SMS Zrínyi

SMS Zrínyi
Hajótípus	Csatahajó
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Radetzky-osztály
Pályafutása
Építő	Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Építés kezdete	1908. november 15.
Vízre bocsátás	1910. április 12.
Szolgálatba állítás	1911. november 22.
Szolgálat vége	1920. november 7.
Sorsa	Olaszországhoz kerül, majd szétbontják.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	14 500 t
Hossz	139 m
Szélesség	25 m
Merülés	8,1 m
Hajtómű	12 db Yarrow tűzcsöves kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép, 2 db hajócsavar, 1854 tonna szén, 188 tonna fűtőolaj
Sebesség	20 csomó (37 km/h)
Hatótávolság	7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	4 db 305 mm-es ágyú 8 db 240 mm-es ágyú 20 db 100 mm-es ágyú 6 db 11 fontos ágyú 3 db 240 mm-es torpedóvető cső
Páncélzat	Övpáncél: 230 mm Fedélzet: 48 mm Lövegtornyok: 200-250 mm Parancsnoki torony: 250 mm
Legénység	880-890 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Zrínyi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Zrínyi az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Radetzky-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Schlachtschiff) volt. A hajó az egyik magyar nemesi családról, a Zrínyi családról kapta nevét. Az első világháborút követően a hajó az Egyesült Államokhoz került, ahol átkeresztelték azt USS Zrinyire.

A hajó építését 1908. november 15-én kezdték a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1910. április 12-én, befejezésére pedig 1911-ben került sor.

Az első világháború alatt a Zrínyi az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének második csatahajó hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosabb olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az Antant-hatalmak tartották kezükben, az Osztrák-Magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly Antant-haderőt kötött le.

1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követően, az osztrákok meg akarták előzni, hogy flottájukra az olaszok rátegyék a kezüket, ezért azt szerették volna elérni, hogy flottájuk az újonnan létrejött Szlovén–Horvát–Szerb Államhoz kerüljön. Az Antant-hatalmak viszont visszautasították az osztrákok és szlávok párbeszédének lehetőségét, hogy a hajókat egymás közt oszthassák fel.

Kezdetben úgy tűnt, hogy a hajó mégiscsak a dél-szlávokhoz kerül, de Marijan Polić horvát kapitány 1919. november 22-én felajánlotta a hajót az Egyesült Államoknak kártérítésként. Ezt követően a hajót átnevezték USS Zrinyivé és a parancsnokságát E.E. Hazlett hadnagy vette át. A kezdeti amerikai legénység 4 tisztből és az amerikai tartalék flotta 174 matrózából állt.

A Zrinyi több mint egy évet vesztegelt a spalatoi kikötőben, amíg a további sorsáról tárgyalások folytak. Ez idő alatt mindössze egyszer indították be a hajó gőzgépeit, 1920. február 9-én mikor egy óriási szél csapott le Spalatora.

1920. november 7-én a Zrínyit kivonták a hadrendből. A hajót az USS Chattanooga, az USS Brooks és az USS Hovey átvontatta az olaszországi Velencébe. A versailles-i és St. Germain-i békék értelmében a hajó az olaszokhoz került. A hajót 1921. elején szétbontották.

• ↑ Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor–Sárhidai Gyula: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 326 3