Spitzbergák Nemzetközi Magbunker
| Nemzetközi Magbunker | |
| Svalbard Global Seed Vault | |
 | |
| A magbunker bejárata | |
| Ország | Norvégia |
| Település | Longyearbyen |
| Hely | Longyearbyen, norvégiai Spitzbergákon |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 2006 − 2007 |
| Megnyitás | 2008. február 26-án |
| Típus | bunker |
| Építész(ek) | Peter W. Söderman |
| Tulajdonos | Ministry of Agriculture and Food |
| Elhelyezkedése | |
 Nemzetközi Magbunker
Pozíció a Spitzbergák térképén
| |
 é. sz. 78° 14′ 09″, k. h. 15° 29′ 29″78.235867°N 15.491372°EKoordináták: é. sz. 78° 14′ 09″, k. h. 15° 29′ 29″78.235867°N 15.491372°E | |
 | |
| Nemzetközi Magbunker weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzetközi Magbunker témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker (angolul: Svalbard Global Seed Vault, norvégul: Svalbard globale frøhvelv) egy magtároló a norvégiai Spitzbergákon. A norvég kormány hozta létre abból a célból, hogy megőrizze az ismert élelmiszernövények magvait egy esetleges globális katasztrófa esetén.
Története
[szerkesztés]1984 óta a skandináv országok már működtetnek egy magbankot a szigetcsoporton, egy elhagyott szénbányában. Nagyobb szabású létesítmény felépítését azonban nem kockáztatták meg, mivel a szigetcsoporthoz a Szovjetunió is könnyen hozzáférhetett.[1] Az új magbunker megnyitását követően az itt tárolt mintákat is áthelyezik majd.
A magbank építése
[szerkesztés]Az alapkőletétel 2006. június 19-én volt; a projekt jelentőségét jelzi, hogy az eseményen megjelent Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia és Izland miniszterelnöke is. A bunker építését 2007 márciusában kezdték el, és 2008 végére fejezték be. A norvég kormány 5 millió euróval járult hozzá az építési költségekhez.[2]
A magbank megnyitása
[szerkesztés]A hivatalos megnyitó 2008. február 26-án volt, a norvég miniszterelnök és José Manuel Durão Barroso, az Európai Bizottság elnökének jelenlétében.[3]
A létesítmény a Nyugati-föld (Spitsbergen) szigeten, 120 méter mélyen egy homokkőhegy gyomrában kap helyet. A sziget mentes a tektonikus mozgásoktól, és a permafroszt eleve biztosít bizonyos fokú hűtést, amit (helyben bányászott szén energiájával üzemeltetett[4]) hűtőberendezésekkel fokoznak a kívánt szintre. A magokat tároló kamrákat egy méter vastag, megerősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védik.[2][5] A lehetséges időjárási változásokat elemezve megállapították, hogy a magbank 200 év múlva még a legpesszimistább forgatókönyv szerint is a tenger szintje fölött lesz.[6]
Célja és működése
[szerkesztés]A magbank a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolja majd, hogy megőrizzék őket esetleges globális katasztrófák (például atomháború, földrengés vagy világméretű járványok) esetén. A világon mintegy 1300 további magbank működik, jelentős részük azonban különböző szempontból kockázatos országokban. Az új magbunker készleteit csak végső esetben használnák fel, amikor a többi már valamilyen okból megsemmisült. Az akár 3 millió mag befogadására is alkalmas létesítmény gyűjteményét a Global Crop Diversity Trust gondozza a jövőben. A magokat −18 °C hőmérsékleten tárolják, így akár évszázadokon keresztül megőrizhetőek. Az üzemeltetéshez nincs szükség állandó személyzetre.[2]
2015. szeptember 21-én jelentették be a létesítményhez beérkezett első igénylést, amelyet a szíriai Száraz Területek Nemzetközi Mezőgazdasági Kutató Központja (ICARDA) adott be a polgárháború miatt működésképtelenné vált aleppói magbank állományának pótlására. Az általuk elhelyezett 320 doboznyi magból közel 130-at kértek ki, ami 116 000 mintát jelent.[7]
2017 májusában, mivel a rendkívül magas téli hőmérséklet miatt a szokásosnál jóval több volt az olvadékvíz, betört a magraktár bejárati alagútjába. A hibát ugyan elhárították, de az eset bizonyítja, hogy a magtár csak állandó megfigyelés esetén tekinthető teljesen biztonságosnak.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pálinkás Károly: Atombiztos terménybunker épül, National Geographic Online, 2006. január 13. (letöltve: 2007. február 12.)
- ↑ a b c Készülődés a világvégére, National Geographic Online, 2007. február 12. (letöltve: 2007. február 12.)
- ↑ Munk Vera: Ma nyílik a növények Noé bárkája (magyar nyelven). Index, 2008. február 26. (Hozzáférés: 2008. február 26.)
- ↑ Végh Zsófia: Noé bárkája növényeknek – Az Északi-sark közelében nemzetközi magbank épül Archiválva 2007. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, Magyar Hírlap, 2006. március 2. (letöltve: 2007. február 11.)
- ↑ 'Doomsday' seed bank to be built, BBC News, 2006. január 12. (letöltve: 2007. február 11.)
- ↑ Nyilvánosságra hozták a norvég "ítéletnapi" magbunker terveit Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, Híradó Online, 2007. február 9. (letöltve: 2007. február 11.)
- ↑ Allister Doyle: Syrian war spurs first withdrawal from doomsday Arctic seed vault, 2015. szeptember 21. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.)
- ↑ http://greenfo.hu/hirek/2017/05/20/leket-kapott-noe-barkaja
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos honlap (angol, norvég)