Nyíradony

Ez a szócikk Nyíradonyról szól. Hasonló címmel lásd még: Adony (egyértelműsítő lap).

Nyíradony
Nyíradony címere Nyíradony zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Hajdú-Bihar
Járás	Nyíradonyi
Jogállás	város
Polgármester	Szilágyi Zoltán Tibor (független)[1]
Irányítószám	4254
Körzethívószám	52
Népesség
Teljes népesség	7235 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	79,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	96,57 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 41′, k. h. 21° 55′47.683333333333, 21.91666666666747.683333°N 21.916667°EKoordináták: é. sz. 47° 41′, k. h. 21° 55′47.683333333333, 21.91666666666747.683333°N 21.916667°E
Nyíradony Pozíció Hajdú-Bihar vármegye térképén
Nyíradony weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyíradony témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyíradony város Hajdú-Bihar vármegyében, a Nyíradonyi járás központja.

A vármegye északi szélén helyezkedik el, közigazgatási területét lényegében három irányból, nyugatról, északról és keletről is Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéhez tartozó területek határolják.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Szakoly, északkelet felől Nyírmihálydi, kelet felől Nyírlugos, délkelet felől Nyíracsád, dél felől Nyírmártonfalva, délnyugat felől Hajdúsámson, nyugat felől pedig Balkány. Dél-délnyugat felől egy rövid szakaszon határos még az amúgy jelentős távolságban fekvő (mintegy 30 kilométerre lévő) vármegyeszékhellyel, Debrecennel is.

Különálló külterületi településrészei Tamásipuszta és Aradványpuszta, előbb 10, utóbbi 7 kilométerre fekszik délnyugati irányban a város központi részeitől, valamint Szakolykert, amely a központtól mintegy 3 kilométerre északra található.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Debrecentől Nyírbátoron át Mátészalkáig vezető 471-es főút, mely áthalad a központján, így ezen érhető el a legegyszerűbben mindhárom város felől. Ugyancsak a 471-esen közelíthető meg Tamásipuszta és Aradványpuszta is.

Balkánnyal és azon keresztül Nagykállóval a 4102-es, Nyírlugossal és Nyírbéltekkel a 4903-as, Nyírábránnyal pedig a 4904-es út köti össze. Szakolykertre a 49 104-es számú mellékút vezet.

A hazai vasútvonalak közül a városon a Apafa–Mátészalka-vasútvonal halad keresztül, valamint 2007-es bezárása előtt itt volt a Nagykálló–Nyíradony-vasútvonal egyik végállomása is. A mátészalkai vonalnak korábban öt megállási pontja is volt a város határain belül: Debrecen felől előbb Tamásipuszta megállóhely, Tisztavíz megállóhely és Aradványpuszta megállóhely, majd Nyíradony vasútállomás, végül a város északi határa közelében Szakolykert megállóhely (Tisztavíz és Szakolykert ma már nem üzemel).

A település legkorábbi birtokosa a Gutkeled nemzetség volt. Adony és a szomszédos Guth nevű település az írott források tanúsága szerint már a 11. században lakott volt.

Az Árpád-kori Gutkeled nemzetség első Szabolcs megyei szálláshelye volt e két település. Guth ebben az időben földvárral is rendelkezett, s e vár közelében, Adonyban a letelepedett lakosság monostort épített. E monostort, melyben az első magyar premontrei prépostság szerzetesei szolgáltak, a tatárjárás során lerombolták.

Nyíradony egykor Bihar vármegyéhez tartozott.

Adony nevével – írott forrásban – először csak az ezt követő időszakban találkozhatunk (1301., 1321., 1355.) A pápai tizedjegyzékek érdekes módon nem említik a monostor nevét.

1347-ben Adonymonostora (Odonmonustura) néven említették.

A 14. században a Gutkeled nemzetség birtokai igen kiterjedtek voltak a térségben, Nagyváradtól egészen Leleszig húzódtak. E hatalmas birtok részeként Adony monostora a 14. századtól Lelesz atya apátsága alá tartozott.

1428-ban Monostoros-Adony néven a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt premontrei prépostsággal a Báthoriak voltak patrónusai. Ekkor a település az Ecsedi uradalomhoz tartozott.

A mohácsi vészt követően a monostort megerősítették. A hódoltság időszakában a monostor megerősített védőfalaival jelentős szerepet töltött be a település elnéptelenedésének megakadályozásában.

A község ennek ellenére 1660-ban Szeidi pasa csapatainak pusztítása következtében megszűnt, olyannyira, hogy az írott források a 18. századig említést sem tesznek a településről.

Ebben a században megindult az újranépesedés, 1736-ban parókiát alapítottak Adonyban. Ekkor Adony még királyi kincstári birtok volt, melytől 1746-ban gróf Károlyi Ferenc vétel után megszerezte a tulajdonjogot.

1748-ban fatemplomot építettek, mely sajnos 1806-ban leégett.

A Károlyi család birtoklása alatt a község fejlődésnek indult, lassan kiemelkedett a környező települések közül. 1779-ben Károlyi Imre gróf, az akkori földesúr templomot épített, melyet később Szent György vértanú tiszteletére szenteltek fel.

A 19. század híres földrajztudomány-statisztikusa, Fényes Elek is írt Nyíradonyról meg a hozzá tartozó Tamásipusztáról és Aradványpusztáról.^[3]

1881-től a Ligetaljai járás székhelyévé vált, mely járás ez időben az ország legrosszabb helyzetű megyéjének, Szabolcs vármegyének a legelmaradottabb térsége volt. Ehhez a járáshoz egészen 1950-ig tartozott, amikor is a járást felszámolták és településeit Szabolcs-Szatmár-Bereg illetve Hajdú-Bihar megye területéhez csatolták.

A járás települései közül csak Nyíradonynak volt vasúti összeköttetése a megyeszékhellyel; gazdaságilag inkább kötődött Debrecenhez, mint Nyíregyházához. Nem véletlen, hogy a járás gazdasági életében igen jelentős szerepet betöltő keskeny nyomtávú vasútvonalat (Zsuzsi-vonat) is Debrecenből építették ki. A gazdasági vasút megépítésében természetesen az erdészet és a nagybirtok szerepe volt a mérvadó, ezért nem a településeket, hanem inkább a majorságokat, nagygazdaságokat kötötte össze ez a vonat a piacközpont Debrecennel.

A dualizmus korában hihetetlen szegénységben és elmaradottságban élt a lakosság ezen a területen, s az egészségügyi ellátás alacsony színvonala is számos megoldatlan problémát okozott. A kedvezőtlen helyzet az első világháború után tovább erősödött, a trianoni határmegvonás elszakította a gazdasági-társadalmi kapcsolatok kialakult útvonalait is. A településnek fontos kereskedelmi kapcsolatai voltak, Érmihályfalvával, Nagykárollyal és Szatmárnémetivel, melyek így megszakadtak.

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85%-a magyarnak, 7,4% cigánynak mondta magát (14,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 18,1%, református 15,3%, görögkatolikus 41,6%, felekezeten kívüli 5,3% (18,1% nem válaszolt).^[13]

2022-ben a lakosság 91%-a vallotta magát magyarnak, 10,3% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak, 0,1-0,1% örménynek, ruszinnak és ukránnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 11,9% volt református, 11,9% római katolikus, 30,4% görög katolikus, 1,7% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 0,1% ortodox, 5,5% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).^[14]

• Gúti templomrom
• Védett természeti értékei:
  • Kocsányos tölgy
  • Ostorfa

• Esztelnek, Románia (Erdély)

• Bucsku Lászlóné
• Dankó Sándor
• Dr. Pintye Ferenc
• Frank József
• Mászlé Lászlóné
• Simon Sándorné
• Szamos János
• Széll Kálmán
• Széll Kálmánné
• Szőllősi János
• Tálas János
• Véghseő Dániel
• Vitéz Rehó Etelka

• Itt született 1913. október 16-án Harangi Imre olimpiai bajnok ökölvívó.

• Nyíradony Önkormányzatának honlapja
• Nyíradony friss hírei Archiválva 2010. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Nyíradony az utazom.com honlapján^{[halott link]}
• Nyíradony.lap.hu - linkgyűjtemény