Malajálam írás
| Malajálam | |
 | |
| „Malajálam” írása malajálam karakterekkel | |
| Típus | abugida (bráhmi írásrendszer) |
| Nyelvek | malajálam, szanszkrit, konkáni, tulu |
| Időszak | 17. század - |
| Állapot | Élő |
| Felmenő írásrendszerek | Grantha Bráhmi |
| Rokon írásrendszerek | tulu, tamil szinhála |
| Unicode-tartomány | U+0D00–U+0D7F |
| ISO 15924 | Mlym |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Malajálam témájú médiaállományokat. | |
A malajálam írás (malajálam:മലയാളലിപി) Bráhmi eredetű írásrendszer, közvetlen elődje a grantha írás, amelyből a 17. század körül alakult ki a telugu írásrendszerrel együtt. Malajálam írással jegyzik a Délnyugat-Indiában (Kerala államban) mintegy 28 millió anyanyelvi lakos[1] által beszélt malajálam nyelv szavait, de a konkani nyelv egyik lejegyzési módja is malajálam írással történik. A malajálam a négy nagy dravida nyelv egyike, a tamil, telugu, kannada mellett. A nyelvet kezdetben vatteluttu írással[2] jegyezték.
A malajálam írás alfabetikus szótagírás (ún. abugida), olyan ábécé, amelynek alapegysége a mássalhangzó-alapú szótag, amely egy belső [a] magánhangzót tartalmaz. Mint a többi dél-indiai írásrendszert, a malajálam írást is jellemzően kerek karakterek alkotják. Átírása meglehetősen egyszerű, mivel minden fonetikus hangértéknek külön írásjele van, kiolvasása a karakterek kapcsolódásainak változatossága (ligatúrák) miatt azonban viszonylag nehézkes. A fonetikus karakterkészlet némiképp eltér a többi dravida nyelv írásaiban alkalmazott fonémáktól. Hasonlósága a tamil íráshoz szembeötlő, azonban annál több írásjelet tartalmaz. A zöngés, zöngétlen, illetve aspirált mássalhangzók között különbséget tesz.
Jellegzetességei
[szerkesztés]- Az írás vízszintes, balról jobbra irányú.
- A szimbólumok alapkészlete 36 mássalhangzóból és 14 magánhangzóból áll. A bráhmi írásokhoz hasonlóan minden mássalhangzó egy úgynevezett inherens magánhangzót tartalmaz, a malajálam nyelv esetében az /a/-t.[3] A többi magánhangzó jelölése kiegészítő, úgynevezett diakritikus jelekkel történik, amelyek a mássalhangzó jele fölött, alatt, vagy két oldalán jelzik a magánhangzó hangértékét. A szókezdő, vagy önállóan álló magánhangzóknak külön jelük van. Az inherens magánhangzó eltávolítására az úgynevezett viráma vagy halant jel ( ്)szolgál (például: ക ka → ക് k).
- Hét jel nem tartalmaz inherens magánhangzót, ezek az úgynevezett „csillu” karakterek.
- Jellemző két vagy három, inherens magánhangzót nem tartalmazó mássalhangzó találkozása esetén, hogy jelölésük egy jellel történik (ligatúrák).
- Az írásjelet követő hehezetes hang /h/ jelölésére az ún. viszárga jele ( ഃ)szolgál, ugyanígy külön jelölik az /ṁ/ nazális hangzót ( ം anuszvára).
- A szavakat szóközzel választják el, és a mondat végét egy pont jelzi, mint az európai gyakorlatban.
- Bár a malajálam írásban a számoknak önálló jelük van, ma már az arab számokat használják.
Magánhangzók
[szerkesztés]
A magánhangzóknak két formája lehetséges, az önállóan használt, vagy szókezdő alak és az inherens, („bennfoglalt” /a/) magánhangzó módosítására szolgáló kapcsolt, vagy diakritikus alak. Ez utóbbiak elhelyezkedését a mássalhangzóhoz viszonyítva az ábra szemlélteti.
| Malajálam önálló forma |
Kapcsolt forma | ISO | Magyaros ejtésközelítő |
|---|---|---|---|
| അ | nincs | a | a |
| ആ | ാ | ā | á |
| ഇ | ി | i | i |
| ഈ | ീ | ī | í |
| ഉ | ു | u | u |
| ഊ | ൂ | ū | ú |
| ഋ | ൃ | r̥ | ru |
| എ | െ | e | e |
| ഏ | േ | ē | é |
| ഐ | ൈ | ai | ai |
| ഒ | ൊ | o | o |
| ഓ | ോ | ō | ó |
| ഔ | ൌ | au | au |
Mássalhangzók
[szerkesztés]| Malajálam | ISO | Magyaros ejtésközelítő |
|---|---|---|
| ക | ka | ka |
| ഖ | kha | kha |
| ഗ | ga | ga |
| ഘ | gha | gha |
| ങ | ṅa | hnya |
| ച | ca | csa |
| ഛ | cha | csa |
| ജ | ja | dzsa |
| ഝ | jha | dzsha |
| ഞ | ña | nya |
| ട | ṭa | ta |
| ഠ | ṭha | tha |
| ഡ | ḍa | da |
| ഢ | ḍha | dha |
| ണ | ṇa | na |
| ത | ta | ta |
| ഥ | tha | tha |
| ദ | da | da |
| ധ | dha | dha |
| ന | na | na |
| പ | pa | pa |
| ഫ | pha | pha |
| ബ | ba | ba |
| ഭ | bha | bha |
| മ | ma | ma |
| യ | ya | ja |
| ര | ra | ra |
| ല | la | la |
| വ | va | va |
| ശ | śa | sa |
| ഷ | ṣa | sa |
| സ | sa | sza |
| ഹ | ha | ha |
| ള | ḷa | la |
Számok
[szerkesztés]A malajálam számok és törtek jelölése ma már a nálunk is használt hindu–arab számírással történik, azonban régebben ezeknek is önálló jelölésük volt:
| 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 100 | 1000 | ¼ | ½ | ¾ |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ൦ | ൧ | ൨ | ൩ | ൪ | ൫ | ൬ | ൭ | ൮ | ൯ | ൰ | ൱ | ൲ | ൳ | ൴ | ൵ |
Mássalhangzók kapcsolódása (mássalhangzó-ligatúrák)
[szerkesztés]A malajálam nyelvben is előfordulnak mássalhangzó-torlódások, amelyek vagy a mássalhangzó kettőződésével, vagy más mássalhangzó(k) kapcsolódásával jönnek létre. Ezek jelölése két módon történhet:
- A karakterek egymás mellé írásával, ekkor az első karakter a viráma jellel elveszti az /a/ inherens magánhangzót, a második megtartja. pl. ക് + ക = ക്ക → kka
- Különleges karakterek bevezetésével. pl. ക്ക = kka
| Hangzók | Nem kapcsolt forma | Kapcsolt forma (ligatúra) |
|---|---|---|
| kka | ക്ക | ക്ക |
| ṅka | ങ്ക | ങ്ക |
| ṅṅa | ങ്ങ | ങ്ങ |
| ñca | ഞ്ച | ഞ്ച |
| ñña | ഞ്ഞ | ഞ്ഞ |
| ṭṭa | ട്ട | ട്ട |
| ṇṭa | ണ്ട | ണ്ട |
| ṇṇa | ണ്ണ | ണ്ണ |
| tta | ത്ത | ത്ത |
| nta | ന്ത | ന്ത |
| nna | ന്ന | ന്ന |
| ppa | പ്പ | പ്പ |
| mpa | മ്പ | മ്പ |
| mma | മ്മ | മ്മ |
| cca | ച്ച | ച്ച |
| bba | ബ്ബ | ബ്ബ |
| yya | യ്യ | യ്യ |
| vva | വ്വ | വ്വ |
Példa az átírásra
[szerkesztés]മലയാളലിപി = malajála lipi = malajálam írás
- മ = ma
- ല = la
- യാ = já
- ള = la
- ലി = li
- പി = pi
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Somi Anna: Malajálam. In Fodor István (szerk): A világ nyelvei. Budapest: Akadémia. 1999. 910. o. ISBN 9630575973
- Malayalam Alphabet. mylanguages.org. mylanguages.org. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
- Malayalam Script Details. University of Hyderabad. [2010. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
- Malayalam Alphabet. ancientscript.com. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
- Major István: VI. Dél-Ázsia nyelvei. In Ligeti Lajos (szerk.): Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2080-X
