Szojuz T–2

Szojuz T-2
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Jupiter
Hordozórakéta	Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start	1980. június 5. 14:19:30 UTC
Starthely	Bajkonur, LC1
Keringések száma	62
Leszállás
ideje	1980. június 9. 12:39:00 UTC
Időtartam	3 nap 22 óra 19 perc 30 mp
Űrhajó tömege	6850 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	202 / 249 km
Pályahajlás
Föld körül	51,6°
Periódus
Föld körül	88,7 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz T–2 témájú médiaállományokat.

Szojuz T–2 (oroszul: Союз T–2) szovjet háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító), szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített Szojuz űrhajó (7K-SZT). Az űrhajóban űrruhában is elférnek a program résztvevői. A Szojuz T–2 volt a sorozat első emberes küldetése, és a 10. repülés a Szaljut–6 űrállomásra.

Feladata a jelentős változtatásokon átesett űrhajó emberes berepülése, bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási programokba. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1980. június 5-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 202 kilométer, apogeuma 249 kilométer volt. Hasznos tömege 6450 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Június 6-án 16 óra 58 perckor 180 méterig automatikusan, majd kézi vezérléssel összekapcsolódott az űrállomás II. dokkoló helyével. Összesen 3 napot, 22 órát, 19 percet és 30 másodpercet töltött a világűrben, 62 alkalommal kerülte meg a Földet.

Előzetes kísérleti repüléseket végeztek a Koszmosz–670, Koszmosz–772, Koszmosz–869, Koszmosz–1001 és a Koszmosz–1074 űreszközökkel. A Szojuz T űrhajók (modernizált Szojuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fogadását. Új navigációs rendszer került beépítésre, teljes szkafanderes felszerelésben három űrhajóst szállíthat, a beépített nagy teljesítményű, Argon számítógép automatikus segítséget nyújt a csatlakozáshoz, visszatéréshez. A leszálló kabin leválasztható lett az orbitális egységről, így kisebb tömeget kell visszatérésnél lefékezni.

Június 9-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 200 kilométerre délkeletre értek Földet.

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T–2-vel együtt)

• Jurij Malisev (2)
• Vlagyimir Akszjonov (1)

• Leonyid Kizim tartalék parancsnok,
• Oleg Makarov tartalék fedélzeti mérnök,

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

• Szojuz T–2. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz T–2. spacefacts.de. [2015. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz T–2. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz T–2. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz T–2. astronautix.com. [2012. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz T–2. kosmo.cz. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)