Szorbok

Nem tévesztendő össze a következővel: Szerbek.

Szorbok

szorb települési terület

Teljes lélekszám

kb. 60 000[1]-70 000[2] • 40 000 felsőszorb • 20 000 alsószorb

Vallások

római katolikus, evangélikus

Rokon népcsoportok

szlávok

A Wikimédia Commons tartalmaz Szorbok témájú médiaállományokat.

A szorbok (felsőszorbul: Serbja, alsószorbul: Serby) nyugati szláv nép Oberlausitzban (Felső- vagy Szász-Lausitz) és Niederlausitzban (Alsó- vagy Porosz-Lausitz), Németország keleti részén. Számuk jelenleg körülbelül 60 000-re tehető és elismert kisebbséget alkotnak Németországban. A középkorban a szorbokat a szomszédságukban élő népek vendeknek hívták. Az általuk beszélt nyelv, a szorb, nyugati szláv nyelv, melyet fel lehet osztani felső szorbra (hornjoserbšćina) és alsó szorbra (dolnoserbšćina). A felső szorb fonetikusan a cseh nyelvhez, míg az alsó szorb a lengyel nyelvhez áll közel.

A szorbok kétharmad része a szászországi Felső-Lausitzban(wd) (Oberlausitz) él, főleg Bautzen (Budyšin), Kamenz (Kamjenc) és Hoyerswerda (Wojerecy) közelében, a többiek pedig a brandenburgi Alsó-Lausitzban(wd) (Niederlausitz), Senftenberg (Zły Komorow) és Lübben (Lubin) között. Szászország és Brandenburg szövetségi tartomány elkötelezte magát a szorb kultúra fennmaradása mellett.

Bautzen (Budyšin) és Cottbus (Chóśebuz) városokat a szorb kultúra központjainak lehet tekinteni. Itt található szorb nyelvű óvoda és iskola, valamint két gimnázium, az egyik felső, a másik alsó szorb oktatási nyelvvel.

Bautzen (Budyšin) ad helyet egy kutatóintézetnek a szorb nyelv és kultúra terén (Serbski institut), amelyik már az NDK idején működő kutatóintézetből (Institut za serbski ludospyt) alakult. Ugyancsak itt található egy állami támogatást élvező könyvkiadó. Az NDK-időkben jött létre a szorbisztikai intézet a Lipcsei Egyetem keretén belül, ami ma^[mikor?] is működik.

A Domowina (melynek a jelentése haza vagy szülőföld), a szorb egyesületek csúcsszervezete 1912-ben alakult meg. Ez a szervezet kezdeményezte 2001-ben a WITAJ-projektet, melynek a célja a szorb nyelv megőrzése és használatának terjesztése. Egy központi témája a szorb nyelv aktív használata óvodákban és iskolákban.

Bővebben: Szorb zászló

A szorb lobogót 1842-ben alkották meg. Az első prágai pánszláv konferencián 1848-ban elfogadták a zászló ma érvényes színeit. A színek ugyanazok, mint a többi szláv országé, piros, kék és fehér. A nácik 1935-ben betiltották a zászló használatát. 1945-től a Domowina szorb kultúrszervezet saját szimbólumaként használja a zászlót.

Nincs egységes szorb nyelv. A szorbok két különálló német tartomány (Szászország és Poroszország) területén éltek, ami befolyásolta a két nyelv alakulását. Bár az alsó- és felsőszorb nyelv kölcsönösen jól érthető, ennek ellenére a különbségek könnyen tetten érhetőek. Mindkét nyelvre erősen hat a német nyelv, leginkább a szókincsben és a kiejtésben. A felsőszorbra a felsőszász német nyelvjárás is hatást gyakorol. Az alsószorbra a Brandenburgban használt alsószász nyelvjárások hatnak.

Irodalmának kialakulásakor az első szorb íróknak támaszkodniuk kellett egy szláv nyelvre, hogy megértsék, és rögzíthessék saját nyelvük szabályait. Szászország és Csehország között a szomszédság okán szoros kapcsolatok voltak, a felsőszorb értelmiség részben tanult csehországi intézményekben, ezért rájuk a cseh nyelv hatott, Brandenburghoz legközelebb Lengyelország fekszik, ezért az alsószorbok a lengyel nyelvet használták.^[3] Az elkülönülést vallási motiváció is segítette. Brandenburgban Nikolaus Jakubitza laubnitzi lelkész lefordította az Újtestamentumot alsószorbra 1548-ban, de nyomtatásban csak Johann Gottlieb Fabricius(wd) fordítása jelent meg 1709-ben. Ezzel párhuzamosan készült el Michael Frentzel felsőszorb fordítása is 1706-ban. A két Biblia két különböző szorb irodalmi nyelvnek vetette meg az alapját, és ezek külön úton fejlődtek tovább.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sorber című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 899. o. ISBN 963-9257-15-X  
• Richard Andree: Das Sprachgebiet der Lausitzer Wenden vom 16. Jahrhundert bis zur Gegenwart. Prag 1873.
• Jan Brankačk, Frido Mětšk: Geschichte der Sorben. 1. kötet: Von den Anfängen bis 1789. In: Jan Šołta: Geschichte der Sorben: Gesamtdarstellung. VEB Domowina-Verlag, Bautzen 1977.
• Božidar Dobrucky: Die sorbische bildende Kunst. In: Bildende Kunst, Berlin, Heft 5+6/1954, S. 90/91.
• Karl-Markus Gauß: Die sterbenden Europäer. Deutscher Taschenbuch Verlag, München 2002, ISBN 978-3-423-30854-0
• Peter Kunze: Die Sorben/Wenden in der Niederlausitz. 2. kiadás. Domowina-Verlag, Bautzen 2000, ISBN 3-7420-1668-7
• Peter Kunze: Kurze Geschichte der Sorben. Ein kulturhistorischer Überblick. 5. kiadás, Domowina Verlag, Bautzen 2017, ISBN 978-3-7420-2413-8
• Andy Räder, Grit Lemke: Sorbische Filmlandschaften. Serbske filmowe krajiny. Bertz und Fischer, 2024, ISBN 978-3-86505-424-1
• Thomas Pastor: Die rechtliche Stellung der Sorben in Deutschland. Domowina-Verlag, Bautzen 1997, ISBN 3-7420-1717-9
• Jasper von Richthofen (szerk.): Besunzane – Milzener – Sorben. Die slawische Oberlausitz zwischen Polen, Deutschen und Tschechen. Schriftenreihe der Städtischen Sammlungen für Geschichte und Kultur Görlitz N. F. 37. kötet, Görlitz / Zittau 2004, ISBN 978-3-932693-90-8
• Franz Schön, Dietrich Scholze (szerk.): Sorbisches Kulturlexikon. Domowina-Verlag, Bautzen 2014, ISBN 978-3-7420-2229-5
• Jan Šołta, Hartmut Zwahr: Geschichte der Sorben. 2kötet: Von 1789 bis 1917. In: Jan Šołta: Geschichte der Sorben: Gesamtdarstellung. VEB Domowina-Verlag, Bautzen 1974.
• Dietrich Scholze: Die Sorben in Deutschland. Sieben Kapitel Kulturgeschichte. Lusatia Verlag, Bautzen 1993, ISBN 3-929091-11-9

• Domowina honlapja
• Szorb közalapítvány
• Szorbok Németországban
• Szorb intézet
• Lipcsei Egyetem szorbisztikai intézete

• Rjana Łužica