Neoplaszticizmus

A neoplaszticizmus a geometrikus absztrakció egyik legjelentősebb ága. Piet Mondrian a kubizmusból fejlesztette ki, és ő nevezte el, de már 1913-ban jelen volt. Mivel a világ tarkaságában egységet keresett, ezt odáig fejlesztette, hogy művészetében végül szembeállította a dinamikus és statikus erőket. A sík felület, a vízszintes és függőleges vonalak, a fehér, a fekete és a vörös, a kék és a sárga kontrasztjára alapozta. Ezekben az elemekben szeretné megtalálni mindenki számára a közös nyelvet. Művészeti eljárása nélkülöz minden egyéni kifejezést, olyan szépséget kutat, ami nem az egyéni tudatot fejezné ki. Minden egyedi formában a zűrzavart látja.

Az első világháború idején, 1917-ben egy művészcsoport, melyhez Mondrian is tartozott, Hollandiában Theo van Doesburg által De Stijl néven folyóiratot indított, s ebben festők, szobrászok és építészek fejtették ki művészetszemléletüket, Modrian a Le Néo-Plasticisme c. esszéjében.

Bútorban, a grafikai, keramikai és fémműves design terén egyszerű és funkcionális formák jöttek létre, melyek belekerültek a 20. század vizuális nyelvébe, és a székek, padok, edények, lámpák, textíliák, reklámok, és tipográfia szabványos formáivá váltak.

• 
  I. (1923)
• 
  II. (1923)
• 
  Artisztikus épület (1923)
• 
  Építészeti analízis (1923)

• 
  Kompozíció XI. (1918)
• 
  Kompozíció XII. fekete, fehérben (1918)
• 
  Kompozíció XIII. fekete, fehérben, Nő a stúdióban (1918)

• 
  2007
• 
  2007
• 
  Madrid, 1968 (video)
• 
  2007

• 
  Támla nélküli szék (1929)
• 
  Szék (1930)
• 
  Színes ablaküveg kompozíció III.(1917)
• 
  Vitro (1927)

• Gerrit Rietveld
• Piet Mondrian
• Theo van Doesburg
• Bagi László

• A századvég és a századelő. (Historia del Arte. Tomo IX.) Budapest : Corvina, 1988. A geometrikus absztrakció lásd 213-239. p. ISBN 963-13-2393-5
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.