Szapáry-kormány
Szapáry-kormány (1890. március 13. – 1892. november 17.) | |||||
Időhossz | 2 év, 8 hónap | ||||
Kormányfő | Szapáry Gyula (miniszterelnökként) | ||||
Államfő | I. Ferenc József (magyar királyként) | ||||
Államforma | királyság | ||||
Pártok | Szabadelvű Párt | ||||
A Szapáry-kormány a kiegyezés utáni hetedik magyar kormány volt, 1890. március 15-étől Szapáry Gyula miniszterelnök 1892. november 19-i lemondásáig. Szapáry később a Szabadelvű Pártból is kilépett, és átmenetileg szakított az aktív politizálással is. Az 1892-es választásokig Wekerle Sándor vezette a kormányt, aki a Szabadelvű Párt által újfent megnyert választások után megalapította első saját kormányát. A kormány egyik nagy politikai sikere volt a (mérsékeltebb) erdélyi szászok megnyerése és ezzel a Szász Néppárt Szabadelvű Pártba olvasztása.
Gazdasági téren egyetlen, ám annál hatalmasabb sikere volt az Osztrák–magyar korona „feltalálása” Wekerle Sándor pénzügyminiszter ötlete nyomán, ami 1892-ben nem csak Magyarország, hanem a teljes Monarchia egységes és egyben első arany alapú fizetőeszköze lett, s mint ilyen konvertibilissé vált a világ többi arany alapú valutájával.
A kormány tagjai
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Bölöny József: Magyarország kormányai, 1848-1992 (Akadémiai, 1992) 75. o. ISBN 963-05-6402-5
- A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei, 1890. március 16–1895. január 13.; összeáll., bev. Lakos János; s.n., s.l., 1999 (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok)