[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Mario Vargas Llosa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyol személynév: az első, apai családnév: Vargas, a második, anyai családnév: Llosa.
Mario Vargas Llosa
Mario Vargas Llosa 2005-ben
Mario Vargas Llosa 2005-ben
Élete
Született1936. március 28. (88 éves)
Arequipa (Peru)
Nemzetiségperui, spanyol
SzüleiDora Llosa Ureta
Ernesto Vargas Maldonado
HázastársaJulia Urquidi (1955–1964),
Patricia Llosa (1965–)
GyermekeiÁlvaro Vargas Llosa,
Gonzalo Vargas Llosa,
Morgana Vargas Llosa
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza, dráma
Első műveVezetők (Los jefes)
Fontosabb műveiA város és a kutyák,
Pantaleón és a hölgyvendégek,
Halál az Andokban
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (2010, 10 000 000 kr)
  • Princess of Asturias Literary Prize (1986)
  • honorary doctor of the University of Rennes 2 (1994)
  • Rómulo Gallegos-díj (A Zöld Palota, 1967)
  • Premio Planeta de Novela (Death in the Andes, 1993)
  • Mariano de Cavia' Price (1997)
  • Maria Moors Cabot-díj (2006)
  • A német könyvszakma békedíja (Jorge Semprún, 1996)
  • Prix mondial Cino Del Duca (Milan Kundera, 2008, Mona Ozouf)
  • Cervantes-díj (1994)
  • Menéndez Pelayo International Prize (1999)
  • Irving Kristol Award (2005)
  • Grinzane Cavour irodalmi díj (The Real Life of Alejandro Mayta, 1986)
  • Carlos Fuentes International Prize for Literary Creation in the Spanish Language (2012)
  • Jeruzsálem-díj (1995)
  • Library of Congress Living Legend (2016. április 11.)
  • a francia Becsületrend lovagja (1985)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1993. február 19.)
  • a Humboldt Egyetem díszdoktora (2005. október 13.)
  • honorary doctor of the University of Alicante (2008)
  • Ortega y Gasset Awards (1999)
  • Grand Cross, Special Class of the Order of the Sun of Peru (2001)
  • Order of Christopher Columbus
  • Orden de la Independencia Cultural Rubén Darío (2006)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj
  • Commander of the Order of the Aztec Eagle (2011)
  • Order of Vasco Núñez de Balboa
  • Caonabo de Oro Award (2002)
  • Freedom Prize (2008, Friedrich Naumann Foundation)
  • honorary doctorate of the National University of San Marcos (2001)
  • honorary doctorate of the University of Valladolid (1995)
  • gold Medal of the Community of Madrid (2015)
  • az Université Bordeaux-Montaigne díszdoktora (2009. november 13.)
  • honorary doctorate of the University of Granada (2009)
  • Viareggio-Versilia International Prize (2010)
  • honorary doctorate of the University of Murcia (1995)
  • honorary doctorate of the University of Las Palmas, Gran Canaria (2012)
  • Premio Biblioteca Breve (The Time of the Hero, 1962)
  • Castilian Narrative Critic Award (The Time of the Hero, 1964)
  • Castilian Narrative Critic Award (A Zöld Palota, 1967)
  • National Culture Award (A Zöld Palota, 1967)
  • Pablo Neruda Order of Artistic and Cultural Merit (2018)
  • Prix Formentor (1967)
  • St. Louis Literary Award (2011)
  • Premio Ceppo Pistoia (2009)
  • National Book Critics Circle Award (1997)
  • Scanno Prize (The Storyteller, 1989)
  • a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora
  • az oxfordi egyetem díszdoktora
  • Honorary Doctorate from the National Autonomous University of Mexico
  • honorary doctor from the NOVA University Lisbon
  • Orden al Mérito Docente y Cultural Gabriela Mistral
  • Don Quijote Journalism Prize (2015)
  • honorary doctorate from the Pontifical Catholic University of Peru
  • honorary doctorate of the University of Burgos (2016)
  • Grand Cross of the Order of Boyacá (2019)
  • honorary doctor of the University of Miami (2018. május 10.)
  • honorary doctor of the Sorbonne Nouvelle University (2005)
  • doctor honoris causa from the University of Pau (2001. szeptember 21., 2001. október 23.)
  • National Book Critics Circle Award in Criticism
  • honorary doctorate of the University of Reims
  • Alfonso Reyes International Prize (2010)
  • prix André-Malraux du roman engagé (2021)
Irodalmi díjaiCervantes-díj (1994), Jeruzsálem-díj (1995), Irodalmi Nobel-díj (2010)
Mario Vargas Llosa aláírása
Mario Vargas Llosa aláírása
Mario Vargas Llosa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Vargas Llosa témájú médiaállományokat.

Mario Vargas Llosa (teljes neve Jorge Mario Pedro Vargas Llosa, Vargas Llosa őrgrófja; Arequipa, 1936. március 28. –) perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja. 2010-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.[1]

Élete

[szerkesztés]

Miután egyéves korában szülei elváltak, anyjával és anyai nagyszüleivel a bolíviai Cochabambába költöztek. Tízéves korában családja a perui fővárosban, Limában telepedett le.[2] Középiskolai tanulmányait előbb egy limai katonaiskolában (Colegio Militar Leoncio Prado), majd egy piurai gimnáziumban végezte. Mindössze 16 éves volt, mikor első drámáját La huida del Inca címmel bemutatták.

1955-ben 19 évesen feleségül vette Julia Urquidit.[2] 1955–1957 között irodalmat és jogot hallgatott a San Marcos Egyetemen.[3] Tanulmányai mellett újságíróként dolgozott, és társszerkesztője volt a Literatura című irodalmi folyóiratnak. Egyetemi tanulmányait 1959-ben a spanyolországi Madridi Egyetemen fejezte be.

Első novelláskötete, a Los jefes (Vezetők) 1959-ben látott napvilágot. Mivel Peruban íróként szinte lehetetlen volt megélni, Vargas Llosa még ugyanebben az évben Franciaországba költözött. Párizsban spanyolt tanított, a France Presse és a francia rádió spanyol osztályának munkatársaként dolgozott.

Már első regénye, az 1962-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű A város és a kutyák (La ciudad y los perros) meghozta számára a széles körű nemzetközi elismerést. A regény cselekménye a perui társadalom válságos világát szimbolizáló limai katonaiskolában játszódik, ahol az erőszak és megalázás módszereire nevelik a fiatalokat.

Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától.[2] Házasságuk történetét az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok (La tía Julia y el escribidor) című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely Amit Varguitas nem mondott el (Lo que Varguitas no dijo) címen jelent meg.[4] A kötet angolul My life with Mario Vargas Llosa (Életem Mario Vargas Llosával) címen jelent meg.[5] Julia Urquidi 2010. március 10-én hunyt el.[4]

1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született.[3] A következő évben jelent meg második regénye, A zöld palota (La casa verde). A fordulatos meseszövésű regényben Llosa átfogó képet fest a perui társadalomról, és rávilágít a fehérek és az indiánok világa között tátongó szakadékra. Az 1960-as évek végétől Llosa több amerikai és európai egyetemen tanított. 1967-ben Kölykök (Los cachorros) címen jelentette meg összegyűjtött novelláit.

1970-ben családjával Barcelonába költözött. Ebben az időben doktori disszertációján dolgozott, melynek témájául példaképét, Gabriel García Márquezt választotta. 1971-ben doktorált a Universidad Complutense de Madrid-on. Disszertációja könyv formájában is megjelent García Márquez: historia de un deicidio címmel. 1973-ban jelent meg a Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras) című regénye, melyből 1976-ban saját maga rendezett filmet.[6]

1975-ben Llosa visszatelepült Peruba. 1977-ben a Nemzetközi PEN Club elnökévé választották.[3] 1980-ban Japánba utazott, ahol különböző egyetemeken tanított. Hivatalos teendői ellenére sem csökkent azonban alkotókedve, és a nyolcvanas években is sorban jelentek meg kitűnő regényei (Háború a világ végén, 1981; Mayta története, 1984; Ki ölte meg Palomino Molerót, 1986, A beszélő, 1987; Szeretem a mostohám, 1988).

Az 1990-es perui elnökválasztás első számú esélyesének számított, de vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimoritól.[3] Az elnökválasztásról szóló keserű visszaemlékezéseit 1993-ban jelentette meg Egy hal a vízben (El pez en el agua) címen.

1994-ben Vargas Llosa megkapta a spanyol állampolgárságot.[7]

Újabb regényei közül 2000-ben látott napvilágot A kecske ünnepe (La fiesta del chivo), mely egy diktatúra hétköznapjairól fest borzongatóan eleven képet, majd három évvel később az Édenkert a sarkon túl (El Paraíso en la otra esquina).

2003-ban Vargas Llosa volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége és átvehette a Budapest Nagydíjat.[7]

2010-ben adta ki A kelta álma (El sueno del celta) című regényét.[8]

2010-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint Vargas Llosa a "hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért" érdemelte ki a díjat,[1][7][9] azonban ezt több ország is kritizálta, köztük Kuba és Venezuela. 2011-ben irodalmi munkássága elismeréseként I. János Károly spanyol király őrgrófi címet adományozott neki.

2018 júniusában a bal csípőjén zúzódásokkal és enyhe fejsérüléssel szállították kórházba, miután elesett otthonában.[10]

Magyarul

[szerkesztés]

1989-ig

[szerkesztés]
  • A város és a kutyák (La ciudad y los perros); ford. Gulyás András; Európa, Bp., 1971
  • Négy óra a Catedralban. Regény (Conversación en la catedral); ford. Gulyás András; Európa, Bp., 1973
  • A Zöld Palota. Regény (La casa verde); ford., bev. Benczik Vilmos; Magvető, Bp., 1974 (Világkönyvtár)
  • Kölykök. Elbeszélések (Los jefes); ford. Benyhe János, Kesztyűs Erzsébet, Nagy Mátyás; Európa, Bp., 1976 (Európa zsebkönyvek)
  • Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras); ford. Huszágh Nándor; Magvető, Bp., 1977 (Világkönyvtár)
  • Julia néni és a tollnok. Regény (La tía Julia y el escribidor); ford. Huszágh Nándor; Európa, Bp., 1983
  • Ki ölte meg Palomino Molerót? Regény (Quién mató a Palomino Molero?); ford. Csuday Csaba; Európa, Bp., 1989

1990–

[szerkesztés]
  • Szeretem a mostohámat (Elogio de la madrastra); ford. Csuday Csaba; Európa, Bp., 1990 (Bibliotheca erotica)
  • A beszélő (El hablador); ford. Pál Ferenc; Magvető, Bp., 1993 (Világkönyvtár)
  • Háború a világ végén (La guerra del fin del mundo); ford. Latorre Ágnes; Etűd, Bp., 1996
  • Halál az Andokban (Lituma en los Andes); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 1996
  • Mayta története (Historia de Mayta); ford. Tomcsányi Zsuzsa; Európa, Bp., 1997
  • Don Rigoberto feljegyzései (Los cuadernos de don Rigoberto); ford. Szilágyi Mihály; Európa, Bp., 1998
  • Levelek egy ifjú regényíróhoz (Cartas a un joven novelista); ford. Benyhe János; Európa, Bp., 1999
  • A kecske ünnepe (La fiesta del chivo); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2001
  • Édenkert a sarkon túl (El Paraíso en la otra esquina); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2003
  • A lehetetlen kísértése. Victor Hugo és A nyomorultak (La tentación de lo imposible); ford. Benyhe János; Európa, Bp., 2006
  • Izrael, Palesztina. Béke vagy szent háború (Israel/Palestina. Paz o guerra santa ); fotó Morgana Vargas Llosa, ford. Benyhe János; Európa, Bp., 2007
  • A rossz kislány csínytevései (Travesuras de la niña mala); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2007
  • Utazás a fikció birodalmába. Juan Carlos Onetti világa (El viaje a la ficción. El mundo de Juan Carlos Onetti); ford. Scholz László; Európa, Bp., 2010
  • A kelta álma (El sueño del celta); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2011
  • A látványcivilizáció (La civilización del espectáculo); ford. Scholz László; Európa, Bp., 2014[11]
  • A diszkrét hős (El héroe discreto); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2015
  • Öt sarok (Cinco esquinas); ford. Szőnyi Ferenc; Európa, Bp., 2017
  • Vad idők (Tiempos recios); ford. Eőry Zsófia; Helikon, Bp., 2021

Jelentősebb díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b The Nobel Prize in Literature 2010 - Mario Vargas Llosa (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
  2. ↑ a b c Vargas Llosa, Mario Archiválva 2009. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
  3. ↑ a b c d Mario Vargas Llosa (1936–) Archiválva 2010. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
  4. ↑ a b Elhunyt Mario Vargas Llosa Júliája (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
  5. ↑ Julia Urquidi Illanes: My Life with Mario Vargas Llosa (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
  6. ↑ Pantaleón y las visitadoras (2000) (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.) (angolul)
  7. ↑ a b c Nobel-díj - Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi elismerést (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
  8. ↑ Mario Vargas Llosa új kötettel jelentkezik Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
  9. ↑ Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat (Hozzáférés ideje: 2010. október 7.)
  10. ↑ Komoly fájdalmai vannak, kórházba került a népszerű író. [2018. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 23.)
  11. ↑ Esszékötet; 1995 és 2011 között megjelent esszék, cikkek.

További információk

[szerkesztés]



A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mario_Vargas_Llosa&oldid=27240105”