Nunatak

A nunatak (Inuit nyelven: nunataq, ~jéggel övezett hegy) a belföldi jégtakaróból vagy gleccserből szigetszerűen kiemelkedő hegy- vagy sziklacsúcs,^[1] illetve gerinc.

Nunatakok ott jönnek létre, ahol a jég folyamatosan jelen van (gleccserek, jégpajzsok, jégsapkák). A jégmezőből kiemelkedő hegyek az örökké változó terep legbiztosabb tájékozódási pontjai. A sziklacsúcsok napjainkban is formálódnak:

• peremüket a jég vési;
• felszínüket fagyaprózódás, a kőpergés és a hóviharok eróziója formálja érdessé.^[2]

A folyamatos csiszolás eredményeként a szirtek falai többnyire meredekek. A lepotyogó kisebb-nagyobb kődarabokat a jég elszállítja; ezekből moréna lesz.

Az eljegesedett területen a nunatakok az élővilág oázisai. Az Alpokban a kainozoikumi eljegesedés idején számos növényfajnak a hegység déli részén emelkedő nunatak szirtek nyújtottak menedéket.

A magyar geográfiai kifejezések között a nyugat-európai földrajztudomány közvetítésével honosodott meg a nunatak szó.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nunatak című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nunatak című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 875. o. ISBN 963-9257-09-5