Naturálgazdálkodás

A naturálgazdálkodás közgazdasági fogalma azt a kezdetleges termelési tevékenységet takarja, amikor a gazdálkodó egység – jellemzően parasztgazdaság – elsősorban a saját (gazdasági és személyi) szükségleteinek a kielégítésére termel. A fogalom tartalma és használata a nemzetközi közgazdasági irodalomban erősen keveredik, sőt gyakorlatilag egybeesik az önfenntartó gazdálkodás(wd) (subsistence economy) fogalmával. Ebben a cikkben nem teszünk különbséget a két fogalom között.

A gazdálkodásnak ezt a formáját a termelés technikai és emberi tényezőinek, a termelőerőknek a fejlődésével fokozatosan kiszorította az áru- és pénzgazdálkodás.

A naturálgazdálkodás vagy önfenntartó gazdálkodás a modern korban is időnként és helyenként divatossá válik a „vissza a természethez” mozgalmak, különböző környezetvédői irányzatok soraiban.

A naturálgazdálkodás az emberi gazdálkodás eredeti formája, ami közvetlenül a szűkebb közösség, család szükségleteinek kielégítésére irányul, anélkül, hogy igénybe venné az árucsere – esetleg nem is létező – lehetőségét.

A fogalom egyik klasszikus meghatározása szerint a naturálgazdálkodás olyan kezdetleges gazdálkodási forma, amelynek elsődleges célja a termelőegység belső gazdasági és személyi szükségleteinek kielégítése.^[1] Ennek során a termelők létrehozzák mindazt, amire az adott körülmények között feltétlenül szükségük van, és annak túlnyomó részét el is fogyasztják vagy saját fogyasztásukra tartalékolják. A megtermelt javak nem vagy csak igen kis arányban válnak áruvá. Árucserére esetleg cserekereskedelem formájában kerül sor, pénzhasználat alig vagy egyáltalán nem létezik.

Egy másik meghatározás arra helyezi a hangsúlyt, hogy a naturálgazdálkodás során nem kerül sor pénz használatára. A forrásokat és a termékeket szükség esetén természetbeni csere (barter) formájában, esetleg a hagyományaik által diktált formában, vagy a közösség törvényei alapján osztják el egymás között. A naturálgazdálkodás fejlettebb, összetettebb formáiban bizonyos árucikkek felvehetik a pénz szerepét, de az ilyen formában zajló árucsere csak kivételes lehet. A termékek nagy többsége közvetlen felhasználásra kerül.^[2]

Az önfenntartó gazdaság (subsistence economy) fogalma az egyén közvetlen létfenntartása, az élelem, ruházat, lakás biztosítása felől közelíti meg a tárgyat.^[3] Itt is hangsúlyozzák, hogy a gazdálkodásnak ez a formája nem használja a pénzt. Az önfenntartó gazdálkodás formái a vadászat és gyűjtögetés, valamint a kezdetleges önfenntartó mezőgazdaság.^[4][5] A rendelkezésre álló természeti erőforrásokat az ilyen gazdálkodás során általában – de nem mindig – a lehetőségekhez képest csak csekély mértékben hasznosítják.^[6]

A naturálgazdálkodás során érdemleges többlettermék nem keletkezik, az esetleges tartalékok csak a nehéz időszakok áthidalására szolgálnak. Az időszakos bőség idején keletkező többletterméket gyakran közös ünnepek, lakomák során fogyasztják el.^[7]

A fogalmat leggyakrabban más gazdálkodási formáktól, különösen a kapitalizmustól való eltérések kimutatására alkalmazzák.^[2] Rosa Luxemburg véleménye szerint a naturálgazdálkodás felszámolása a kapitalizmus létrejöttének szükségszerű előfeltétele volt.^[8] Karl Marx az Inka Birodalom gazdálkodását naturálgazdálkodásnak nevezte a környező területektől való elszigeteltsége miatt és mivel az a természetbeni cserét alkalmazta profit létrehozása helyett.^[9]

Henri Pirenne belga gazdaságtörténész arra mutatott rá, hogy a középkori Európa gazdálkodása is nagyrészt naturálgazdálkodás volt, mivel a pénz, létezése ellenére, sokkal kisebb szerepet játszott, mint a későbbiekben.^[10]

Az emberi társadalmak, különböző népcsoportok a lakóhelyük szerinti természeti viszonyokhoz alkalmazkodva az önfenntartó gazdálkodás különböző stratégiáit alakították ki.

• Vadászat és gyűjtögetés – átfogó fogalom, magában foglalja a halászatot is.
  • Megélhetési halászat(wd) — a nem-kereskedelmi, saját célokat szolgáló, egyszerű eszközökkel folytatott halfogásnak a helyi körülményekhez alkalmazkodó legkülönbözőbb formái
  • Bennszülött bálnavadászat(wd) – a természeti népek csoportjai által saját fogyasztásra folytatott, az állatvédelmi szempontok dacára ma is engedélyezett bálnavadászat
• Létfenntartó mezőgazdaság
  • Kertészet(wd)
• Állattenyésztés
  • Nomadizmus
  • Transzhumáló pásztorkodás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Natural economy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Subsistence economy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ↑ Polgazd: Sipos Aladár (főszerk): A politikai gazdaságtan kisszótára. Budapest: Kossuth. 1984. ISBN 963 09 2329 7  
• ↑ Közgazdasági kislex: Földes István (főszerk): Közgazdasági kislexikon. Budapest: Kossuth. 1968.