Sidló Ferenc

Sidló Ferenc
Sidló Ferenc (1938)
Született	1882. január 22. Budapest
Elhunyt	1954. január 8. (71 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar[1]
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szobrászművész, főiskolai tanár
Kitüntetései	Corvin-koszorú
Sírhelye	Új köztemető (16/4-1-5)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sidló Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sidló Ferenc (Budapest, 1882. január 22. – Budapest, 1954. január 8.^[2]) szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára.

Az Iparművészeti iskolában Mátrai Lajosnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. Bécsben Hans Bitterlich, Münchenben Wilhelm von Ruemann műhelyeiben alkotott. 1906-tól a Műbarátok Köre ösztöndíjával Rómában élt, de a nyarakat a gödöllői művésztelepen töltötte.

Hazatérése után, 1908-ban Gödöllőn telepedett le, s ott élt 1912-ig. Itt kapcsolatban állt Körösfői-Kriesch Aladárral, a marosvásárhelyi kultúrpalota számára együtt készítették a Ferenc József koronázását ábrázoló domborművet, s még számos épületdíszt. 1924-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, közben dolgozott a Százados úti művésztelepen is. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.^[3]

1909-től kiállító művész, ekkor a gödöllői művészekkel együtt a Nemzeti Szalonban állított ki. Képmás szobrokkal, aktokkal állandó szereplője volt a budapesti időszakos kiállításoknak. 1929-ben rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást az Ernst Múzeumban. 1936-ban állami nagy aranyéremmel tüntették ki, a Horthy-korszakban a sokat foglalkoztatott emlékmű- és portrészobrászok közé tartozott. Legismertebb művei közt szerepel a székesfehérvári Szent István lovasszobor, valamint a budapesti Danaidák kútja. A Danaidák kútja egyszerre mutatja a görög művészet és a szecesszió hatását.

Alkotói munkájára a görög művészet mellett a szecesszió gyakorolt mély hatást és Ivan Meštrović szobrászművészete. A nemzet, a hősök, a vallás foglalkoztatta alkotásaiban, s mindazok a karaktervonások, amelyeket az emberek átélnek, elgondolnak múltjukra, kultúrájukra nézve. A magyar emlékműszobrászat egyik nagy mestere.

Több művét (Primavera, Genius, Szt. István) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb szobrai:

• Ébredés (Gödöllő, Városi Múzeum, 1911)
• Római katolikus templom angyalfigurái (Rárósmúlyad/Muľa 1909-11)
• Ember-ciklus (fejtanulmányok, 1926-27)
• Nemzeti áldozatkészség szobra^[4] (Budapest, 1915, elbontva 1946-ban)
• Nyugat szobra, (Budapest, 1921)
• I. világháborús hősi emlékművek (Nagyszokoly, Pécs, Kalocsa)
• Hősök szobra (Rákoscsaba, 1925)
• Zichy Mihály emléktábla (Zala, 1927)
• Nagy Lajos király dombormű (Szeged, Dóm tér, a nemzeti panteonban; 1930)
• Danaidák kútja (Budapest, 1933)
• Görgey Artúr mellszobra (Miskolc, 1934; ma a Görgey utcában, a Herman Ottó Múzeum előtt)
• Madách Imre (Balassagyarmat, 1937)
• Szent István király szobra (Székesfehérvár, 1938)
• Szent Imre herceg szobra (Kistarcsa, 1938)

• Kistarcsa díszpolgára (1938)
• Corvin-koszorú (1930)

• 
  Első világháborús emlékmű, Nagyszokoly (1923)
• 
  Vénusz kútszobor, Budapest^[5] (1927)
• 
  Zichy Mihály emléktábla, Zala^[6] (1929)
• 
  I. világháborús emlékmű, Kalocsa^[7] (1930)
• 
  Görgei Artúr, Miskolc^[8] (1934)

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 623–624. o.  
• Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Főszerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Sidló Ferenc lásd 361. p.

• Sidló Ferenc élete, munkássága az artportalon