Max Jacob
| Max Jacob | |
 | |
| Modigliani festménye (1916 körül) | |
| Született | Max Jacob Alexandre[1] 1876. július 12. Quimper, Bretagne |
| Elhunyt | 1944. március 5. (67 évesen) Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | francia[2][3][4][5][6] |
| Foglalkozása | író, költő, festő, kritikus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | bronchopneumonia |
| Sírhelye | Saint-Benoît-sur-Loire (1949–) |
 | |
| Max Jacob aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Max Jacob témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Max Jacob (Quimper, Bretagne, 1876. július 12. – Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió, 1944. március 5.) francia író, költő, festő és kritikus. A Párizsi iskola tagjainak baráti köréhez tartozott.
Életpályája
[szerkesztés]
Modigliani festménye
A bretagne-i születésű Max Jacob felsőfokú tanulmányait Párizsban végezte, s innen indult művészeti karrierje. 1897-től a Voltaire sugárúton Pablo Picassóval lakott együtt, aki bemutatta őt Guillaume Apollinaire-nek, Apollinaire meg bemutatta Georges Braque festőnek. A baráti társasághoz tartozott még számos művész, köztük Jean Cocteau, Jean Hugo, Christopher Wood, Henri Matisse, Amedeo Modigliani, sőt a későbbi francia ellenállási mozgalom vezetője, Jean Moulin is.
1913-tól Céret-ben telepedett meg, Dél-Franciaországban a spanyol-katalán határ közelében, ekkor Juan Gris festő is itt élt, tájképeket festett. Max Jacob zsidó származású volt, 1915-ben katolizált, keresztelkedésének tanúja Pablo Picasso volt. 1921-26-ig, majd 1936-tól újra Saint-Benoît-sur-Loire-ban élt. A falu híres a Szent Benedek apátságról. Max Jacob 1936-tól szinte szerzetesi életet élt. 1944. február 24-én letartóztatta a Gestapo, a drancyi gyűjtőtáborba került, ahol két hét múlva meghalt a kimerültségtől. Barátai, Jean Cocteau, Jean Moulin már nem tudtak rajta segíteni, pedig mindent megtettek érte. 1949-ben Saint-Benoît-sur-Loire-ban temették el a falu temetőjébe, itteni egykori háza ma múzeum.
Költészete
[szerkesztés]...
Ég veled folyó, hátadon fény szaladgál!
ég veled hegy! fehér út! eltűntök máris!
ti vagytok az én otthonom régóta már
és nem Párizs.
(Búcsúzó vers – Radnóti Miklós fordítása)
Tudatosan naiv költeményeket és prózaverseket írt, amelyekben a népköltészeti közvetlenséget barokkos témakezeléssel párosította. Az 1950-es években számos fiatal költőt ihletett Max Jacob stílusa és alkotói magatartása. Jelentősek a katalán irodalomból franciára átültetett műfordításai.
Magyarul
[szerkesztés]- Örök újdonságok. Versek; vál., ford., utószó Lackfi János; PPKE BTK, Piliscsaba, 1998 (Hetedik pecsét könyvek)
- Néhány verset fordított tőle többek között Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Vas István, Kormos István, Somlyó György
Források
[szerkesztés]- Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat Kiadó, 1963. Max Jacobs, lásd 271. p.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://archives.quimper.bzh/ark:/naan/a011309336190IdyA6W/dd0920ff69
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ [19800035/307/41401 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
