[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Mixophyes balbus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mixophyes balbus
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Mixophyes
Parker, 1940
Faj: M. balbus
Tudományos név
Mixophyes balbus
Straughan, 1968
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mixophyes balbus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mixophyes balbus témájú kategóriát.

A Mixophyes balbus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Mixophyes nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. A Nagy-Vízválasztó-hegység keleti lejtőin Új-Dél-Wales államban és Victoria államban honos a Cann-folyó vízgyűjtő területétől a Timbarra mellékfolyóiig, 1400 m-es tengerszint feletti magasságig. Elterjedési területének mérete körülbelül 110 000 km².[1] A fajt Victoria államban csak három alkalommal figyelték meg, és ma már úgy vélik, hogy ebben az államban kihalt.[2] A faj visszaszorult és eltűnt Új-Dél-Wales számos olyan helyéről is, ahol korábban gyakori volt.[3][4] Az 1990 óta végzett felmérések során Új-Dél-Wales keleti részén csak néhány helyen találtak egyedeket.[5] Bár a populáció méretéről tényleges becslések nem állnak rendelkezésre, ahol a közelmúltban populációkat regisztráltak, ott a faj alacsony számban fordul elő.

Megjelenése

[szerkesztés]

Nagytestű, akár a 10 cm testhosszúságot is elérő békafaj.[6] Háta barna vagy szürkésbarna, középen egy sötétebb hosszanti csíkkal vagy foltok sorozatával. Orrlyukától szeme utáni területig egy fekete csík húzódik, orra hegyén fekete háromszög alakú folt található. Hasa fehér vagy sárga. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna, felső felében kék félholddal. A lábakon és a karokon sötét vízszintes sávok vannak. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókon háromnegyed részig van; ujjai végén nincsenek korongok.[6][7]

Életmódja

[szerkesztés]

Tavasztól őszig, eső után szaporodik. A nőstény a petéket laza csomókban rakja le nagyon sekély vízbe, sziklás patakok mellé ásott nedves kavics- vagy levélaljafészkekbe.[8][1] Az ebihalak akár 8 cm hosszúak is lehetnek, és sötétszürke vagy majdnem fekete színűek. Gyakran a víztestek alján maradnak, és legalább 15 hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[6][1]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a sebezhető fajok között tartja nyilván. Populációja csökken,[1] több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d AmphibiaWeb
  2. Gillespie, G.R. and Hines, H.B. (1999). Status of temperate riverine frogs in south-eastern Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 109-130.
  3. Mahony, M., Knowles, R., and Pattinson, L. (1997). 4. Stuttering Barred Frog, Mixophyes balbus. Threatened Frogs of New South Wales: Habitats, Status and Conservation. H. Ehmann, eds., Frog and Tadpole Study Group of NSW, Sydney, 66-71.
  4. Anstis, M. and Littlejohn, M.J. (1996). The breeding biology of Litoria subglandulosa and L. citropa (Anura: Hylidae), and a re-evaluation of their geographic distribution. Transactions of the Royal Society of South Australia, 120, 83-99.
  5. Lemckert, F. and Morse, R. (1999). Frogs of the timber production forests of the Dorrigo escarpment in northern New South Wales: an inventory of species present and the conservation of threatened species. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 72-80.
  6. a b c FrogID, Australian Museum
  7. Western Australian Museum
  8. Frogs of Australia

Források

[szerkesztés]