Mixophyes fasciolatus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Mixophyes fasciolatus Günther, 1864 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mixophyes fasciolatus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mixophyes fasciolatus témájú kategóriát. |
A Mixophyes fasciolatus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Mixophyes nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Queensland állam középső-keleti részén fekvő Clarke Range-től az Új-Dél-Wales államban húzódó Blue Mountains-ig honos, parti vagy hegyvidéki esőerdőkben. Elterjedési területének mérete hozzávetőleg 214 700 km².[1]
Megjelenése
[szerkesztés]
Nagytestű, akár a 10 cm testhosszúságot is elérő békafaj.[2] Háta rézbarna, sárgásbarna vagy barna színű, középen több sötétebb folt található, amelyek néha egy összefüggő csíkot alkotnak, a csík a szemek között Y-alakban kezdődik. Orrlyukától a szeme mögötti területig egy fekete csík húzódik, orra hegyén pedig egy fekete háromszög alakú folt található. Oldala világosbarna vagy krémszínű, fekete foltokkal. A hasa fehér. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna. A lábakon és a karokon sötét vízszintes sávok vannak. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókon háromnegyed részig úszóhártya van; ujjai végén nincsenek korongok.[2][3]
Életmódja
[szerkesztés]A faj megtalálható az emberi tevékenység által zavart és mezőgazdasági területeken található. Napközben a levélaljba ássa magát, és éjszaka bújik elő. A környező növényzetben nagy máretű gerinctelen állatokra leselkedik. Hangja mély, durva, torokból jövő "waark" hanghoz hasonlít.[4] Tavasztól őszig, eső után szaporodik. A petéket a nőstény lábával kilöki a vízből, így azok a patakmedrek melletti iszapos partokon és sziklafalakon ragadnak meg.[1] Az ebihalak a kikelés után a vízbe pottyannak. Hosszuk elérheti a 8,5 cm-t, színük aranybarna vagy szürkésbarna. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül 12 hónapig tarthat, amíg békává fejlődnek.[2][3]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil,[1] több védett területen is megtalálható.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 5.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 4.)
- Günther, 1864 : Third contribution to our knowledge of batrachians from Australia. Proceedings of the Zoological Society of London, vol. 1864, p. 46–49 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Mixophyes fasciolatus az AmphibiaWeb oldalon
