Mikes Imre

Mikes Imre, családi nevén Győri, álnéven Gallicus (Budapest 1900. február 9. – Kihei, (Maui-sziget, Hawaii, USA), 1990. március 30.) magyar újságíró, szerkesztő, író. Győri Ernő öccse.

Középiskoláit Budapesten és Szegeden végezte. Fiuméban kereskedelmi akadémiát végzett, majd újságírói pályára lépett. Mint polgári radikális emigráns érkezett bátyjával Romániába, azelőtt 1919-22 között a bécsi Wiener Nachrichtenbürónál dolgozott. Az 5 Órai Újság, az Új Kelet, a Keleti Újság és az Esti Lloyd, 1924-től a Brassói Lapok belső munkatársa.

1935-től az Erdélyi Lapok párizsi, ill. budapesti tudósítója; visszatérve 1936-tól a Nagyváradi Napló szerkesztője. Kiváló képzettségű újságíró volt, egy csapásra átformálta a lapot tartalmában és külsejében egyaránt. „Napirenden” c. állandó rovata a jelentős világsajtó szenzációiból közölt színes, rövid kivonatokat; „Nyílt levél” c. tárcarovatában külföldi tudósításait közölte.

1937 decemberében hagyta el Nagyváradot, s az 1930-as évek végén Párizsban telepedett le, ahonnan 1938-tól a Nagyváradi Naplónak, a budapesti Az Újságnak és Magyar Nemzetnek küldi írásait, Gallicus aláírással. A német megszállás után Vichyben bujkálásra kényszerül, 1945-től a párizsi magyar nagykövetség sajtóelőadója, a békekonferencia idején a magyar küldöttség közlönyének szerkesztője.

1947-ben emigrációba vonul, a francia nyelven Courrier de l'Occident címen is megjelenő Nyugati Hírnök szerkesztője (1947-52), 1951-ben Münchenbe költözik át, ahol átmenetileg a Látóhatár belső munkatársa, s Gallicus néven a Szabad Európa Rádió magyar adásának politikai kommentátora (1951-76). Cikkei emigráns magyar lapokban jelennek meg. Az 1980-as évek elején a Hawaii-szigeteken telepedett le.

A Brassói Lapok folytatásokban közölte, majd két kötetben külön is megjelentette Erdély útja Nagymagyarországtól Nagyromániáig (Brassó, 1924; újrakiadásai: München, 1977; Erdély útja. Nagymagyarországtól Nagyromániáig; H-Press, Sepsiszentgyörgy, 1996, Kaláka könyvek sorozat) c. dokumentáris történeti visszaemlékezését az 1918-as főhatalom-változásra és a következő esztendők erdélyi eseményeire, részletesen kitérve a szervezett provokációk segítségével rendezett ún. irredenta perekre. Mint a Korunk munkatársa A zsidó fasizmus c. írásában a zsidó jobboldali mozgalmat bírálta (1934). A Szabad Európa Rádiónál tartott előadásainak gyűjteménye a műsora címét viselő Reflektor (München, 1977).

Regényt írt a tiszazugi arzénes gyilkosságsorozatról is, Arzén címmel, de úgy tűnik, hogy ez a műve kéziratban maradt és valószínűleg el is veszett, egyetlen ismert példányáról sem tudni.^[1]

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  
• PIM Névtér

• Oradea-Nagyvárad ... öregdiákjainak Emlékkönyve. Nagyvárad, 1936
• Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. München 1985
• Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest, 1992. 255-256., valamint Udvary Gyöngyvér szóbeli közlései.