Novara (település)
| Novara | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Piemont | ||
| Megye | Novara (NO) | ||
| Polgármester | Silvana Moscatelli | ||
| Védőszent | Gaudentius of Novara | ||
| Irányítószám | 28100 | ||
| Körzethívószám | 0321 | ||
| Forgalmi rendszám | NO | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 101 257 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 1 018 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 162 m | ||
| Terület | 103,02 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 8° 37′ 12″45.450000°N 8.620000°EKoordináták: é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 8° 37′ 12″45.450000°N 8.620000°E | |||
 | |||
| Elhelyezkedése Novara térképén | |||
| Novara weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Novara témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Novara (piemonti nyelven Noara, lombard nyelven Nuara) egy 104 835 lakosú település a Piemont régióban. Az azonos nevű megye székhelye. Torino után a régió második legnépesebb városa. Az agglomerációt is figyelembe véve lakosainak száma eléri a 181 ezer főt. A Milánót, Torinót és Genovát Svájccal összekötő útvonalak kereszteződésénél fekszik.
A város szimbóluma a San Gaudenzio-bazilika 122 méter magas kupolája.
Fekvése
[szerkesztés]
Milánótól 49, Torinótól 95, Vercellitől 23 km-re helyezkedik el. Folyói az Agogna és a Terdoppio.
A terület jellegzetessége a teraszos rizstermelés.
Történelem
[szerkesztés]Novarát i. e. 89-ben alapították. A római korban neve Nubliaria volt, ami „köddel körülvett"-et jelent. 386-ban Magnus Maximus leromboltatta, amiért riválisát, II. Valentinianust támogatta. A várost I. Theodosius római császár építtette újjá. 405-ben Radagais, majd 452-ben Attila is kirabolta.
Kövér Károly uralkodása alatt vált grófsággá a novarai terület. A város fejlődésnek indult, és szabad városi rangot kapott. 1110-ben V. Henrik meghódította és elpusztította. 1167-ben a Lombard Liga tagja volt.
A 12. század végére a Viscontiak, majd a Sforzák kezébe került, a Milánói Hercegség részeként. A „második itáliai háború” során 1500-ban Novara ostrománál esett francia fogságba árulás révén Milánó hercege, Ludovico „il Moro” Sforza. A cambrai-i liga háborúi során, 1513-ban Ludovico fia, Massimiliano Sforza herceg az ostromló franciák elől Novarában sáncolta el magát, svájci zsoldos csapatok mentették fel a novarai csatában (1513. június 6.).
1706-ban Novarát elfoglalták a savoyai csapatok, majd az utrechti békeszerződés értemében a Milánói Hercegséggel együtt a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. 1734-ben a Savoyai-házból származó III. Károly Emánuel foglalta el, aki 1735-ben a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolta.
A város délkeleti határában (Bicocca városrész közelében) zajlott le 1849. március 23-án a novarai csata, amelyben Radetzky császári tábornagy csapatai döntő vereséget mértek Károly Albert szárd–piemonti király erőire. 1859-ben megszületett Novara megye, amely akkoriban magába foglalta még a jelenlegi Vercelli, Biella és Verbano-Cusio-Ossola megyéket is.
Látványosságok
[szerkesztés]
Legfontosabb épületei a Piazza della Repubblica körül találhatók. Fontos műemlék a Broletto reneszánsz udvara 15. századi, vörös téglából épült árkádjaival. A Broletto Novara szabad város politikai életének színtere volt, majd a börtönnek, később kézműves szövetségeknek adott otthont. Ma múzeum régészeti és művészeti gyűjteménnyel. A Dóm a tér szemközti oldalán emelkedik, belseje reneszánsz festményekkel díszített. Tervezője ugyanaz az Antonelli, aki a torinói Mole Antonelliana építésze is volt. A 19. században épült egy római katedrális romjain, amelynek maradványait ma is felfedezhetjük a harangtoronyban, vagy a San Siro kápolnában. A Dóm előtt áll a keresztelőkápolna, amely a város legrégebbi épülete.
Pár utcával távolabb találhatjuk a San Gaudenzio-bazilikát, a város jelképét. A bazilika Novara legmagasabb pontján épült 1577 és 1690 között. Legfontosabb építészeti eleme a 122 méter magas kupola, amelyet az 1870-es években építettek hozzá a már létező templomhoz. A San Marco-templom Lorenzo Binaghi tervei alapján épült egy korábbi, ugyancsak Szent Márknak szentelt templom helyén. Alapkövét Carlo Bascapè érsek rakta le, 1607-ben. A templom egyhajós, amelyből oldalkápolnák nyílnak. Kupolája négyszög alapú.
Források
[szerkesztés]- Eyewitness Travel Guides, Italy, 2004, 219. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Novara című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
