Szobrászat

A szobrászat (görög eredetű szóval: plasztika) a képzőművészet egyik legismertebb, hagyományos ága. Termékei, a szobrok szilárd anyagokból formált teljes, háromdimenziós térbeli kiterjedésű („körüljárható”) műalkotások.

Jellemzően átmeneti, a festőművészet kétdimenziós ábrázolásmódjához közelítő alkotások az alapból csak részlegesen kiemelkedő domborművek (reliefek):

• a síkba illeszkedik (leginkább csak abba bekarcolt vonalak együttese a síkdombormű;
• a térbeliség felé halad az alapsíkból enyhén kiemelkedő féldombormű;
• az ennél jobban, az alakok mintegy fele magasságáig kiemelkedő alkotásokat közönségesen (jelző nélkül) domborműnek nevezzük;
• közel háromdimenziós, plasztikus, csaknem önálló szobornak hat a magasdombormű.

Az építészet felé vezetnek át a különböző formájúra alakított épületszerkezeti elemek:

• oszlopok,
• kariatidák,
• vízköpők stb.

Az ötvösség (ötvösművészet) felé vezető átmeneti forma az éremművészet (érmészet). Csak neve alapján rokonítható, de nem ebbe a kategóriába tartozik a hang- és a fényszobrászat.

A megformálás módja szerint a szobor lehet:

• faragott,
• öntött vagy
• mintázott.

Hagyományosan megkülönböztették a képlékeny (plasztikus) anyagokból (agyag, viasz, plasztilin stb. mintázott szobrokat (plasztikákat), a kemény kőből faragottaktól; utóbbiakat a latin eredetű sculptura (németül Bildhauerei) szóval jelölték. Mára ez a különbségtétel megszűnt; a kifejezések eredeti jelentése elhomályosult.

• kemény kő (faragott szobrok):
  • homokkő
  • mészkő
  • márvány
  • bazalt
  • gránit
  • alabástrom
  • jade
• plasztikus anyagok (mintázott szobrok):
  • agyag
  • viasz
  • marcipán
• növényi és állati eredetű anyagok (faragott szobrok)
  • fa
  • csont
  • elefántcsont
  • különféle szarvak és tülkök
• égetett szobrok:
  • porcelán
  • terrakotta
  • pirogránit
• fémek (öntött szobrok):
  • vas
  • réz
  • bronz
  • ezüst
  • arany
• épületburkolatok (burkolatdíszek)
  • stukkó
• papír

Bármely szerves és szervetlen anyag, ipari termék.

• környezet (természet)
• műanyagok, és más szintetikus anyagok
• textília
• fémek
  • alumínium
  • higany
  • huzal
• üveg
• homok
• víz, jég, hó
• léggömb
• folyadékkristály
• fagyott vér, elpusztult állatok
• talált tárgyak

Az első fennmaradt szobrokat az őskorban mintázták, illetve faragták agyagból, kőből vagy elefántcsontból. A feltételezések szerint ezek kultikus tárgyak, valószínűleg termékenységszimbólumok lehettek. Ugyancsak kultikus szerepet tulajdonítanak az ősi domborműveknek, valamint a festőművészet felé átvezető sziklarajzoknak, szikla- és barlangfestményeknek. Az első szakrális szobrokat az újkőkorszakban állították a kultuszhelyek oltáraira.

Az első színvonalas, komoly művészi igénnyel és ízléssel, illetve kialakult hagyománnyal megformált szobrokat a folyamvölgyi civilizációk (Mezopotámia és Egyiptom) emlékei közt találjuk. Egyiptomban a domborművek jutottak nagyobb szerephez, az önálló szobrok többsége kisplasztika.

Bővebben: Egyiptom művészete

Bővebben: Mezopotámia művészete

A klasszikus görög szobrászat fő funkciója az épületek díszítése volt.

Bővebben: ókori görög művészet

Európában a görögök fogalmazták meg a kompozíciók kialakításának elvi módszereit rögzítő első arányrendeket (Polükleitosz) és tipizálták a mozgások harmonikus egyensúlyát segítő beállításokat.

A hellenisztikus művészet eltávolodott a klasszikus rendtől; a művek témái mind gyakrabban lettek naturalista portrék, életképek, frivol, illetve groteszk jelenetek.

A római szobrászat a görög és az etruszk művészet hagyományait asszimilálta. Általában az ókori és így a római szobrokat is rendszerint többszínűre festették; az újkori szobrok többnyire monokróm jellegűek és ha nem azok, gyakran az se festés eredménye. A középkor óta leginkább a beltéri faszobrokat (volt) szokás festeni; ennek praktikus funkciója a fa védelme.

Bővebben: római művészet

Az ókeresztény művészet megtartotta az ábrázolás egész alakos jellegét, de szakított a szobrok körüljárhatóságának hagyományával, és a frontálisan komponált figurákat többnyire valamilyen falfelület elé állította. Főleg bibliai alakokat ábrázoltak.

Bővebben: ókeresztény művészet

A népvándorlás korában figyelemre méltók a gazdagon díszített ornamentális állatfigurák. A középkor ábrázolásmódja eltávolodott az antik hagyományoktól; azok csak a bizánci művészetben éltek tovább. A romanika idején a szobrokat főleg épületek, azon belül is kiváltképp templomok díszítésére használták. A gótika idejétől ezeket a szobrokat többnyire fülkékbe állították, ezzel is erősítve a kompozíció frontális jellegét — ábrázolásmódjuk viszont egyre realisztikusabb lett.

A realisztikus és egyúttal körüljárható szobrok divatját a reneszánsz szobrászat hozta újra divatba. Új műfajként jelent meg a mázas terrakotta

Bővebben: középkori művészet

A reneszánsz egyensúlyra és harmóniára törekvése után a barokk művészetére a dinamizmus, a rokokóéra a könnyedség jellemző. Kiváltképp dinamikusak a spanyol barokk jellegzetes figurái, a festett faszobrok. A klasszicizmus hűvös, tiszta formaeszménye mellett a romantika alapvetően dinamikus volt, de mindkét irányzat törekedett a monumentalitásra. Ennek megfelelően a 18. és a 19. század közepe közötti időszak fő szobortípusa az emlékmű volt. A 19. század végének realizmusa hamarosan naturalizmusba csapott át. Ezt a századelőn (a 20. század elején) avantgárd irányzatok váltották fel; közülük kiemelendő a futurizmus és a kubizmus.

Ettől fogva egységes szobrászati ízlésről stílusról nem beszélhetünk; a modern művészetben a téma kifejezésének igényét mindinkább az „eredetiség”, a művész önkifejezésének igénye váltotta fel.

1. Monumentális szobrászat (emlékművek, épületszobrok)

2. Szakrális szobrászat

3. Díszítő szobrászat (önálló műalkotásokat hoz létre alapvetően dekoratív céllal)

4. Zsánerszobrászat

5. Kisplasztika

• 
  Willendorfi vénusz
• 
  Chennakesava-templom, Belur, Karnataka, India
• 
  Laokoón
• 
  Auguste Rodin: A gondolkodó
• 
  Lovas szobor
• 
  Tengerészeti háborús emlékmű
• 
  Henry Moore: Újrahasznosított alak, 1951
• 
  Vitorlázórepülő-emlékmű
• 
  Szőke Miklós Gábor lécekből összeállított totemszobra

• 
• 
• 

• Képzőművészet
• Festőművészet
• Éremművészet
• Szobrászművész
• Albánia szobrászata
• Gyökérszobrászat
• Textilszobrászat

• ModernArts & ModernSculpture.com – Muzeális minőségű kortárs szobrok
• www.sculptor.org
• www.sculpture.org
• Kozterkep.hu – közösségi köztéri szobor adatbázis
• Traces – Nemzetközi kőszobor magazin
• Az Itáliai szobrászat!
• Szobrászat.lap.hu – linkgyűjtemény
• Éremművészet.lap.hu linkgyűjtemény^{[halott link]}
• Ételszobrászat.lap.hu – linkgyűjtemény
• Kis budapesti szoborkörút

• Fazakas Sándor
• Friedrich Ferenc Archiválva 2009. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Harasztÿ István
• Kalmár János
• Lugossy Mária
• Restyánszki Attila
• idősebb és ifjabb Szlávics László
• Szöllőssy Enikő
• Wagner Nándor

• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 851. o. ISBN 963-9257-15-X  
• Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 465. o.

• Bánhegyi Ferenc: Faragott történelem. Magyarország történelme a szobrok történetén keresztül; fotóvál. Farkasné Kovács Beáta, Kemény András; Unicus Műhely, Budapest, 2021