Sordély

Sordély
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Sármányfélék (Emberizidae) Nem: Emberiza Faj: E. calandra
Tudományos név
Emberiza calandra Linnaeus, 1758
Szinonimák
Miliaria calandra
Elterjedés
A sordély elterjedési területe   nyári költőhely   egész éves   téli
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sordély témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sordély témájú médiaállományokat és Sordély témájú kategóriát.

A sordély vagy kukoricasármány (Emberiza calandra) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjához tartozó faj.^[1][2]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban. Sorolták a Miliaria nembe Miliaria calandra néven is.^[3]

• Emberiza calandra buturlini H. E. Johansen, 1907
• Emberiza calandra calandra Linnaeus, 1758^[2]

Afrika északnyugati részétől, Nyugat- és Közép-Európán át a Skandináv-félsziget déli partvidékéig és Ázsiának Törökországot, Iránt magába foglaló területén költ.

Természetes élőhelyei elsősorban mezőgazdasági területek, sík vidéki faj, kisebb számban azonban domb- és hegyvidékeink szélső nyitott lejtőin, mintegy 400 m-es tengerszint feletti magasságig megtalálható.^[4]

Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő, általánosan elterjedt, ingadozó számban.^[5]

Testhossza 19 centiméter, szárnyfesztávolsága 26–32 centiméter, testtömege 35–63 gramm,^[5] farka hossza pedig 7 centiméter; a hím nagyobb, mint a tojó. Háti oldalán az alapszíne földszínű barna, feketésbarna szárfoltokkal. Szemsávja és a halántékán keresztül húzódó alig látszó csík piszkosfehér; pofája és füle tájékán barnás alapszínen hosszanti sötétebb vonalak vannak, melyeket alulról ugyancsak sötéten vonalazott szennyes fehér sáv határol. Evező- és kormánytollai sötétbarnák, a tollak külső zászlóján keskeny világos szegéllyel. Szeme sötétbarna, csőre szaru barna, lába világos barnás hússzínű.

Nyáron részben rovarevők, máskor különféle gyomok, gabonafélék (búza, zab), és más gazdasági növények (köles, fénymag, mák) magvaival táplálkozik, valamint zöld növényi részeket (tyúkhúr, fiatal gabona) is elfogyaszt.

Fészkét talajmélyedésbe a sűrű fű közé, olykor bokrok alá jól elrejtve építi a tojó. Ritkán előfordulhat a földtől 30–40 cm-es magasságban rakott fészek is. A fészek fűből és gyökérszálakból készíti, állati szőrökkel és tollakkal béleli. Fészekalja 4-5, néha azonban csak 2-3 tojásból áll, második költésekor kevesebb tojást rak. E faj esetében is ismert a többnejűség. A költése átlagban 12 napig tart, mely a tojóra hárul. Fiókáit rovarokkal, tücskökkel, pókokkal táplálja. A fiókák 10-12 nap múlva hagyják el a fészket.

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még nagy, viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Egyedszáma mérsékelten csökken^[5]

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. július 27.)
• Brehm Az állatok világa

• Berze-nagy.sulinet.hu
• Videó a fajról
• A madár hangja