónt. Utódai — versailles-i mintára — a palotát tovább szépítették, a parkjában szórakozóhelyeket építettek. A század végén a nápolyi köztársaságpártiak a palotát is el akarták foglalni és ágyútűz alá vették, ami nagy károkat okozott. Amikor a Bourbonok hatalma ismét megszilárdult, a palotát rendbe hozták, a károkat kijavították. A francia uralom idején Joachim Murat tovább csinosította a palota belsejét, kifestette a termeket. A Bourbon-restauráció után az uralkodó család egyes tagjai laktak itt és itt látták vendégül 1849-ben IX. Piusz pápát, aki a római köztársaságiak elől ide menekült. Garibaldi győzelme után az állam vette tulajdonába és 1873 óta a palotában működik a nápolyi mezőgazdasági intézet, kertjeinek egy részében pedig botanikus kertet rendeztek be.

A palota legérdekesebb részei a hatalmas díszlépcső, amely az első emeletre visz fel és amelyet Herculaneumból származó szobrok díszítenek. Az első emeleten láthatók a pompás őrök terme illetve a trónterem, valamint egy kínai szoba (Herculaneumból származó padozattal) és egy királyi iroda. További érdekesség a színházból átalakított palotakápolna.

A királyi palota parkját angol stílusban építették ki, hosszú sétányokkal. A park legértékesebb építészeti remekművei a szirének szökőkútja, a hattyúk szökőkútja, valamint a herculaneumi ásatásokból származó szobrok (Győzelem, Flóra). A parkban külön terület volt elkülönítve a labdajátékok számára (az egykori spanyol pelotajátékhoz hasonló). 1742-ben egy állatkertet is létrehoztak a parkon belül, amelynek fő látványossága a török szultántól ajándékba kapott elefánt volt. A palota közelében két díszkertet alakítottak ki, közel 9000 m²-nyi felületen. Ezeket 1872-ben Nicola Antonio Pedicino, a Nápolyi Egyetem professzora botanikus kertté alakította az egyetem Botanika Kara számára. A második világháborúban az itt állomásozó szövetséges csapatok súlyos károkat okoztak a növényállományban, amelyet 1948 óta fokozatosan próbálnak helyreállítani. A 20. század végén a botanikus kerthez csatolták a szomszédos Gussone parkot is, amely által a kert felülete kéthektárosra nőtt, ebből kb. 1000 m²-t üvegházak foglalnak el.

• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181 
• Dombi József: Nápoly. (hely nélkül): Panoráma Kiadó. 1978. ISBN 963-243-120-0  

• A Wikimédia Commons tartalmaz Portici királyi palota témájú kategóriát.
• Fondazione Ente Ville Vesuviane (olaszul)
• A Nápolyi Egyetem honlapja(olaszul)