[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Mixophyes fleayi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mixophyes fleayi
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Mixophyes
Parker, 1940
Faj: M. fleayi
Tudományos név
Mixophyes fleayi
Corben & Ingram, 1987
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mixophyes fleayi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mixophyes fleayi témájú médiaállományokat és Mixophyes fleayi témájú kategóriát.

A Mixophyes fleayi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Mixophyes nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam délkeleti részhétől Új-Dél-Wales északkeleti részéig, esőerdőkben honos. Elterjedési területének mérete hozzávetőleg 7000 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Nagytestű, akár a 9 cm testhosszúságot is elérő békafaj.[2] Háta barna, szürkésbarna vagy rézbarna, középen több sötétebb folt található, amelyek gyakran egy összefüggő csíkot alkotnak, amely a szemek között Y alakban kezdődik. Orrlyukától a szeme mögötti területig egy fekete csík húzódik, orra hegyén pedig egy fekete háromszög alakú folt található. Oldala világosbarna, sárga vagy krémszínű, fekete foltokkal. A hasa sárga vagy fehér. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna, felső felében kék vagy ezüst félholddal. A lábakon és a karokon sötét vízszintes sávok vannak, a combok hátsó része szürkésbarna. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókon fele részig úszóhártya van; ujjai végén nincsenek korongok.[2]

Életmódja

[szerkesztés]
Ebihal

Télen és ősszel szaporodik. A petéket a nőstény lazán vagy csomókban rakja a víz alá, sekély, nedves kavics- vagy levelekből álló fészkekbe, amelyeket sziklás patakok mellett ásnak.[1] Az ebihalak hossza elérheti a 6,5 cm-t, színük aranybarna vagy fekete. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül 12 hónapig tarthat, amíg békává fejlődnek.[2]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Populációi erősen fragmentáltak, egyedszámuk csökkem.[1] Több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]